𝘔𝘦𝘭𝘢𝘯𝘰𝘮𝘢 | ✔️

°° 7. ᶠᴱᴶᴱᶻᴱᵀ°°

ᴹᴱᴸᴬᴺᴼᴹᴬ ᴹᴼᴼᴿᴱ

Dél is elmúlt már, amikor Lando álmosan lebattyogott a lépcsőn. Én éppen a kanapén ültem és Milky-vel játszottam, amikor a brit közeledésére felkapva fejemet, fordítottam is el róla, hiszen a kócos Lando Norris látványa miatt, szívem heves dobogásba kezdett, amit még mindig nem tudtam hova tenni. Ami már kezdett bosszantani Mert itt van a hülye betegségem, a rám váró műtétek és kemók sorozata, illetve ez a furcsa érzés is. Féltem, hogy esetleg többet kezdek el iránta érezni, amit nem akartam. Nem akartam, hogy a szenvedésemben ő is részt vegyen. Nem akartam senkire sem ráerőltetni magamat. Már az is hatalmas szívesség volt a nagyapa részéről, hogy megengedte, hogy itt legyek nála, illetve, hogy ő fizeti a kórházi számlámat, meg az ehhez szükséges dolgokat. 

- Jó reggelt! - köszönt Lando a reggeli, dörmögős hangján. 

- Jó reggelt! - köszöntem vissza pont abban a pillanatban, amikor Milky az ölembe feküdt. Lando elém lépett, megsimogatta az ölemben fekvő, már majdnem alvó cica füle tövét, majd a konyhába lépett. Én pedig a pulzusomat normalizálva, simogattam a kis szőrmók pocakját. 

- Megiszom a tejemet, aztán elmegyek zuhanyozni, utána készülődöm. Jó lenne, ha te is elkészülnél! - mosolygott rám a brit, mire pirulva néztem fel rá. 

- Miért kéne elkészülnöm? 

- Mert el kell intéznem valamit, ahova te is velem jössz! - mosolygott rám, mire ha lehet, még jobban elpirultam. - Jól áll a piros szín! - simított végig az arcomon, majd mosolyogva, magában fütyörészve, hagyott magamra. Amint hallottam az ajtaja csukódását, Milkyt az ölemből letéve, rohantam fel, ami után a szobámhoz tartozó fürdőbe be menve, gyorsan lezuhanyoztam, a hajamat - már ami meg maradt belőle -, összefogtam lófarokba, ügyelve, hogy a fejbőröm látszódó részeit takarjam. Aztán a szobámba szaladtam, ahol egy hosszú, fekete cica nadrágot vettem fel, illetve egy narancssárga comb középig érő pulóvert. Bár sose sminkeltem, most mégis fel tettem egy kevés szempilla spirált, illetve tust. A kiszáradt ajkaimra, pedig egy halvány rózsaszín szájfényt kentem fel. Az egész alakos tükörben néztem magamat, amikor pedig késznek nyílvánítottam a "művemet", lementem a nappaliba, ahol Lando már ott játszott Milky-vel. Érkezésemre fel kapta fejét, s rajtam végig nézve, elnyílt ajkakkal állt fel. 

- Gyönyörű vagy! - lépett hozzám közel, s egy puszit nyomott arcomra. Eme tettére ismét elpirultam. Lando ezt látván aprót nevetett. A cipőinket felvéve, indultunk ki a kocsijához, amihez kiérve, s annak ajtaját kinyitva, nevettem fel. 

- Mégis mikor szereztél be egy ülés magasítót? - fordultam karbafont kezekkel a brit felé. 

- Titok! - pöckölte meg orromat. A magasítóra rá ülve, végre nem kellett fészkelődnöm, illetve tök jól ki is láttam a szélvédőn, aminek kifejezetten örültem. - Na, jobb már? 

- Sokkal! Köszönöm! - fordultam hirtelen a mellettem ülő felé, aki viszont eléggé közel volt hajolva hozzám, így az ajkaink súrolták egymást. Azon nyomban elfordítottam a fejemet, mialatt Lando visszahúzódott a saját helyére. Én zavaromban, inkább az ablakon kifelé kezdtem el nézelődni, míg a brit torok köszörülés után, indult el. Figyeltem, amint elhagyjuk nagyapa birtokát. Próbáltam fejemből kizárni a majd nem csókunkat, de nehéz volt. Vajon milyen lehet? Vajon tényleg olyan puhák az ajkai, mint amilyennek tűnnek?

 A város fele haladtunk, nagyjából közel voltunk a kórházhoz, mikor a pánik elkapott. Reméltem, hogy nem akar be vinni a kórházba. A műtét és kemó hada csak a jövőhéten kezdődik, nem akarok most be menni!