𝘔𝘦𝘭𝘢𝘯𝘰𝘮𝘢 | ✔️

°° 10. ᶠᴱᴶᴱᶻᴱᵀ°°

Lando Norris

Kényelmesen elhelyezkedtem a hatalmas bőrülésben. A kicsi ablakon bámultam ki, ahonnét egyenes rálátásom volt a lent motoszkáló alkalmazottakra. Össze vissza rohangáltak, némelyikük olyan autókat vezettek, amik a csomagokat vitték a különböző repülőkhöz. 13 nap. Ennyi telt el a Melanomával kötött házasságom óta. Igen, összeházasodtunk. És nem bántam meg, mert annak ellenére, hogy haldoklik, boldog vagyok, hogy őt tudhatom a feleségemnek, még ha csak rövid ideig is. Szeretném emlékezetessé tenni számára az utolsó hónapjait. Bár a futamokra nem fog tudni velem jönni, telefonon, illetve facetime-on keresztül tartani fogjuk a kapcsolatot. Noha rettentően hiányzik, hogy nincs itt mellettem, tudom, hogy a szülei mellett biztonságban van. Illetve Greget és az orvosát is kértem, hogy minden nap adjanak róla nekem tájékoztatást mindegy, hogy milyen formátumban. Persze bízom doktor Oravecz szakértelmében, de beszéltem a bátyám, Oliver egyik haverjának az anyjával, aki szintén jártas a rákban. Sajnos azonban ő is megerősítette, hogy a feleségemnek, nem túl kecsegtető az állapota. 12 nap telt el az első együtt létünk óta. Számára én voltam az első, ahogyan számomra ő. Így pedig még nehezebben hagytam magára. De tudtam, hogy most első sorban a karrieremre kell fókuszálnom. Zak ha engedni is akarta volna, hogy kihagyjak pár futamot, míg a feleségemmel vagyok tudtam, hogy az FIA nem igen díjazná, és félő volt, hogy nem csak pár futamról, de a teljes második szezontól eltiltást kaptam volna. Ezt pedig sem én, sem Zak, sem pedig a csapat nem kockáztathatja meg. Így fájó szívvel és tudattal hagytam magára azt, aki mellett most legszívesebben lennék.

– Lando Norris. Mi az a karika gyűrű az ujjadon? – érkezett a kérdés mellőlem, mire arra néztem. Carlos Sainz. A legjobb barátom és volt csapattársam. Ő és Charles pár napja már Wokingban vannak, állítólag valami ügy vagy mi miatt. Én pedig felajánlottam nekik, hogy akkor menjünk együtt a következő futam helyszínére. Így történt meg az, hogy a két C, ujjamra tekintve, meglepődve ültek le ahhoz a négyes üléshez, amiben én is ültem.

– A média nem tudhatja meg, de 13 nappal ezelőtt megnősültem. – sóhajtottam fel boldogan, a gyűrűmmel játszadozva.

– No fene! Gratulálok, haver! – nyúlt át az asztal felett Charles, kezet rázva velem.

– Melanoma Moore... vagyis most már Norris, a szerencsés, jól mondom? – kérdezte a spanyol.

– Igen!

– Lemaradtam valamiről? – kapkodta tekintetét közöttünk Charles. Én pedig felé fordulva, elragoztam neki mindent, ami ebben az egy hónapban történt. Elmondtam neki, hogy hacsak hónapokra is, de boldog vagyok a feleségemmel, akit mindenkinél jobban szeretek. Elkondtam, hogy miket tettem meg érte. Az első csókunk a könyvtárban, a kis cica, aki tudom, hogy teljes odaadással fog vigyázni a gazdijára. Mindent elmondtam nekik, a pikánsabb részleteket leszámítva. Arról nem kellett tudniuk.

– Örülök, hogy boldog vagy, de nem lesz ebből semmi bajod, hogy ha majd ne adj isten, egyszer csak elmegy? És te mondjuk nem lehetsz majd mellette, mert éppen egy másik országban vagy a futamok miatt? – kérdezte Charles.

– Zak-kel abban állapodtunk meg, hogy ha Melanoma állapota még ennél is rosszabbra fordulna, amiből lehet következtetni arra, hogy... – akadtam meg mondandómban, könnyeimet visszanyeldesve. – Szóval, hogy akkor majd családi ügyre hivatkozva, visszatérek hozzá és mellette leszek. – suttogtam halkan.

– Most egy az egyben vagyok boldog és szomorú! – szólalt meg a jobbomon ülő Carlos. – Boldog vagyok, mert megnősültél és szomorú vagyok, mert megnősültél. Mármint ne érts félre, tényleg örülök annak, hogy boldog vagy, csak gondolj abba bele, hogy pár hónap múlva, ez a boldogságod szomorúsággá fog átalakulni. Szenvedni fogsz a hiánya miatt. És most ne is haragudj meg amiatt, amit mondani fogok, de reménykedjünk benne, hogy Melanoma akkor hal meg, amikor nem lesznek már futamok, ugyanis akkor nem fogsz tudni kárt tenni magadban, a kocsiban ülve. – karolt át Carlos. Haragudhattam volna rá azért, amit a feleségemről mondott, azonban nem tettem. Reménykedtem ebben én is. Csak én mondjuk úgy reménykedtem, hogy Melanoma életben marad és totálisan kiürül a szervezete, és egyetlen egy faganat sem lesz benne. Nos igen, szokták mondani, hogy a remény hal meg utoljára.