Bűnök tengerében.../BTS fanfiction/

8.

Reggel miután Namjoon lelépett, rögtön felváltotta egy ragyogó mosollyal rendelkező Yura, aki becsörtetett hozzám a szobába.
-Mi ez a jókedv Unnie?-néztem rá még mindig Nam ingében ücsörögve ágyam végében.
-Az előbb találkoztam az úrfival-kezdett bele teli szájjal vigyorogva- Azóta nem láttam őt ilyen kisimultnak és örömtelinek, mióta Jungkook úrfi meghozott közénk!-tapsikolt, mint egy öt éves.
Mosolyogva megvontam a vállam és hátradőltem a matracon.
-Túl tökéletesek nekem ezek a fiúk...-ingattam meg a fejem. miközben fekete baldachinomat bámultam.
-Ne beszélj már hülyeségeket Angel!-dobott a fejemre egy csipkés combfixet Yura-Inkább te vagy nekik túl tökéletes! Pont ilyen személyt és külsőt kerestek...Még a kerubokat is elköltöztették egy másik helyre! Mondjuk egyel még biztos gondunk lesz, legalább is egy alkalommal, a múltkori helyzetre visszatekintve...-sóhajtott, mire a combfixet magamra küzdve ültem fel összeráncolt szemöldökkel-Sana...A legalattomosabb mindközül! Még Minseonál is rosszabb, ő volt a legelső ágyasa az úrfiknak... Elég nehezen küldték el, sőt nem legest választ sem fogadott el soha, ha ágyba akart bújni valamelyik úrfival. Mindig elérte amit akart...-fordult meg mondandója végén egy tölcsérujjú, fekete kordbársony ruhával, aminek elején dekoltázsát és ujja végét ezüst kövek díszítették. Maga a ruha ujja vállam alól kezdődött, de a hozzá biggyesztett bőrfűző gátolta a csúszkálásban. Fekete selyem chokert kaptam hozzá, hajam felkötöttük, zöld szemem pedig fekete tust és fekete vízvonalat kapott, míg számra vérvörös rúzs került, az arcom pedig természetesen sápadt volt és kisimult a tegnap éjszaka után. Utoljára meghúzta Yura a fűzőm és indultunk is az étkezőbe.
Odaérve dobhártyaszaggató vihogás ütötte meg a fülem és egyből elillant jókedvem. Teljesen érzelemmentes arcot felvéve lépkedtem be, amint unniem kinyitotta az ajtót. Macskákat megszégyenítő járással és királynőket a süllyesztőbe küldő méltósággal, lépdeltem helyem felé. A fiúk szája tátva maradt, a kerubok elhallgattak, miközben hátamat kihúzva jobb combomat a ruha vágása miatt meg-meg villantva megtettem az utolsó pár métert  és helyet foglaltam az asztalfőn. Jeges tekintetem a kerubokra vezettem és egyből megakadt szemem az egyik lányon, aki minden bizonnyal Sana lehetett, mivel eddig nem láttam köreinkben. Kihívóan felvonta szemöldökét és gúnyos félmosolyt villantott, végigmérve engem.
-Úgy látom jött valaki, megboldogult Minseo helyére!-vontam fel fél szemöldököm, mire a többi lány összehúzta magát és a döbbenetet tisztelet váltotta fel szemükben.
-Már megbocsáss, de te ki a fene vagy?-könyökölt fel az asztalra műpilláit rebegtetve. Feketére lakkozott körmeimmel a szék karfáján dobolva kémleltem a lányt, mivel biztos voltam benne, hogy még folytatja és igazam is lett-Mert, hogy előbb voltam itt nálad és Minseonál is az biztos, ahogy azt is érzem, hogy nem vagy kerub! Akkor mégis ki a fészkes fene vagy?!-villantotta meg vörös szemeit, fogaival és szarvaival együtt. Éreztem, ahogy tenyerem égni kezd, így az asztal alá rejtettem, had érje meglepetés. A fiúk előre látták mire is készülök, így Siwon már az ajtófélfának támaszkodva várta feladatát.
-Mit gondolsz ki vagyok?-tettem fel érzelemmentes hangon a kérdést.
-Egy túlsúlyos, kívülálló kurva, aki elfoglalta a helyemet!-sziszegte már állatias hangon. Lassan felálltam és tenyereimet felfordítottam. A fiúk, a lány sorsát előre látva dőltek hátra és várták a műsort.
-Átgondolnám, hogy milyen hangsúllyal és szóhasználattal beszélsz velem...
-Mert mi lesz, ha ezt csinálom?-pattant fel ő is és egyet suhintott felém, ezzel elindítva a legközelebb eső kést. Sóhajtva tartottam fel jobb kezem, mire az eszköz megállt és elém ereszkedett az asztalra. Pengéjét megfogva hajítottam a szomszédos fal felé, amibe bele is állt. A fiúk és Siwon elégedetten hümmögtek egyet, a lány pedig csak horkantott egyet.
-Persze ez mind szép és jó, de biztos is vagyok benne, hogy csak ennyi telik tőled!
-Abba te ne legyél olyan biztos Sana!-köhintett közbe Hoseok, mire egy cinkos  mosolyt és egy kacsintást megengedtem magamnak felé, de újra a kerubra kellett összpontosítanom, ugyanis most egy tányér repült felém, ami elől épphogy sikerült elhajolnom, de szegény Siwon megkapta.
-Hát jó...-hajtottam hátra fejem és hunytam le szemeim-Te akartad!-néztem rá vissza izzó íriszekkel, mire kicsit megingott magabiztossága. Szememet behunyva érzésből zúdítottam rá erőmet. Sikolyai és szenvedése csak pár pillanatig hallatszódott, aztán végleg elhalt. Mikor kinyitottam szemeim Siwon már intézte is a lányt és elismerő pillantások közepette cipelte ki a testet. Megrázva magam nyúltam  poharamért, hogy kortyoljak egyet a kihelyezett vízből.
-További jó étvágyat! A gyakorlóban leszek!- adtam a fiúknak egy-egy csókot, majd az ajtó felé vettem az irányt, de a fa lap előtt visszafordultam, hálásan a lányokra pillantva-Köszönöm, hogy tudjátok hol a határ!-mosolyogtam rájuk és picit fejet is hajtottam, majd méltóság teljesen elhagytam a helyiséget.

Kicsit rövidebb lett sajnos, de legalább volt időm💜
BK_mnstr💜