Bűnök tengerében.../BTS fanfiction/

2.

Fejem hasogatott és légszomjam lett. Borzasztóan éreztem magam. Alig kaptam levegőt, pánikoltam.
-Hey kislány! Nehogy itt visszaess nekem! Jungkookie így is eléggé kiütött!-kelt fel és huppant le közvetlenül mellém a legmagasabbik. Kicsit arrébb húzódtam és mégjobban összekuporodtam-Te szent atyánk! Milyen zsenge és ártatlan!-nézett a többiekre-Volt már barátod?-fúrta bele íriszeit enyéimbe. Szemében buja láng lobbant szinte perzselt a tekintete.
-N-Nem...-motyogtam és lesütöttem a szemem.
-Teljesen tiszta!-fogta meg az állam és irányította fejem maga felé-Teljesen ártatlan! Még az első buja csók is itt bujkál!-simított végig hüvelykujjával alsóajkamon, mire éreztem ahogy elpirulok. Elengedett, mire döbbenten meredtem magam elé és még mindig a történteken gondolkodtam.
-Kérdezhetek egy keveset?-találtam meg szépen lassan a hangomat én is. Egyöntetűleg bólintottak.
-Először is...azt mondtátok ti a hét főbűn vagytok-vázoltam fel-Melyikőtök melyik bűn?-néztem végig rajtuk.
-Találgass csak csibe!-kacsintott rám, ha jól emlékszem Jungkook.
-Rendben-sóhajtottam fel, majd kikeltem a takaró alól és csak szimplán lehuppantam az eddigi helyemre-Te!-mutattam az egyik alacsonyabbra, aki szinte lefolyt az egyik kanapéról úgy figyelt-Restség?-puhatolóztam. Halvány mosolyt villantott és bólintott.
-Nah én jövök!-húzta ki magát az egyik fekete hajú, mire egy másik oldalba könyökölte.
-Nem is hyung mert én!
-Kitalálom! Kevélység-mutattam az elsőre-És irigység!-mutattam a másikra, mire csak egy győztes vigyort villantva bólogattak.
-Nah elég legyen! Beszélj még azon a mézédes hangodon többet, többet és még többet!-hajolt hozzám közelebb egy kissé görbe ujjú, de szintén kurva helyes figura.
-Azt mondtad többet, többet...hmm-gondolkoztam el-Falánkság?-kérdeztem rá, mire bólintott. A következő pillanatban az másik alacsony srác felé néztem. Vastag, husos ajkairól és tökéletes arcáról egyből bujaság jutott eszembe így rá is kérdeztem.
-Bujaság...?
-Már, hogy lennék ő?! Én csak azután jövök miután ő szépen belekezdett egy kibaszott kapcsolatba a másik közben! Chh! Még, hogy bujaság!-ingatta a fejét. Sóhajtottam egyet és egyből megértettem.
-Csak nem harag?-dörzsöltem meg orrnyergetem. Csak hümmögést kaptam válaszul így biztos voltam benne, hogy megsértődött. Klassz...
-Aki idehozott arról csak tudod kicsoda-szólt közbe a Jungkook nevezetű pacák.
-Azt mondtad mindenből a legjobbat, legtöbbet mindig...kapzsiság-világosodtam meg.
Hirtelen a mellettem helyet foglalóra néztem.
-Akkor te lennél...
-Ő most mindegy én Hoseok vagyok a leghelyesebb-túrt bele hajába és tovább mondta mondanivalóját-A kis bomba ott a sarokban Jimin, a "többet,többet" csávesz Seokjin, de csak Jin, aki leteremtett engem Taehyung, a mindjárt alvó fazon Yoongi és melletted Namjoon!-mondta, majd bólintott a fiúnak, mire ijedten villant rá a tekintetem.
-A legeslegjobb a te megrontásodra-kezdett bele és hajolt közelebb-Az összes buja és kéjes álmod megtestesítője az, ártatlan szüzies lényed legrosszabb rémálma...-végére már teljesen elfeküdtem az ágyon ő meg fölöttem tornyosult. Szemeim hatalmasra tágultak és döbbenten bámultam a fellettem támaszkodó srácot-Most pedig-lehelte számra-Amiket most kapsz jegyezd meg szépen! Mondjuk lesz még alkalmad többet megtapasztalni!-kuncogott, majd ajkaimra hajolt. Ajkai, mint a méz, maga a sötét mámor megtestesítője, amit élvezettel fogadok. Belemosolyog a csókba, majd nyelvét átvezeti számba. Két szervünk piszkos táncot jár melybe beleszédülök. Teljesen elvesztem az időérzékem és csak úszom az árral. Ezzel a mámorító és sötét árral, mely még mindig csábít...
Egy utolsó cuppantás után elválik tőlem és lemászik rólam, de aztán alig értem, amit mond-A tiétek fiúk, de csak finoman, addig itt várok!-lép hátrébb és kacag fel. Megilletődve fogadom még mindig első csókom mámorában a fölém magasodó Hoseokot.
-Hello kislány! Legjobbtól a legjobbat!-mondta és azzal a lendülettel már ajkaim után is kapott. Teljesen más volt, mint Namjooné. Követelőző és durva volt, ugyanakkor kéjjel teli, mint az előző...Ez azonban nem tartott addig. Hoseokot Tae rántotta le rólam és ő jött a helyébe.
-Hogy én mennyire irigy tudok lenni ilyenkor Namjoon hyungra!-sóhajtotta, majd lecsapott. Ajka érintése gyengéd volt, de ugyanakkor szenvedélyes én, azonban egyre rosszabbul éreztem magam. Mint egy kicseszett ribanc...Visszhangzott egyfolytában a fejemben, de felülkerekedtem rajta és csak velük törődtem.
-Nah! Elég!-lökte le rólam Jimin, majd csípőmre ült és tarkómnál megmarkolva a hajam húzta kissé hátra a fejem és húzta végig orrát a nyakamon.
-Jimin...-mondtam elhaló hangon, mikor felért hozzám.
-Sshh...-suttogta számra, majd durván és kéjjel tapadt ajkaimra. Legalább olyan jó volt az a csók mint Namjooné, de azért csak az volt a legjobb. Elvégre ő bujaság...
-Leszállás! Ő az enyém részben!-lökte le rólam JK Jimint. Úgy mászott rám, mint egy ragadozó és úgy is vette birtokba ajkaimat. Csókja követelőző volt, de ugyanakkor kellemes is egyben. Viszont a bennem dúló érzelmekkel nem tudtam mit kezdeni.
-Menj odébb had egyek én is!-taszította arrébb Jin-Ne aggódj Yoongi nézett hátra fölöttem támaszkodva-Neked is hagyok egy keveset!-fordult vissza és esett ajkaimnak. Percekig megállás nélkül falta az ajkaimat, mely már majdnem elérte a Namjoon és Jimin csókjának hatását, de az utolsó pillanatban elszakadt és alsóajkamat a fogai közé csippentve vált el és húzta meg azt-Öröm volt csajszi!-kacsintott, majd legurult rólam. Sóhajtva ültem fel és néztem a mellette helyetfogalaló Yoongira. Szemében élet csillant és hosszú csontos ujjait felém nyújtva intett.
-Gyere!-tartotta a kezét, mire belehelyeztem tenyerem és kézségesen a fiúk tekintetét kerülve álltam be terpeszbe tett lábai közé és karjaimat nyakába csúsztattam, majd egy mozdulattal ölébe rántott és derekamra fogott, így lovagló ülésbe kerültem hozzá közelebb-Ne aggódj! Ha úgy érzed egy vérbeli ribanc vagy még nem találkoztál az itt élő kerubokkal...Nyugodj meg!-simított arcomra-Míg ők az egész pokol kurvái, te nem a kurvája leszel hanem a legszebb és eddigi leghatalmasabb királynője...A MI oldalunkon!-nyomta meg a "mi" ezzel az összes kételyem eloszlatva-Most pedig kérem a nekem járó csókot!-húzta csibész mosolyra a száját, majd fenekemre csúsztatva a kezét hajolt ajkamra. Ajkai puhán érintettek és merő szenvedéllyel fedték be egész valómat. Puha hajába túrtam úgy húztam közelebb magamhoz. Valahogy bíztam benne, bíztam bennük és szerintem ez így volt jól...

BK_mnstr💜