Draco x Leese Lovegood

5. FEJEZET

Leese Lovegood: 5.fejezet

Karácsony előtti hetekben a tanárok ráfeküdtek a tanításra. Rengeteg vizsgátok volt. Sok idődet a tanulás vette el, Ginnyvel tanultál, de segített Hermione is. Ronnal és Harryvel gyakran lementetek Roxmortsba és a fiúk ittak egy vajsört te meg forró csokit. Draco és te még azt a hétvégét együtt töltöttétek és pakoltatok, de utána nem sokat találkoztatok. Mára beszéltél meg Pansyvel egy találkozót, hogy kibéküljetek.

- Nos, Pansy?

- Nézd sajnálom amiket mondtam, féltékeny voltam, sokat lógtál Dracoval meg kijössz minden fiúval... sajnálom – majd ölelésre nyitotta kezét de te csak kérdőn nézted.

- Megbocsátok – mondtad majd indultál volna amikor megfogta a karod.

- Most hogy újra barátok vagyunk – mondjuk ezt nem mondtad – képzeld randizgatok Dracoval – mondta majd elkezdett ugrálni miközben fogta a két kezed invitálva az ugráláshoz.

- Mi? Komolyan? – kérdezted és érezted hogy egy gombóc van a torkodba.

- Igeeen!! Olyan boldog vagyok – mondta hatalmas vigyorral az arcán.

- Hű, ez... klassz, most viszont ne haragudj mennem kell találkozok Ronnal meg Ginnyvel – kerestél kibúvót.

El kezdtél rohanni a mosdók felé amikor majdnem belerohantál Ronba, már könnyeztél.

- Lee? Mi a baj? – kérdezte riadtan. De te tovább futottál, ő pedig ment utánad.

Megálltál egy ajtó elé egy nem túl forgalmas folyosón, érezted ahogy a könnyek legurulnak az arcodon. Ron utolért és leült melléd az ajtó elé. Átkarolta a vállad, te pedig ráhajtottad a fejed a vállára.

- Tudom, hogy nem vagyok a legnagyobb kedvenced – nézett le rád, te viszont csak pityorogtál. – De elmondhatod mi a baj, itt vagyok.

Majd hallottál lépteket és hangokat, tudtad hogy Pansy és Draco jön. Lett egy hülye ötleted.

- Kérlek ne legyél mérges – mondtad majd mielőtt válaszolhatott volna megcsókoltad. Nem csak szájra puszi, hanem hosszan, szenvedélyesen. Draco és Pansy akkor értek oda.

- Mit művelsz te véráruló? – kérdezte Draco és Ron felé indult a pálcájával.

- Csókolóztunk – álltál Ron és Draco közé.

- És te hagytad? – kérdezte Draco egyre mérgesebben, folyamatosan Ronra gyilkos tekintetet vetve.

- Én csókoltam meg őt – vágtál neki vissza, mire ő lazított a nyakkendőjét, belenézett a szemedbe és látta rajtad hogy sírtál.

- Akkor meg miért sírsz? Bántott? – kérdezett fenyegetően nézve Ronra.

- Dehogy bántottam, mit képzelsz hogy bántom a szerelmem? – állt fel Ron és odaállt melléd majd átkarolt, te kicsit megdöbbenve álltál ott mellette, de végül adtál neki egy puszit.

- Szóval így vagytok – mondta amolyan,,nevetséges" arckifejezéssel, majd megfogta Pansy kezét és elment. Még álltatok egy darabig úgy átkarolva, mire végül megszólaltál.

- Köszönöm – néztél a szemébe, majd egy pillanatra a szájára, majd vissza.

- Bármikor – mosolyodott el és ő is belenézett a szemedbe majd a szádra. Végül megfogtad a tarkóját, ő átkarolta a derekad és magához húzott.

- Játszhatjuk még egy ideig – mosolyogtál rá.

- Nem muszáj játszani – mondta mosolyogva majd megcsókolt, majd újra és újra.

- Ron? – kérdezte egy hang, mire elengedte a derekad és odanéztetek, Ginny állt ott.

- Gin... ö megmagyarázom – szabadkoztál.

- A bátyámmal? Leese komolyan? – majd elment.

- Gin, várj – elindultál utána, de Ron megfogta a karod.

- Kell neki idő Lee.

Visszamentél a szobádba és ott volt Pansy.

- Nem is mondtad hogy jársz valakivel – mondta Pansy

- Nem olyan komoly – vallottad be.

- Nekem annak tűnt – nézett rád huncutul.

- Te tudod.

Lefeküdtetek aludni, de nem igazán tudtál. Beszélned kell Ginnyvel és Ronnal. Hirtelen felindulásból kiszálltál az ágyadból és elindultál Ginnyék hálójához, csakhogy nem tudtad az új kódot.

- Vaktyúk – szólalt meg mögötted Harry.

- Óh, szia Harry azt hittem már alszotok.

- Nem, most jöttem... mindegy, mit keresel?

- Ginnyt... azt hiszem megbántottam – mondtad elkeseredetten.

- Gyere, - invitált be – beszéljük meg.

- Nos, látta ahogy megcsókolom Ront – haraptad el a szád szélét. Ő pedig konkrétan sokkot kapott.

- Hát, lehet én is megsértődnék ha a bátyámmal csókolóznál, bár nincs szóval nem vagyok dühös – mosolygott rád. – Ha szabad megkérdeznem miért csókoltad meg?

- Mert jött Pansy és Draco én meg sírtam és nem akartam hogy lássák.

- Értem, és miért sírtál?

- Draco miatt – mondtad magad elé meredve.

- De mié.. óh, neked tetszik Draco?

- Nem dehogy, fúj – Harry nem értette szóval inkább otthagytad és visszamentél.