Bűnök tengerében.../BTS fanfiction/

Prológus

Felhúztam fekete térdzoknim, majd a tükör elé állva igazítottam meg egyenruhámat és sóhajtva ingattam meg a fejem. Túl jó. Túl tökéletes, mint mindig. Vörös ombres hajam hosszú szoros copfban is a derekam verdeste, ingem, szoknyám sőt még a nyakkendőm is hibátlanul feszült mellkasomnak a blézer alatt. Egyedül egyetlen egy szépséghibám volt. Európai mivoltom révén kicsit vaskosabb és izmosabb combokkal és karokkal áldott meg az élet, nagyobb idomaimról és zöld szemeimről nem is beszélve. Egész életemben minden tökéletes volt. Kitűnő bizonyítványok, két nyelvvizsga, szigorú, azonban szerető nevelőszülők, mivel a rendes szüleim lemondtak rólam, mikor megszülettem. Tényleg minden a legnagyobb rendben volt, kivéve egyet. Barátaim a nem koreaiságom lévén nem nagyon voltak. Sosem éltem igazán és erre a középiskolai utolsó évzáróm előtt kellett rájönnöm 19 évesen.
-Lányom indulnod kell, ha nem akarsz elkésni!-hallottam meg a földszintről nevelőanyám kiabálását. Nagyot sóhajtva raktam el blézerem zsebébe a telefonom és a lépcsőn lerobogva adtam puszit nevelőszüleim arcára, majd piros conversemet felvéve léptem ki az utcára és indultam meg a sulim felé. Hát igen ez lennék én. Kim Angel. Angie, aki már igazán megunta az eddigi jókislányos mivoltját.

* eközben valahol a pokolban*

-Annyira unom már ezt a sok kurvát!-sóhajtott fel Bujaság, miközben odébb taszította az egyik örömlányt, pontosabban démont.
-Szállj már le rólam Sana!-ordította Harag, kikelve magából és lökte ki öléből a szánalmasan tapadó démon lányt.
-Hallgassatok már aludni próbálok!-morgott rájuk Restség.
-Keresni kéne valami újat, valamit vagy valakit akiből mind a heten eleget kapunk, de persze én a legtöbbet!-ült fel hirtelen az egyik kanapén Falánkság.
-Egyetértek, de...Yah! Mégis miaz, hogy te a legtöbbet márpedig nekem is ugyanannyi kell belőle, ha nem több!-húzta fel az orrát Irigység.
-Majd én hozok egyet. Egy olyat, ami a legeslegjobban kielégít majd, de persze én is őt. A legjobbat, mint mindig!-állt fel és húzta ki magát Kapzsiság.
-Siess! Csak arra ügyelj, hogy nálam szebb ne legyen!-szólt Kevélység is, majd végleg útjára engedték a legfiatalabbat.
Amint Kapzsiság elérte a földet meghallott egy lágy és kellemes kissé bosszús hangot.
-Aish, hogy tényleg soha nem történik semmi!-fújtatott idegesen érettségiét a kezében szorongatva és egy kavicsot rugdosva a hang tulaja. Kapzsiság, ahogy meglátta tudta, hogy ő lesz a megfelelő lány. Feszes, kerek idomok, lapos has, hosszú lábak. Az bőre makulátlan és sápadt, szemei zöldek, arca nem ázsiai arc. "Mindenből csak a legjobbat" gondolta Kapzsiság, és visszaindult a pokolba.

BK_mnstr💜