Help me ♥︎Charles Leclerc Fanfiction♥︎

3. Fejezet

Leparkoltam apám háza előtt és Charlesra néztem. Talán izgult, mert egy kicsit mintha verejtékezett volna a homloka.

-Charles nézz rám-fogtam meg a kezét.

Odafordult hozzám.

-Ne izgulj, apámat már régóta ismered és nem harap-nyugtattam meg.

-Nem izgulok, csak olyan furcsa nála vacsorázni-nézz a szemembe.

-Nyugodj meg, minden rendben lesz-néztem rá.

-Tudod, igaz, hogy nem régóta ismerjük egymást, de én nagyon megkedveltelek és nagyon fontos vagy nekem-simítja az egyik göndör tincsemet a fülem mögé.

-Nagyon jól esik, hogy foglalkozol velem, de nekem is nagyon fontos ember lettél az életembe-fogom meg a kezét.

Csak néz rám.

-Hannah te hiszel a szerelem első látásban

-Teljes mértékben-néztem a szájára.

Közelebb hajol hozzám és ad egy puszit az arcomra.

-Nem akarom elsietni a dolgokat-simítja meg az arcomat.

Lenézek majd elmosolyodok.

-Menjünk apa már vár-nyitom ki az ajtóm.

Kiszállunk és becsengetek. Apa kinyitja a kaput:

-Sziasztok, úgy látom pontban értetek ide-mosolyogva köszönt.

-Szia apa, igen-megyek be.

-Jó napot, hoztam önnek egy kis ajándékot, egészséggel fogyasztja-nyújtja át a bort Charles.

-Oh, köszönöm fiám nyugodtan tegezz-veszi el apa.

Bemegyünk és közbe a fiúk a következő versenyt tárgyalják. Bent már meg van terítve.

-Wow, nagyon jól néz ki-állok meg és nézem a terítést.

-Köszi kicsim-megy apa boros poharakért.

Leülünk és apa tölt mindenkinek bort.

-Köszönöm, hogy eljöhettem-mosolyog Charles.

-Hát ha az én egyetlen lányom kéri akkor mindent-mondja apa büszkén.

Elkezdünk enni és beszélgetünk közbe.

-Kicsim, mi is van azzal a fiúval aki a múltkor nagyon udvarolt neked a kávézóban-kérdezi apa.

Charlesra nézek, ő csak csendben eszik és nem is néz rám.

-Hu hát az már rég volt azóta nem is beszéltünk egy szót se de apa elég lesz ezekből a kérdésekből-nevetek kínosan.

-Hát jó... de szeretnék már unokákat-mondja.

-Apa az még kicsit arrébb van-áll meg a villa a számban.

Charles halkan kuncog. Ezután tovább beszélgettünk majd mikor már késő volt elindultunk haza, vagyis Charles háza felé.

-Köszönöm mégegyszer, hogy eljöhettem, jól éreztem magam-néz engem Charles.

-Igazán nincs mit-mosolygok.

-Apukád nagyon kedves sőt poénos is, munkában nem nagyon mutatja meg ezt az énjét-néz ki Charles.

-Hát igen ő a munkában szeret pontos és precíz lenni és ő szeret komolynak tűnni bár ez nem igaz rá nevetek.

Charles is elneveti magát majd még beszélgetünk.

-Itt is lennénk-állok meg a háza előtt.

-Vigyázz magadra, legyen jó éjszakád, holnap találkozunk-ad egy puszit az arcomra.

-Jó éjszakát-mosolygok.

Megvárom még bemegy majd hazafele úton Charleson gondolkodom. Amint haza értem lezuhanyzok majd bebújok az ágyba és hamar elnyom az álom.

(Folytatás következik)