Help me ♥︎Charles Leclerc Fanfiction♥︎

4. Fejezet

Reggel az ébresztőm hangos csipogására ébredtem. Gyorsan kinyomtam, majd felültem az ágyban és kinyújtóztam. Megkerestem a redőny távirányítóját, majd egy gomb nyomással már megvilágította az arcom a reggeli napfény. Úgy döntöttem mivel hogy az idő is tökéletes, és még van is időm, hogy elmegyek futni. Kimásztam az ágyból, előkerestem az edzőruhám, majd miután összeszedtem magam elindultam futni. Eszméletlen jó érzés volt a friss levegőn, és a madár csicsergésben futni. Kicsit kiürítettem a fejem, és kitisztultak végre a gondolataim. Annyira elmélyedtem a gondolataimban, hogy észre se vettem, hogy az idő vészesen halad.

-Baszki!-néztem az órára.

Gyorsan haza mentem és lezuhanyoztam, majd elkészültem. Ma kivételesen nem a csapatruhámat vettem fel, hanem egy fekete testnadrágot a piros ferraris pulcsimmal, hogy azért legyen valami csapatszín rajtam. A hajamat befontam két copfba. A kocsikulcsot, és a Charles mappáját felkapva indultam le a garázsba. Útközben megálltam a Starbucksban egy kávéért, majd egy hirtelen felindulásból vettem a csapat többi tagjának is. Ez után az utam egyből a pályához vezetett, hiszen ma van az időmérő. A homeba beérve a szatyrokkal kicsit furán néztek rám.

-Jó reggelt-mosolyogtam-hoztam kávét mindenkinek, aki kér az csak szolgálja ki magát-tettem le a szatyrokat egy asztalra.

Mindenki mosolyogva megköszönte majd Seb bácsi jött oda hozzám.

-Szia Hanna-mosolygott-tudod ma Charles nincs túl jó hangulatában az időmérő miatt, szóval vigyázz vele.

-Köszönöm Seb bácsi, de azt hiszem eltudok bánni egy morcos kisfiúval-nevettem el magam, mire ő is elmosolyodott.

-Én szóltam csajszi-indult el a szobájába.

Kifújtam a levegőt, majd elindultam Charles szobájába. Nyitva volt az ajtaja amikor odaértem, és hallottam, hogy valakivel veszekszik telefonon. Tudom, hogy nem illik más beszélgetését kihallgatni, de nem tudtam mást csinálni. Letette a telefont, majd az ajtó felé nézett. Valószínű, hogy nem ismerhetett fel ilyen ruhában, hisz ezt a fogadtatást kaptam tőle:

-Elmondtam, hogy a rajongókkal majd délután találkozom-mondta lenézően-kérlek fáradj vissza a lelátóra-csukta be az ajtót.

Sóhajtottam egyet. Igaza volt Seb bácsinak, hogy ilyenkor nehéz eset. Bekopogtam az ajtaján.

-Khm...Charles én vagyok az, Hanna a sajtósod-álltam hátrébb.

Se szó, se beszéd, kinyitotta ajtót majd bezárta mögöttem. Rám nézett majd megforgatta a szemét.

-Tetszik a rajongói szetted-kacsintott rám.

Megforgattam a szemem, és a kezébe nyomtam a mappáját.

-Itt van a kidolgozott tegnapi statisztikád-néztem rá.

-Köszönöm-elvette majd leült a kanapéra és tanulmányozni kezdte.

A hajamat piszkálva megálltam az ablaknál, hogy nézzem a nagy tömeget ami csak az időmérőkör kezdetére vár. Charles felállt és letette az asztalára a papírokat.

-Hannah-szólított meg.

Megfordultam, és belenéztem a gyönyörű szép íriszébe:

-Hm?

-Ma nagyon nehéz napom van, mert nagy rajtam a nyomás, szóval kérlek ne haragudj rám ha bunkó vagyok-hajtja le a fejét, mire elmosolyodtam.

-Charles.

-Igen-nézett fel rám.

-Nyugodj meg menni fog. Ott az a nagy tömeg-mutattam rájuk-ők mind hisznek benned, a csapat is, én is szóval megtudod csinálni a pole positiont-mosolyogtam rá bíztatóan.

Nem mondott semmit, csak odajött hozzám és megölelt.

-Köszönöm-súgta a fülembe.

Elhúzódtam, majd elindultam az ajtó irányába.

-Most készülj, aztán találkozunk a homeba a kör előtt-néztem vissza rá.

Bólintott majd elkezdte a ruháit levenni. Gyorsan elfordultam, mielőtt elvörösödnék, és kimentem. Lent a csapat beszélgetett, és az időjárást kémlelték. Megálltam a garázsnál, és néztem ahogy készítik elő az autókat. Hirtelen apám állt meg mellettem.

-Hannah, remélem, hogy Charles itt lesz időben, mert ilyenkor agyilag kikapcsol ha nagy rajta a nyomás-nézett rám kicsit idegesen.

Izgult nem is ideges volt. Szerette volna ő is a pole positiont.

-Jó reggelt apa-mosolyogtam rá-beszéltem a fejével és szerintem minden rendben lesz.

-Nagyon remélem-ment idegesen a fiúkhoz ellenőrizni a munkájukat.

Sóhajtottam egyet, majd megpillantottam Lan-t a mellettünk lévő garázsban. Mosolyogva indultam meg felé, mikor odaértem köszöntem a csapatnak. Lan egyből elmosolyodott,és odajött hozzám.

-Szia Lan-bújtam be az ölelésébe.

-Han-mosolygott boldogan, miközben szorosan ölelt.

-Sok sikert, szorítok neked-suttogtam.

-Minden futam előtt lehetne így-utalt a tettünkre.

-Meg is van beszélve-váltunk el egymástól.

-Tetszik a pulcsid-vigyorgott.

Elnevettem magam, majd megfordultam, hogy lássa az egész outfitem. Erre ő is elnevette magát.

-Norris, azonnal gyere ide és készüljél-hallottam főnöke kiabálását.

-Mennem kell, vigyázz magadra-indult meg a garázs felé.

-Te is Lan-mosolyogtam és visszamentem a garázsunkba.

Charlest pillantottam meg, amint valaki beszél hozzá, de ő csak egy pontra fókuszált. Arra a pontra, ahol az előbb én és Lando volt. Odamentem hozzá.

-Charles menni fog-mosolyogtam rá.

-Ja-vágta oda hozzám, majd kicsit meglökve engem, elment az autóhoz.

Ideges volt. Ideges volt rám. Ideges volt rám és Landora. Nem is ideges, hanem féltékeny. Azt hiszi én és Lando. Nem lesz jó, ha dühből versenyzik-cikáztak a gondolatok a fejemben. Mire odaértem volna hozzá, már kigurult a garázsból. Egy pillantást vetett rám, majd el is nézett. Zavarodottan mentem a lányokhoz figyelni a futamot. Leültem a kanapéra, és csak figyeltem, ahogy felállnak a rajthoz.

—————————————————————————( Ne haragudjatok, hogy mostanában nem volt rész csak nem nagyon volt időm, de megpróbálok most már aktív lenni❤️ Remélem tetszik eddig a történet❤️)

Folytatás következik...