Help me ♥︎Charles Leclerc Fanfiction♥︎

6. Fejezet

Reggel fitten keltem, ezért gyorsan összedobtam valami turmixot és szendvicset. Hamar megettem, ezért úgy döntöttem begöndörítem a hajam. Elkészültem, elegáns kis ruhát vettem fel a futam kapcsán. A kocsiban a kedvenc számomat énekeltem, amikor kipattant hirtelen a fejemből az az ötlet, hogy Charlest meglepem muffinnal hátha jobb kedve lesz. Gyorsan beléptem a cukrászdába, majd a pálya felé vettem az irányt. Nem mondom azt, hogy kevesen vannak. Alig tudtam bejutni a Ferrari parkolóba. Kiszálltam majd a homeba besétálva üdvözöltem a többieket. Nyüzsgött a box meg az egész Ferrari home. Felmentem Charles szobájához és bekopogtam. Kinyitotta a monacoi az ajtót és elmosolyodott.

-Hannah-nézett végig rajtam.

-Charles-mosolyogtam és beléptem-mivel nem tudtam, milyen kedved lesz reggel ezért hoztam neked muffint-adtam oda a papírtáskát.

Meglepődött a tettemen és egy ideig csak nézte a táskát, majd elvette mosolyogva.

-Köszönöm-vett ki egyet és elkezdte enni.

Mosolyogva figyeltem, majd az ablakhoz álltam, hogy felmérjem a tömeget. Lant láttam, ahogy egy gyerekkel játszik a pályán és elmosolyodtam rajta. Charles is odajött, hogy lássa min mosolygok, majd amikor meglátta elkomolyodott. Tudtam, ha most nem mondok semmit akkor itt vége a bizalmának felém, így megszólaltam:

-Lant gyerekkorom óta ismerem, vele nőttem fel és vele kezdtem el az iskolát is-néztem a monacoira-legjobb barátom-mosolyodtam el a végére.

Látszott rajta, hogy megkönnyebbült. Lenyelte a falatot, majd megszólalt:

-Norris jó gyerek-mosolygott.

-Jól mondtad-nevettem el magam-gyerek.

Elnevette magát majd papírokat nyomott a kezembe.

-Ezek a követkő futam információi-nézett a szemembe.

-Szeretnéd ha átnézném?-néztem rá.

-Nem csak szeretném-fogta meg a kezem, és húzott közel magához-hanem azt akarom.

Éreztem a leheletét az ajkamon. Nyeltem egyet.

-Rendben átnézem-néztem a szemébe.

Bólint és a fülem mögé tűr egy tincset, majd elenged. Rámosolygok és leülök az asztalához. A papírokat gyorsan átfutom.

-Rendben, könnyű dolgunk lesz Imolaban-teszem el.

-Reméltem is-kezd el öltözni.

Elnézek és az ablakot bámulom. Egyszer csak érzem, hogy a székkel együtt maga felé fordít.

-Mi van, csak nem elpirultál?-húzza fel a szemöldökét az előttem álló, felülről teljesen meztelen, hozzám lehajoló Charles.

A szemébe nézek:

-Hm...tessék?

Elneveti magát kicsit mire lehajtja a fejét, majd újból a szemembe néz. A kezemet az arcára teszi. Ami automatikusan felfedező útra indul az arcán, majd a hajába túr. Meg se rezzen az arca, csak engem néz, amint csodálom az arcát. Hirtelen Seb bácsi nyit be, mikor meglát hirtelen bezárja az ajtót. Felállok és a mappát a kezembe veszem.

-Na ezt magyarázd ki-nevetek.

Charles elneveti magát, majd közel húz magához.

-Nem kell kimagyaráznod, hiszen ő is látta mi történt-suttogja-vigyázz magadra a futam után találkozunk-simítja meg az arcom.

-Sok sikert-mosolygok és kimegyek.

Seb bácsi a folyosón vigyorog rám.

-Bejön mi?-vigyorog.

Elnézek, majd ránézek.

-Seb bácsi nem kell kombinálni-indulok el mosolyogva.

Nevet, majd ő is megy öltözni. Beülök a lányokhoz, ahol beszélgetünk még a futam el nem kezdődik.

—————————————————————————
Folytatás következik...