Help me ♥︎Charles Leclerc Fanfiction♥︎

7. Fejezet

Itt a futam ideje. A tegnapi baleset miatt marad az a felállás ami a balesetkor volt. Charles 3. helyről indul. Kiválóak az esélyeit. Idegesen néztem a kivetítőt, mivel tudtam, hogy teljesíteni akar a csapatnak, apámnak és nekem. A futamot végig feszengtem de Charles 2. lett, azaz dobogós. Eszméletlen büszkeség járta át a testem. Boldogan mentünk ki a boxhoz amikor a monacoi begurult. Kiszállt és mindenki gratulált neki és együtt ugrálva örültek. Rám nézett mire én elmosolyodtam és odajött hozzám és szorosan megölelt.

-Rád gondoltam végig-suttogta a fülembe.

Elválltunk egymástól, én pedig még mindig megszeppenve álltam ott. Apám kezet fogott Charlessal és bólintott egyet, ami nála az elismerés. Ez után mindenki ment a dolgára, hiszen még ott a sajtótájékoztató. Charleshoz most kivételesen nem mentem fel, hanem megkerestem Lant aki a garázsa előtt szomorkodott. Vele nem is beszéltem a baleset óta, pedig biztos rosszul érintette, hogy a csapattársa. Odamentem hozzá és hátulról megöleltem. Észre se vett csak miután megöleltem. Szomorúan megfordult és a vállamba fúrta a fejét.

-Sajnálom-suttogtam.

-Nem tudom még mindig mi van vele-nézett rám szomorúan.

-Hidd el minél hamarabb ki fog derülni-simítottam meg a karját, mire ó bólintott egyet és szorosan megölelt.

Csak álltunk ott így hosszú percekig.

-Lan mennem kell mert sajtó, de ígérem este felhívlak-mosolyogtam rá bíztatás képpen.

-Vigyázz magadra Han-indult be.

Visszamentem a Ferrari homeba és felmentem Charleshoz akinek kivételesen nyitva volt az ajtaja. Amikor bementem az ágyon ült szomorúan? Odamentem hozzá és leültem mellé.

-Hey Charles, mi a baj?

-Vártalak-zárta rövidre.

Sóhajtottam egyet:

-Lannál voltam hiszen nincs túl jól a tegnapi után, ne haragudj.

Rám nézett majd a számra és hirtelen odahajolt és a szám szélét megpuszilta majd az arcom aztán a nyakam. Hagytam neki mire felmorgott amikor a pólója széléhez nyúltam. A hajamba túrt majd hirtelen elhúzódott.

-Nem lesz jó vége ha folytatjuk-nézett rám félszemmel somolyogva.

Elnevettem magam és megigazítottam a ruhám és felálltam.

-Mennünk kell-fogom meg a kezét és húzom fel.

Hirtelen nagy lendülettel feláll és egy centi sincs közöttünk és megint érzem a leheletét az ajkamon és a tekintetét.

-Ne kínozz-hajol le a számhoz.

Válaszul elmosolyodom és a mellkasára teszem a kezem ami meg kell hogy mondjam elég izmos. Elmosolyodik és egyre közelebb hajol.

-Szabad, kisasszony?

Bólintok mire az ajkát megérzem az ajkamon. Eszméletlen puhák, majd hirtelen a nyelvét érzem meg a számban. Nyelvünk vad táncot jár, miközben a keze a derekamra csúszik. Közelebb húz magához és a hajamba túr. Hirtelen egy köhintést hallunk. Olyan hirtelen húzódtunk el egymástól, ahogy csak lehetett, majd az ajtóban álló személyre néztünk. Lan az. Meglepődve néz ránk és nyelni-köpni nem tud.

-Han 2 perc múlva sajtó-próbál csak rám nézni.

Bólintok és kimegy.

-Most már tudja kihez tartozol-csap a seggemre Charles miközben az ajtó felé indultam.

Rosszalóan nézek rá. Mire kisfiúsan elmosolyodik. Elnevetem magam rajta és elindulunk a sajtóra. Késve értünk be, ezért mindenki ránk szegezi a tekintetét. Lehajtjuk a fejünket és leülünk. Megvoltak a szokásos kérdések mire a riporter elém tolja a mikrofont és a Lanos képet, ami a futam után készült a garázsnál. A képre nézve elnevetem magam.

-Lan a legjobb barátom gyerekkorom óta, szóval köszönöm nem kell kombinálni-tolom el a képet.

Charles feszülten nézi a képet. A riporter most Charles elé tolja a képet.

-Önt nem zavarja, hogy a sajtósa jóba van más pilótákkal?-teszi elé a mikrofont.

Charles a szemembe néz:

-Bízok Hannahban és tudom, hogy sose akarnak rosszat a csapatnak és nekem-majd a riporterre néz-szóval nem-zárja rövidre.

A riporter bólint és kérdez még a futamról. Büszkén mosolygok Charles mellett mire ő az asztal alatt megfogja a kezem. Nem fél, hogy valaki meglátja? Vagy ez a célja? De ezt meg kéne beszélnünk. Ezek a gondolatok jártak a fejemben. Vége lett a sajtónak és Charles ezzel a lendülettel elengedte a kezem. Nem értem, most akkor azt akarja hogy ne tudjanak róla, vagy mi? Mindegy csak menjünk ünnepelni. Meg volt a díjátadás így már csak a csapat koccint. Mindenki beszélget boldogan én pedig úgy döntök, hogy felmegyek Charles szobájába mert nagyon összezavart. Leülök az asztalához és csak nézem az üres boxutcát. Egyszer csak hallom, hogy valaki bejön. Charles az, érzem az illatát. Megáll mögöttem és a vállamat megsimítja. Kiráz a hideg az érintésétől, amit ő is érez majd a fülemhez hajol:

-Mi a baj Hannah-suttogja szép kiejtéssel a nevem.

-Összezavartál-hunyom le a szemem és suttogom.

-Tudtam, hogy korai még a csók ne haragudj-mondja megbánóan.

-Nem a csókkal-fordulok meg és nézek a szemébe.

-Akkor?-kérdőn néz rám.

-A sajtón a kézfogással-nézem a mellkasát-megfogtad, mintha azt akartad volna, hogy mindenki tudja aztán elengedted, mintha még sem akarnád-nézek rá a végére.

-Mert nem tudtam, hogy mit tegyek mivel még gyors lenne szerintem és erre csak utánna jöttem rá, ahogy megfogtam a kezed-hajtja le a fejét-sajnálom, csak jót akarok neked.

Elmosolyodom és felállok és megölelem. Mire szorosan visszaölel és felkap az ölébe én pedig automatikusan a lábam a dereka köré fonom. Így öleljük egymást hosszú percekig majd elindulunk ki a hátsó bejáraton, hogy valami vacsorához jussunk. Éppen Charles a hátán visz és nevetünk a hülye viccén aztán amikor kilépünk az ajtón egyből lefagy a vigyor az arcunkról. Rengeteg rajongó és fotós vár ránk, vagyis Charlesra. Charles nem csinál gondot belőle int egyet, majd elindul ki és folyamatosan azt hajtja, hogy kiment a bokám szóval jó lenne minél hamarabb kijutni. A rajongók megértik ezért elengednek.

-Mi lesz a kocsiddal?-suttogja.

-Majd holnap apával kijövök érte-hajtom a fejem a vállára.

Bólint és megáll az egzotikus kocsija mellett.

-Hmm...egyedi-vigyorgok.

-Csak nekem gyártották-nevet majd lerak és kinyitja az ajtót.

Beszállok nevetve, majd ő is és elindulunk a mekibe.

—————————————————————————
(Folytatás következik...)