Szívecském

-1-

– Nem tudok bejutni hozzá, egyszerűen elérhetetlen az alak! – morgott Gabriel az ebédlő asztalnál ülve.

Nem figyeltem rá. A holnapi óráimhoz szedegettem össze az anyagokat a gépemen. Találtam egy érdekes cikket, és éppen annak tartalma szerint módosítottam az előadásomat.

– Pedig még nem olyan régen munkakapcsolatban voltunk, akkor nem volt ilyen fennhéjázó.

Erre leírtam az előadásomba a fennhéjázó szót. Jó, oké, feladom.

– Gabriel, most tulajdonképpen min morogsz itt már fél órája? – ittam bele az üdítőmbe.
– Hát pont most mondtam el - dobta le mérgében a lapokat a kezéből, és a hűtőhöz jött, hogy elkezdjünk főzni.

Mióta együtt élünk mindenben segítjük egymást. Persze nem szólunk bele a másik életébe, de az elmúlt másfél évet tekintve ennek már nem sok jelentősége van. Lilien nagyon sokat van távol és egy ideje már mindent inkább Gabriellel beszélek meg.

– Ez a Rust idegesít, de nagyon – fogott bele újra. – Megígértem Liliennek, hogy megszerzem állandó partnernek, mert már jó néhány éve ismerem, de hozzá még el sem tudtam jutni személyesen, hogy meghallgasson.
– Rust? Ez a hely, ahová Taylor ment melózni? – kaptam fel a fejem és mostmár tényleg eltettem a laptopom.
– Ez, igen, hiányzik a srác. Nekem másik testrésze, mint neked, de lényegében ugyanaz a fazon – mosolygott.
– Aranyos volt velem, túl finom. Nekem egyik pasi se jön be, biztos velem van a gond – méláztam.

Gabriel néhány pillanatig gondolkodón nézett rám, majd újra megszólalt.

– Te, figyi! Saleses melót nem lenne kedved elvállalni? – vigyorgott kihívóan.
– Hogy a te fejeddel adjak el bármit is valakinek? – nevettem fel. – Megőrültél?
– Hívd fel Taylort, fizetem az estéteket, ha be tud juttatni Rusthoz!
– Most ez komoly? – húztam fel a szemöldököm. – Inkább egy új anál gyöngyöt vagy csipeszt vegyél helyette!
– Persze, majd hozzájárulok ahhoz, hogy vénlányként itt maradj a nyakamon még harminc évig! – nevetett mostmár ő is.
– Na, jól van, oké, majd én bejutok neked Rusthoz, mit kell eladnom neki? – adtam be a derekam, de ekkor ért haza Lilien, egy csomó bevásárló szatyorral.
– Jaj, Csillagom, ezt már annyiszor megbeszéltük, hagyd lent a kocsiban és majd én felhozom a cuccokat! – ment az ajtóhoz Gabriel segíteni.

Olyan édesek, de komolyan. Csöpögősek, de édesek.

– Hoztam egy csomó doksit aláírásra – adta a férje kezébe a papírokat a táskájából.

Lilien teljesen megváltozott. Egy igazi kifinomult nő lett. Határozott, magabiztos és álomszép. Persze, mert a férje öltözteti. Jó, sosem volt szende a csaj, jól felvágták a nyelvét, ezt Gabriel mellett másképp nem is lehetne, csak ezt a nőies oldalát nem használta ki sosem.

Éppen felkeltem volna a pulttól, de míg Gabriel adott neki egy ölelést, a háta mögött mutatta, hogy üljek vissza, majd kacsintott egyet és idegesen beharapta az alsó ajkát.

Gabriel elvitte a dohányzó asztalra a paksamétát, és már kereste is a tollat, hogy alá tudjon írni, de ekkor egy kicsi papír hullott az ölébe. Letette a tollat, aztán csak pislogott végül vett egy mély levegőt, de már tele volt könnyel a szeme.

– Most jöttem az orvostól – mosolygott Lilien. – Nyolcadik hét, és minden rendben van.

Gabriel finoman letette a képet, majd mindkét kezével megdörzsölte az arcát.

– Megfogadtam magamnak, hogy amikor ez eljön, nem fogok bömbölni, mint egy kisgyerek, de huh, baszki! – törölte le megint az arcát és sóhajtott egy nagyot. – Nem egyszerű.