Help me ♥︎Charles Leclerc Fanfiction♥︎

1. Fejezet

Én is tapsolni kezdtem.

-Nagyon köszönöm a befogadást-néztem végig a tömegen.

Mindenki barátságosan mosolygott rám.

-Na de fiatalok elkéne kezdeni készülni a tesztkörre-szólalt fel Dirk.

A csapat elkezdett készülni. Én hirtelen nem tudtam, hogy mit csináljak. Szerintem Charles látta rajtam, hogy nem vagyok képben.

-Gyere velem-intett maga után.

Elindultam utána. A szobája ajtaja előtt álltunk meg de csak hamar betessékelt.

-Na szóval te vagy Mattia lánya aki sokat töltötte itt az idejét gyermekkorában-közben intett, hogy üljek le mellé a kanapéra.

-Ezek szerint apa mesélt rólam-végig néztem a szobáját, meg kell, hogy mondjam ízlésesen van berendezve, legfőbb képen a vörös dominál.

-Hát kíváncsi voltam a gyönyörű sajtósomra-bókolt nekem.

-Oh hát ez egy kicsit túlzás-nevettem kínosan.

-Nem-nem.

És beállt a kínos csend. Csak az órája kattogását lehetett hallani. Eszembe jutott, hogy át kéne beszélni a sajtótájékoztatót.

-Figyelj Charles, ha végzel a tesztkörrel utána találkozzunk a sajtótájékoztatón.

-Rendben de elkísérhetlek ha akarod-ajánlotta fel.

-Nyugodtan menj majd megyek én is, mert előtte el kell intéznem valamit.

-Oké, akkor ha nem bánod én is készülni kezdek.

-Persze, akkor majd találkozunk, szia Charles-indultam ki a szobából.

-Szia Hannah-zárta be az ajtót mögöttem. Visszaindultam a csapathoz, útközben találkoztam Sebbel.

-Hát te, csak nem Charlesnél jártál?-perverzen húzza fel a szemöldökét.

-Te hülye vagy-ütöm meg a vállát.

-Jó-jó nyugi van kislány-neveti el magát.

-Aztán legyél jó a tesztkörön.

-Mindig az vagyok-szélesen vigyorog.

-Jaj, te is olyan vagy mint az apám-nevetem el magam.

-Na ne bánts minket, viszont szaladok, csók-és már el is tűnt.

-Megjegyeztem, szia-kiabálok utána.

Komolyan mondom ha lehetne két apám, tényleg őt választanám másodiknak. A csapat már indult le a boxhoz amikor oda értem.

-Sok szerencsét mindenkinek-köszönök el tőlük.

Visszaintettek és már mentek is. Elmentem a média szobába, ahol egy lány nézte a tvt.

-Szia, nem baj ha én is csatlakozom?

-Nem gyere nyugodtan Hannah, ugye Hannah?-kérdezte tőlem egy barna hajú lány.

-Igen és téged, hogy hívnak?

-Engem Victoriának-mosolygott a barna hajú lány.

-Nagyon örülök, bizonyára te vagy Sebastiannak a sajtósa-ültem le mellé.

-Így van te pedig Charlesnek.

-Pontosan.

Utána még jól elbeszélgettünk meg megbeszéltünk egy talit. Elkezdődött a tesztkör. Egész jók voltak a fiúk. Miután vége lett, Victoriával ketten elmentünk a sajtóterembe. Charles ott állt megizzadva. Milyen jól áll neki a vizes haj, na jó Hannak állítsd le magadat. Oda mentünk a pilótáinkhoz.

-Jó voltál-köszöntem Charlesnek.

-Megtisztelő ezt hallani-nevette el magát.

A sajtótájékoztató elkezdődött. Minden kérdésre zökkenő mentesen tudtunk válaszolni. A végen mi mentünk ki utoljára.

-Holnap lesz egy szabadedzésem, tudsz róla?-kérdezte.

-Hogyne tudnám, én mindenről tudok-nevettem már én is.

A home felé kettesben sétálva találkoztunk Lewis Hamiltonnal. Bepánikoltam. Előtörtek az emlékek, hirtelen levert a víz és nagyon rosszul lettem.

-Oh sziasztok, csak nem új sajtósod van Charles-köszönt Lewis.

-De, van valami baj ezzel?-kérdezte a monacoi.

-Nem-nem, hm Hannah nincs kedved újra nekifutni amit elkezdtünk pár évvel ezelőtt-nézett rám perverzen.

Meg se tudtam szólalni. Charlesra néztem, ő látta, hogy baj van.

-Lewis addig menj innen még megteheted-fenyegette meg a pilótám.

-Jaj, olyan édes a szerelem, sziasztok, Hannah még találkozunk-sétált el.

Még mindig nagyon rosszul voltam, mozdulni se tudtam, egyszerűen le voltam sokkolva. Volt még pofája így felhozni a témát.

-Hannah, mindek oké-nézett rám aggódva Charles.

-Pe-persze, menjünk-dadogtam. Megfogta a kezemet és a hátsó bejáraton vitt be a homeba, hogy elkerüljük a rajongókat.

A többiek nem vettek észre, csak amikor köszöntünk. Charles hamar elhívták, még elköszönni se tudott, pedig láttam rajta, hogy nagyon akart tőlem valamit kérdezni. Apám ült le mellém. Én még mindig alig tudtam megszólalni.

-Találkoztunk vele-csak ennyit mondtam.

-Mit mondott az a gyökér?-idegeskedett apám.

-Hát, felhozta a témát, de most nem szeretnék róla beszélni.

-Rendben Charles mit csinált?

-Ott volt mellettem és ő védett meg engem.

-Ajánlom is neki.

-Figyelj apa én haza megyek mert nagyon elfáradtam.

-Menjél kicsim nyugodtan, szia, aludj jól-nyomott egy puszit a homlokomra.

-Szia apa, szeretlek.

-Én is.

Elköszöntem a többiektől és a parkoló felé vettem az irányt. Útközben összefutottam az én gyerekkori legjobb barátommal, Lando Norrisal.

-Úristen, újra itt a Ferrarinál Hannah?-örült meg nekem.

-Jézusom de rég találkoztunk-szoros ölelésbe vontam.

Persze visszaölelt.

-Figyelj Han, most sietnem kell de megbeszélünk egy talit és mindent elmondasz, oké?

-Hat persze Lan-mindig így becéztük egymást.

Elbúcsúztunk és már mentük is a dolgunkra. Haza fele menett bementem a boltba, hogy megvegyem a vacsorám alapanyagait. Otthon elkészítettem a spagettit majd miután elfogyasztottam és elpakoltam, engedtem magamnak egy jó nagy kád forró vizet. Ilyen is rég volt, hogy este 8-kor a kádban ültem. Azon gondolkodtam, hogy Charles miért védett meg úgy engem Lewistől, hogy nem is ismer annyira. Az elmélkedésemet a telefon csörgése zavarta meg. Lan volt az.

-Szia Han, mit szólnál ha majd Melbourban találkoznánk?

-Tökéletes lesz Lan.

Után még egy fél órán csevegtünk igazából mindenről. 10-kor az ágyban feküdtem és a telefonomat bűvöltem. Megnéztem Charlesnak az oldalát. Az oldala nagy része csak a futamokról szól, de vannak fent nyaralós és családi képek is. Viszont barátnő jelét nem látom. Nem tudom miért, de örülök neki. Na de ezt gyorsan ki kell vernem a fejemből. Ha barátnője lenne akkor is örülnék. Elalvás előtt Charleson járt az eszem, majd mély álomba szenderültem.

Remélem, tetszik eddig a könyv, kedves olvasó.
———————————————————————————
A következő rész nem sokára érkezik. :)
(Folytatás következik)