Bűnök tengerében.../BTS fanfiction/

3.

Másnap reggel a kapott szobámban ébredtem egy halkabb kopogásra. A tegnap kapott hálóinget lejjebb húzva magamon lépkedtem oda és dugtam ki fejem az ajtón. Egy kb velem egyforma magas fekete hajú és teljesen egyszerű fekete ruhában feszítő lány nézett rám vissza.
-Jó reggelt úrnőm!-hajtott fejet, mire csak homlokráncolva invitáltam be a helyiségbe. Az ajtót magam után bezárva fordultam felé.
-Miért küldtek?-néztem rá bizonytalan tekintettel.
-Én leszek a cselédje úrnőm! Az uraktól ezt a parancsot kaptam!-hajolt meg megint szemlesütve. Sóhajtottam egyet, majd elélépve fogtam vállaira, mire ijedten rámkapta tekintetét.
-Kérlek kerüljük ezt a sok úrnőmet meg ilyeneket és tegezz is! Szerintem idősebb is vagy nálam egy kicsivel...Hány éves vagy?-kérdeztem rá.
-Idén töltöm a huszonegyet!-köszörülte meg a torkát.
-Akkor két év van köztünk!-engedtem el vállait-Angel vagyok!-mutatkoztam be, majd rápillantottam.
-Én Yura vagyok!-hajtott fejet.
-Nos akkor Yura unnie! Ha kettesben vagyunk csak tegeződhetünk és elengedhetjük a formalitásokat, rendben?-néztem rá mosolyogva.
-Rendben!-bólintott mosolyogva, majd csuklómat megragadva szekrényemhez invitált.

Yura rendbeszedett és közös megegyezés alapján egy elől díszfűzős, karcsúsított, pántos egyberuhát adott rám vállalól induló harangujjal, kaptam mellé mégegy fekete magassarkút és meg is voltam.

Mondanom sem kell oda voltam érte. Hajamat kissé baloldalt elválasztotta és az azon az oldalon lévő hajmennyiséget eltűzte. Kaptam még egy kis szempillaspirált és kész is lettem. Yura elégedetten mért végig, majd lassan baráti viszonyunkat elrejtve léptünk ki a folyósóra.
-Hová megyünk?-kérdeztem halkan a lányt.
-Az úrfik már előkészítették az ebédlőt! Ott fognak együtt reggelizni!-kezdett bele-A legfontosabbak pedig!-tartotta fel mutatóujját- A kerubokkal ne törődjön! Mindig kihúzott háttal járjon és emelt fővel! A közelükben ne mutasson érzelmet, arra ugranak! Bár az úrfik minden bizonnyal megvédik önt!-fejezte be, amint egy hatalmas ajtó eléértünk-Itt is vagyunk! Most pedig várj itt amíg nem szólok!-mondta, majd bekopogott.
-Szabad!-jött a tompa válasz. Yura bedugta a fejét, majd teljesen belépett-Áh, Yura!-szólt Seokjin.
-Úrfik az úrnőm megérkezett!
-Jöjjön be már csak rá várunk!-szólalt meg egy másik hang, asszem Hoseok. Yura kihajtotta az ajtót és egy biztató mosoly kíséretében állt arrébb. Hatalmas levegőt véve lépkedtem be a terembe, ahol a már majdnem megszokott hét szempár mellé most még négy másik is társult. Rezzenéstelen arccal, minden érzelmet eltüntetve néztem a négy igencsak alulöltözött és eddig igencsak hangos lányra.
-Királynőm!-termett előttem Namjoon. Szemében erősebb láng éledezett, mikor végigmért, majd kezét nyújtotta. Belehelyeztem tenyerem, mire kézfejemre csókolt és legmesszebb a négy lánytól az asztalfő melletti üres helyre vezetett. A többiek is köszöntöttek, majd miután helyet foglaltunk hozzá is kezdtünk a felhalmozott ételekhez. Már egy ideje a fiúk beszélgetését hallgatva ettem, mikor megütötte a fülem egy beszélgetés a négy lány felől.
-Nézzétek már olyan mint egy malac!-cincogott az egyik.
-Mi az az olcsó kis ruha rajta jézusom!-kuncogott egy másik.
-El sem hiszem, hogy majd ő lesz a trónon!-sóhajtott fel bosszúsan a harmadik.
-Fura ugye? Nem is értem mit esznek rajta az úrfik! Főleg Namjoon! Amíg ide nem jött olyan jókat keféltünk!-sóhajtotta ábrándosan a negyedik. Állkapcsom megfeszült és leraktam az evőeszközöket. Poharamért nyúltam, de amint odaért a kezem az ezer darabra tört szét. Ölemben heverő szalvétába töröltem kezemet, majd a vihogó ribiket figyelmen kívül hagyva vettem el a felém nyújtott másik kristálycsodát.
-Köszönöm Hoseok!-vettem el tőle, majd belekortyoltam.
-Ha most hagyod magad később nem fognak ám semmennyire sem tisztelni!-suttogta az asztal másik feléről Yoongi. Biccentettem egyet, majd befejeztem a reggelimet. Amint a fiúk is végeztek megindultunk kifelé. Azt mondták kivisznek és megmutatják a kertet. Előtte viszont még elintézni valóm volt. Elhaladtam a még mindig vinnyogó izék előtt és ösztönből húztam végig előttük a levegőben jobb kezem, mire mindenki legnagyobb döbbenetére a poharak egytől egyig rajtuk landoltak, mondanom sem kell visítva pattantak fel. Vörös szemüket megvillantva hegyes fogaikkal együtt és szarvaikat előhívva indultak meg felém sziszegve, mint egy kígyó. Zsigerből kezdtem el latin szavakat moromolni, amikről azt sem tudtam, hogy léteznek, majd feléjük mutattam kezeimmel. A következő pillanatban visítva hanyatlottak a földre fejüket fogva, majd egy idő után már csak a földön vonaglottak.
Ijedten néztem kezeimet és eltartva magamtól őket fordultam a fiúk felé könnyes szemmel. Féltem. Hogy mitől? Saját magamtól...
-Nah gyere!-kapta fel ölébe sokkolt valómat Yoongi, majd elindult velem kifelé-Jungkook!-fordult vissza-Szólj Siwonnak, hogy szedje össze ezeket!-bökött állával a szenvedő négyes felé-Gyere hercegnő! Levegőzünk egy kicsit és kiderítjük mi is volt ez valójában!-puszilt hajamba, majd karjaiban velem és a fiúk társaságában megindult a kertbe.
Kiérve egy csodaszép lugashoz érve letett az ott fekvő hibtaágyra, majd a többiek felé fordult aggodalmas tekintettel.
-Történtek veled ez előtt is furcsa dolgok?-guggolt le elém Jin. Megingattam a fejem, mire a többiekre pillantott.
-Valaki, valamit?
-Lehet, hogy tudom!-toppant be pont akkor Jungkook egy vaskos könyvvel a kezében-Tanácsot kértem Alaricktól és azt mondta szerinte ebben megleljük a választ!-adta oda a könyvet Namjoonnak.
-Szerintetek boszorkány lenne?-forgatta meg a könyvet. Érdeklődve pillogtam feléjük.
-Hát egy próbát megér igazán!-bólintott határozottan Jimin. Most ahogy így néztem őket rájöttem, hogy nem mindig igaz rájuk a főbűni énjük jellemzője. Teljesen meglepődtem, mikor tervbe kezdtek, hogy segíteni tudjanak nekem. Gondolataimból egy kéz rántott ki a térdemen.
-Mi a neved aranyom!-guggolt előttem a könyvet lapozgatva Taehyung.
-Kim Angel...-néztem rá értetlenül.
-Nem. Félreértettél! Az IGAZI neved!-nyomta meg az "igazi" szócskát.
-Az Angel tényleg az igazi nevem az eredeti vezetéknevem viszont...Emory, ha jól tudom...-ráncoltam homlokom-Igen az eredeti nevem Angel Emory!
Bólintott, majd elkezdte fellapozni a könyvet amíg az "e" betűhöz nem ért.
-Na?-támaszkodott meg vállán Hoseok miközben egy puszit nyomott hajamba. Megilletődve néztem fel rá, de csak kacsintott egyet és ő is újra a könyvnek szentelte figyelmét.
-Em...emo...Emory! Itt van!-bökött a könyvre Tae.
-Megnézhetem?-kérdeztem, mire inkább leült mellém és úgy kezdte mutogatni nekem. Egy hatalmas családfa volt a lapon századokra lebontva. Legnagyobb döbbenetemre saját arcmásommal találtam szembe magam a legutolsó ágon, mely a 21.századhoz köthető. Az előttem lévő ágon viszont egy rám hasonlító szintén zöld szemekkel rendelkező, de szőke hajú nő képe volt. Ő lenne a szülőanyám? A könyvtől elhajolva dőltem hátra a hintaágyon magam elé bámulva. Nesze neked Angel! Átlagos az életed azt mondod? Tessék boszorkány sarj vagy! Valószínűleg a pokolban töltöd az életed további szakaszát és hét férfihez tartozol egyszerre! Ezt kartad Angie? Megkaptad!
Saját magammal való veszekedésből a körém telepedett fiúk rántottak ki.
-Angel!-szólított meg Namjoon, mire rákaptam tekintetem-Úgy látszik Jungkook nem véletlen téged talált meg és hozott el hetünknek...
-Ezt hogy érted?
-A családod nagy részben feketemágiával foglalatoskodott, ami azt jelenti, hogy a mi kisöcsénk nem véletlenül hozott el nekünk ugyanis a véredben csörgedező még nem előhívott sötétség vonzotta...-vezette le nekem Jimin. Mi van akkor ha már így nem kellek nekik?Visszaküldenek? Nem akarok visszamenni!
-Naaa! Mi a baj baby?-vett ölébe Namjoon. Arcomhoz kaptam és csak akkor vettem észre, hogy könnyeim végigszántanak arcomon. Könnyes szemekkel néztem végig rajtuk.
-M-Még így is k-kellek nek-nektek?-nyökögtem szemlesütve. Namjoon átkarolta derekam, míg Jungkook felemelte a fejem államnál fogva.
-Így?-ráncolta a homlokát, majd minden vonása kisimult és elmosolyodott-Tökéletes vagy!-hajolt közelebb-Nem is lehetnék elégedettebb a választásommal! Királynőm!-simította meg arcélem, majd ajkaimra tapadt.

BK_mnstr💜