Ki a szörnyeteg?

Megbízás

– Ne csináld, Jack. A legjobb pszichológusom vagy – Ben elszántan követett az üres folyosón, és mindent megtett, hogy előttem érjen az ajtóhoz, ami kivezet a szárnyból. Egyértelműen meg akarta akadályozni, hogy leolvassam a kártyájámat, és kilépjek aznap éjjelre. Mindezt hajnali kettőkor.

– Nézd, Ben – még csak arra sem méltattam, hogy lassítsak –, nem érdekel. Legalább száz túlórám van erre a hónapra. És még csak huszadika van – lenéztem az órámra –, ja nem, bocs, huszonegy. És a szülinapom. És még mindig itt vagyok, ahelyett, hogy egy bárban épp leinnám magam, hogy felszedjen valaki.

– Sosem iszol alkoholt. És soha senkit nem engedsz olyan közel magadhoz, hogy egyáltalán megforduljon a fejében, hogy felszed. Ki kell segítened, öreg. Ha igent mondasz, minden más feladatot leveszek rólad.

– Miért nem zaklatod Agnest? Ő is ért a felsőkategóriás androidokhoz.

– Mert vele nem homokoztam együtt. Jackie, igent kell mondanod, a legjobb cimbim vagy.

– Te meg a főnököm. És én most épp a főnökömnek mondok nemet. A héten már rendbe szedtem egy A+ kategóriás androidot. Tudtad egyébként, hogy verbálisan zaklatták a mérnökeid? Ha nem, akkor megsúgom, egy lépésre volt attól, hogy feladjon egy instabilitás miatti inakiválási kérést. Egyébként szívesen. És nem, most egy kicsit elegem van a gépek sirámaiból.

Ben valahogy csak elém került, és hátát az ajtó melletti falnak vetve eltakarta a kártyaolvasót. Türelmetlenül meredtem a főnökömre – igen mostanában egyre kevésbé éreztem annak a gyerekkori barátnak, aki régebben volt –, majd tettem egy mozdulatot a kezemmel, mintha valami idegesítően döngicsélő bogarat próbálnék elhessegetni.

Ben nem vette a lapot. Helyette a szembe nézett, én pedig tudtam, hogy most készül előhúzni az ütőkártyáját. Vettem egy nagy levegőt, és megerősítettem magam. Nem fog tudni olyat mondani, amivel rávesz, hogy akárcsak fontolóra vegyem ezt a munkát. Nem, tényleg elegem van. Csinálja meg Agnes. Vagy akárki. A változatosság kedvéért Ben is megpróbálkozhatna. A híres Benjamin Buttler, akit a világ legnagyobb mesterséges agyi- és tudatháló mérnökeként tartottak számon. Ideje lenne, hogy az én eredményeim mellett valami sajátot is felmutasson.

– Jackie, kérlek. Ez egy prototípus. Kézzel rakták össze, még jóváhagyott gyártósor nincs rá az egész Egyesült Világon.

– Wow, és ti máris hazavágtátok. Ez még tőled is új rekord, Ben.

Hiába engedtem a hangomba annyi iróniát furakodni, amennyit csak tudtam, be kell ismernem, hogy ez felkeltette az érdeklődésem. Egy prototípus mindennemű véglegesítés nélkül, és már pszichológusra szorul? Milyen trauma érhette a kézi folyamat alatt? Vagy Ben és a csapata elszúrt valamit, és valami tervezési hibából kifolyólag instabil? Be kell vallanom ebben van kihívás. Ha trauma, és újra kell építeni a tudatot, akkor azért. Ha tervezési hiba, és meg kell hoznom a döntést a létjogosultságáról, akkor azért. Rajongok az izgalmas feladatokért.

Ben az arcomat látva, már tudta, hogy ennyivel megvett. Előhúzta telefonját a külön rászabott öltöny nadrágja zsebéből, pötyögött valamit a kijelzőn, majd átpattintotta nekem a file-okat, a vibrálás a zsebemben azonnal jelezte, hogy az adatcsomag megérkezett.

– Ebben minden benne van, amire eddig jutottunk vele. Reggel kilenckor kezdesz a 19B laborban.

Épp felháborodottan szóvá akartam tenni, hogy a fenéket, elmúlt hajnali kettő, még haza sem értem, ráadásul szülinapom van, hogy van képe elvárni, hogy ilyen eretnek módon korai időpontban kezdjek el dolgozni egy prototípuson? Aztán a gondolataimat azonnal elterelte az, amint tudatosult bennem, hogy mit mondott. 19B labor. Az semmilyen kifüggesztett alaprajzon vagy menekülési útvonalon sem volt rajta - hivatalosan nem is létezett. Én is csak onnan tudtam róla, hogy mikor még tényleg a barátomnak éreztem, egy partin - amin csak én maradtam józan -, kiszedtem belőle.

– Nekem nincs belépési engedélyem a 19B-be.

– Reggel kilenctől lesz. És nincs semmi más futó ügyed.

– Várjunk, akkor ez most teljes munkaidő?

– Nem, ez az életed, amíg nincs végeredmény. És kösz, haver. Jövök neked eggyel.

Ezzel ellépett a panel elől, és otthagyott az ajtóban állva. Mondtam már, hogy egyre inkább utáltam a képét?