Mivel tegnap megtanultam, hogy készítsem el a moslék turmixot Alexnek, mától az én feladatom naponta kétszer ellátni. Harmadik alkalommal Ben és mérnökei gondoskodnak róla, amikor én már nem vagyok itt. És akkor ellenőrzik azt is, hogy minden rendben van-e vele. Legalább fizikailag, mert az ilyen rövid idő alatt teljesen világossá vált előttem, hogy lelkileg ennél nem is állhatna távolabb a „rendbentől". Szinte még a pórusaiból is sugárzik a bizalmatlanság és a depresszió.
Lopva rá pillantok pár alkalommal, ahogy épp a turmixot készítem neki. És igen, nem tévedtem, ez a valami már por állapotban is undorító. Az sem segít rajta, hogy hozzákeverem a folyadékokat az előírt mennyiségben. Ha lehet még visszataszítóbb lesz tőle. A szaga meg egyenesen orrfacsaró. Ben szerint viszont ez pont jó így, egyébként is kerül bele cukor, hogy legalább édes legyen. Ennek elégnek kellene lennie – szerinte – ahhoz, könnyebb legyen elfogyasztani. Hát nem tudom, én Alex helyében a fejéhez vágnám. De gondolom a programja nem tesz lehetővé semmi hasonlót.
Amikor elkészülök, leteszem Alex elé a poharat, és leülök vele szemben az asztalhoz. Ő nem néz rám, de engedelmesen felveszi, és viszonylag gyorsan le is dönti. Készítek pár jegyzetet, hogy legalább magamat meggyőzzem arról, hogy haladok vele valamerre. A szemem sarkából látom, hogy Alex grimaszol a löttyhöz. Mindig ezt csinálja, amikor azt hiszi, nem figyelek rá. Viszont nem beszél. Akármit próbálok is, nem tudok belőle sem választ, sem reakciót kicsikarni.
KAMU SEDANG MEMBACA
Ki a szörnyeteg?
Fiksi IlmiahJack híres android pszichológus, mégsincs semmi kedve elvállalni egy hatalmas kihívást jelentő új feladatot, egészen pontosan egy prototípus android kezelését. De a főnöke mégis rá tudja venni, hogy foglalkozzon Alexszel. És ekkor kezdődnek a bonyod...
