Bűnök tengerében.../BTS fanfiction/

9.

Kicsit volt időm relaxálni mielőtt a fiúk megérkeztek a reggelizésből és azt ki is használtam, hogy mégjobban áttanulmányozzam a családfánkat és a vérvonal jellemzését.
-Valami nekem nem stimmel...-lapoztam fel a fekete bőrborítású könyvet. Zavart, hogy csak korlátozott ideig bírtam fizikailag és mentálisan, ha a fekete mágiát használtam és válaszokat akartam minél előbb.
Amint az Emory névhez értem az elejétől, a gyökerektől kezdtem annak a pár oldalnak a tanulmányozását, de semmi érdekes,  semmi új nem volt a régi lapokon, de valami nem stimmelt nekem. Végig húztam kezem a családfa felett és a kép enyhén hullámzani kezdett. Megismételtem a mozdulatsort és egy egészen vizes állapotot vett fel az egész rajz.
-Ez lehetetlen-nyomkodtam meg a lapot, majd szépen lassan az egész kézfejem  elmerült benne. Valami kisebb, érdesebb dolgot tapintottam ki, így megragadva azt visszahúztam a kacsómat. Egy kis hüvelyt tartottam a magam előtt, amit egyből ki is nyitottam és egy kis pergamen esett ki belőle. Félredobtam mindent és a régi, rongyos papírhoz nyúltam, óvatosan kihajtottam, majd olvasni kezdtem. 

"Családunk az összes alvilági körében a csodaszép nőiről híresült el, azonban ennek is, mint mindennek, volt egy hátulütője.
A fekete mágiánk erős volt, talán erősebb is mint a gyógyító képességünk és ez, hogy véglegesen kezet fogtunk az ördöggel ,végzetes következményekkel járt.
Az alig 21. életévét betöltő Emory nők lelke szertefoszlott a születésnapjuk éjjelén és a pokolba jutott, egész lényükkel egyetemben, így örök kárhozottságra ítélve az egész vérvonalat. 
Az Emory-k sorsa elkerülhetetlen és örök...., de ne felejtse senki, hogy léteznek kiskapuk..."

-Ezt nem hiszem el...-csordult le egy könnycsepp, amit még ezer másik követett, gyorsan visszacsúsztattam a kis hüvelybe a papírt és fűzőmbe rejtettem a fiúk elől. Gyorsan letöröltem könnyeim, mikor lépteket és hangos nevetgélést hallottam az ajtó felől.
-Angeeeel!-repült felém azonnal Hoseok, amint beléptek a terembe. Hatalmas mosolyt villantva fogadtam az ölelés és a csók áradatot, majd a férfi karjaiba bújtam. Nem sokára itt a 20. születésnapom, utána kitudja meddig élvezhetem az érintéseiket és szerelmes pillantásaikat.
-Mi a baj drága egyetlen?- guggolt le hátam mögé Jimin-Egész itt léted alatt nem ölelgetted így Hoseokot...-vezette le elméletét, majd fenekére huppanva átkarolta derekam és nyakamba nyalt- Csak időkérdése és megint ovulálsz... Lehetséges, hogy azért Namjoon hyung?-hajolt el nyakamtól az idősebbre pillantva.
-Semmi ilyesmi, egyszerűen csak...-kezdtem bele ezzel megint magamra vonva figyelmüket-Fiúk, én...-megfogok halni -Szeretlek titeket!-sütöttem le szemeimet, zavaromban és a kisebb ferdítésem miatt. Tényleg szerettem őket és pont ezért nem mertem a szemükbe mondani, hogy az egyetlen boszijuk márpedig meg fog halni egy év múlva.
-Mi is szeretünk angyalkám!-kapott fel hirtelen Seokjin az ölébe és édes csókot nyomott ajkaimra.

Másnap a szobámban, tükröm előtt ültem és a reggelihez készülődtem, miközben egy dalt dúdolgattam, melyet a pillanat hevében ötlöttem ki.
-Geojit soge ppajyeoisseo
Caught in a lie
Sungyeolhaessdeon nal chajajwo
I geojit soge heeonal su eopseo
Nae useumeul dollyeonwajwo...-vezettem le a kis angollal vegyített dalocskámat és szememet behunyva énekeltem tovább ugyanezt az öt sorocskát.
-Angel...-szólalt meg mögöttem a sokadik ismétlés után Yura. Kissé megugrottam és majdnem lefordultam a székből, de végül megtartottam egyensúlyom.
-Szia Yura!-mosolyogtam rá kissé hamisan a tükörből.
-Láttam...-nézett rám komolyan.
-Mégis mit?-értetlenkedtem. Sóhajtott egyet és szekrényemhez lépkedett.
-Láttam az emlékeidet, amint először meghallottam a dalodat, mintha sugároztad volna felém...
Tehát? Mi ez a cirkusz megint?-nézett vissza felém kezében egy fekete, garbós, csipke harangujjas, mellnél vízcsepp alakban kivágott koktélruhával. Belebújtam a szépségbe és kezembe a pántos magassarkúmmal, lehuppantam az ágyra.
-Meg fogok halni...

Nincs mentségem drágáim, őszintén semmi konkrétum, hogy miért is hanyagoltam el ennyire a könyveimet😓, de remélem, visszatérhetek... egyenlőre ezt a kis rövid részt hoztam, de próbálok sűrűbben leülni és igenis annak élni amit szeretek💜💜💜
Pusszantás💖
BK_mnstr💜