-Park, vacsoraidő gyere le enni! Ma egész nap nem ettél figyeltem!-konyhából edények csörömpölése hallatszott. Nem tehettem mást, lesétáltam a földszintre.
Ismerem Yoongi-t és az ő főzési tudományát ami egy szóval elég ingadozó, és borzasztó mert egyáltalán nem tud főzni. Nem is értem, hogy engedhettem a konyha közelébe.
Lehet eljött az idő, és most fog engem mérgezni, eddig nemigen foglalkoztam azzal a ténnyel miszerint, drága és egyetlen barátom, főzési képessége enyhén szólva másokra nézve mérgező lenne, de most, hogy közel állok ahhoz a ponthoz miként nekem kelljen meg ennem...ijesztő vacsorának nézek elébe.
Viccet félretéve meglepődtem mikor egy második személyt is ott találtam, lazán ült karjait az asztalon pihentette, másikkal a fejét támasztotta.
Ugyanolyan tetoválása volt mint Yoongi-nak, most már értem mire értette a "társak" kifejezést, ezek szerint mindketten egy bandába tartoznak.
Más minták is voltak a karján, fekete kígyózó vonalak. Tipikus bérgyilkos kinézetű.
Hogy félek-e? Nem igazán.
Engem ezek már nem rémisztenek meg, hozzá vagyok ehhez szokva, ez tökre olyan mintha a valakit egy évre bezárnak egy munkás táborba, egy idő után hozzászokik és már automatikusan csinálja a dolgot amit rá szabnak.
Ilyenkor rájön az ember, hogy a valóság és a film között akkor a hasadék tátong, mondhatni két külön világ.
-Mi a kaja?-leültem a férfi mellé, Yoongs nem szereti ha mellé ülnek, így már meg se próbáltam megkísérelni.
-Pizzát rendeltem, mert én meg a főzés egyáltalán nem állunk baráti viszonyba.-csóválta meg a fejét.
A mosogató tálcára pillantottam, égett fazék és egy szintén tűz által megrongálódott konyharuhát láttam meg. Felnevettem.
Igazat kell adnom, tényleg szarul főz. Ezért vagyok én itt hogy főzzek rá, és azt előszeretettel eszi is.
-Mi a neved?-böktem meg a mellettem ülőt.
Láthatóan meglepődött hogy nem félek tőle.
-Jeon Jungkook.-felelte és visszafordult az annyira nézegetett újsághoz.
-Nem gyakori ez a név.- állapítottam meg.
-Van családod?-kíváncsiskodtam továbbra is, kíváncsi vagyok meddig marad nyugodt.
-Nincs, te is tudhatnád okoska, mivel a bérgyilkosoknak nem lehet családjuk.- felelte komoran.
Szemet forgattam. Részletkérdés.
-Ne forgasd a szemeidet mert kiszedem ezzel itt.-mutatta fel a kezében lévő kiskanalat.
-De megijedtem.-bólogattam elismerően.
Ha így folytatom, talán még a ház előtt kinyír engem.
-Mielőtt még megölitek egymást, elkezdhetjük a vacsorát?-mosolygott, de ez inkább volt vicsor szerű.
-Még egy kérdés.- kezdtem bele mire Jungkook felmordult és a kezébe temette az arcát.
Gonosz vigyor ült az arcomra.
-Hogyhogy itt van most a barátod?-néztem Yoongi-ra aki éppen szeletelte a pizzát az emberölő késével, remélem azért megmosta mielőtt elkezdte volna szétnyisszantani a pizzát.
-Tervet kell készítenünk a következő akcióra, most sokat fizetnek érte.-vallott Yoongi.
-Te most komolyan mindenben beavatod?!-csendült fel a mellettem ülő.
-Ja.-zárta le ennyivel Yoongi.
-És mi van ha fogja magát és egyszer úgy dönt, hogy elárul minket a zsaruknak, akkor ülhetünk életfogytiglant. -rápillantottam a már kissé ideges fekete hajúra, közelebb hajoltam a füléhez.
-Ne aggódj kedvesem, te leszel az első akit beárulok.-kuncogtam el a végét.
Természetesen csak vicceltem. Sosem mártanám be őket, nincs az az isten.
-Park, szerintem nem akarsz te még halott lenni, Jungkook amúgy sem türelmes ember, ne húzogasd a bajszát.- figyelmeztetett barátom, jogosan.
Felsóhajtottam, az a baj a bérgyilkosokkal hogy nem értik a poént, ha meg egyszer begurulnak képesek kést repíteni a szemedbe csak azért mert nekik nem tetszik az adott dolog. Biztató nem?
Velük például nem lehetne elmenni bulizni sem, szerintem.
Hát igen tartja a mondás hogy mindennek van hátulütője, ahogy ennek a kettőnek is.
-Igazad van, tényleg nem akarok halott lenni. adtam be a derekam és végül csendbe maradtam egész étkezés alatt.
Most ismertem meg ezt a férfit de már nem bírom.
