Help me ♥︎Charles Leclerc Fanfiction♥︎

2. Fejezet

Reggel 6-kor kidobott az ágy. Komótosan felkeltem és megcsináltam a reggeli kávémat és a szendvicsemet. Miután megreggeliztem átnéztem a napomat és felöltöztem a kapott a csapatruhába. Meg kell, hogy állapítsam, jól áll nekem a vörös. Olyan 8 óra körül indultam el otthonról, lehat akár milyen dugó, nem fogok elkésni, mert csak 9-re kell menni. Útközben a legjobb barátnőmmel csacsogtam, Ashleyvel, tudni kell róla, rajong a forma1-ért, viszont ő Magyarországon él.

-Megígérem neked, ha itt leszel, akkor eljössz velem dolgozni-érkeztem meg a parkolóba.

-Oké, már indulok is-nevette el magát.

-Viszont Ashleykém, megérkeztem, majd beszélünk, legyél jó, szia.

-Szia Hannah-tette le a telefont.

Kiszálltam a kocsiból, erősen sütött a nap már korán reggel is. A napszemüveget feltettem és megindultam a Ferrari homeba. Na de kit látnak szemeim a parkoló végen? Daniel Ricciardót. Ashley kedvenc pilótáját. Úgy döntöttem odamegyek hozzá és kérek autogramot.

-Szia, Hannah Binotto vagyok, Charles sajtósa-mutatkoztam be.

-Szia, Daniel Ricciardo vagyok-fogott velem kezet, miközben az arcán hatalmas mosoly terült el.

-Hogy is mondjam, nem akarok tiszteletlen lenni, de szeretnék kérni egy aláírást a legjobb barátnőmnek.

-Hát persze, hogy adok.

Elővettem egy lapot és alá is írta.

-Örök hálám-köszöntem meg.

-Nagyon szívesen kisasszony.

Elnevettem magam.

-Hova tartasz, elkísérlek.

-A Ferrari homeba.

Ahogy mondta, elkísért közben pedig jót beszélgettünk.

-Hát akkor minden jót, még majd találkozunk kisasszony-ölelt meg.

-Viszlát uram-öleltem vissza.

Mikor bementem a homeba már mindenki ott volt. Egyből az időt néztem, de szerencsére nem késtem el.

-Sziasztok-köszöntem a csapatnak.

-Szia Hannah-szólaltak meg egyszerre.

Charlest pillantottam meg a kanapén ülve. Odamentem hozzá.

-Szia Charles, tudnánk egy kicsit négyszemközt beszélni?-megakartam köszönni neki, hogy tegnap megvédett.

Válaszul felállt meg fogta a kezem és maga után húzott. A szobájához érve előreengedett.

-Szia Hannah-mosolygott kedvesen miközben leült a fotelbe.

-Szia Charles, látod nem késtem el.

-Ajánlom is, hogy ne késs el-nevette el magát.

-Na szóval, megszeretném köszönni, hogy megvédtél Lewistől.

-Nehogy már bántsa valaki az én gyönyörű sajtósomat.

-De nem tényleg köszönöm, mert ha te nem szólaltál volna meg én nem tudom mit csináltam volna.

-Ne köszönd, nem tudom mire utald, de majd ha egyszer szeretnéd elmesélheted, meghallgatlak.

-Rendben, köszönöm.

-Mindig megvédelek-állt fel és szoros ölelésbe vont.

Elkezdtem könnyezni, miközben ölelt. Én se tudtam miért, de lehet azért mert valaki egyszer nem sietteti a dolgokat, és megérti, hogy erről fáj beszélni. Amint meghallotta, hogy sírok, még szorosabban ölelt, és simogatta a hátam.