Az elmúlt napok szörnyűek voltak, sikeresen benyeltem egy vírust aminek okát nem tudom hiszen nem voltam úgymond sehol, Jungkook rengetegszer volt itt hogy Yoongi-val tervezzék a nagy akciót.
Mindeközben Yoongi szaladgált nekem gyógyszerekért, viszont azok után sem javultam valami sokat, sőt még rosszabb volt.
-Ahh, meghalok!-nyöszörögtem.
-Halkabban nem tudsz haldokolni?-már megint Jungkook volt az aki naphosszat azzal tölt, hogy engem mindenképpen halálra idegesítsen.
-Bunkó.
-Idegesítő.-vágott vissza.
Nem bírtam tovább és neki rohantam, màr amennyire az erőm bírta. Ő csak kinevetett, majd egy csúnya szó kísérletében lelökött magáról és térden rúgott amitől feljajdultam. Enyhe kifejezés, majdnem beszartam a fájdalomtól.
-Mit pattogsz?-nevetett fel hátravetett fejjel.
-Megrúgtál bazdmeg, eszednél vagy!-kiáltottam rá.
Ő sokkal erősebb nálam, mégis mit hitt?
Nem akartam bőgni előtte,mert akkor végleg el könyvvel magában egy, gyenge kisfiúnak.
-Ó egyelek meg, a seggedet ne nyaljam ki?
-Hülye fasz!-köptem arcon amikor leguggolt elém.
Sejtettem mire készül, meg akart pofozni, de ekkor ajtó csapódás, és Yoongi ott állt velünk szemben.
-Mindketten kussoljatok!-emelte ránk a pisztolyt.-Üljetek a kanapéra, most!-sziszegte.
Meglepetésemre nem csak én teljesítettem a kérést, hanem Jungkook is. Csak nem fél a barátomtól...
Nem csak én sérültem meg, hanem a szoba is, vagy legalábbis az asztal igen. Bőghetnékem támadt, iszonyatosan fájt a lábam. Látszólag Yoongi észrevette mindezt, sebi benyúlva a kocsikulcsot Jungkook ölébe dobta.
-Jeon, vedd fel a kabátodat és vidd el a kórházba most azonnal, vagy golyót repítek abba az agy nélküli fejedbe!-mordult rá.
Nagy a valószínűsége, hogy eltört valami a térdemben hiszen akkorát reccsent, még én is meghallottam. Mert ez a hülye képtelen fékezni magát.
Utálom utálom utálom és utálom.
És csodák csodájára még a vezetési stílusa is szar, bár inkább azt mondanám rá hogy életveszélyes.
-Maradj a kocsiban én elintézem a papírokat. -morgolódva csapta be a vezetőülés felőli ajtót.
Még neki áll feljebb, ő csinálta az egészet.
Pár perc múlva megjelent az ajtó túloldalán, megugrottam mert nem számítottam rá, hogy ilyen hirtelen ott terem mellettem és kinyitja az ajtót, de az a mosoly amit az arcára varázsolt egyáltalán nem volt kedves helyette inkább gúnyolódó és lenézőnek találtam.
Elindultunk, és nagyon nehezen, míg Jungkook lezseren zsebrevágott kézzel.
-Ennél lassabban már nem is jöhetnél.-szólt hátra a válla fölött, én pedig kedvet kaptam rá hogy egy mentőautó alá lökjem, ami éppen most kanyarodott be a kórház elé.
-Ha nem tudnád, fáj a térdem te vadbarom.
Arcom fájdalmas grimaszba torzult és képtelen voltam tovább menni így csak megálltam az út közepén.
Fogaimat és szememet összeszorítottam, kezeimmel belemélyesztettem a bőrömbe.
-Jaj ne játszd már itt magad, mindjárt fejbe lövöm magam a színészi tehetséged végett.-hördült fel, mérgesen meredt rám.
-De nem játszom, én...fáj basszus!- összeestem egyenesen a vizes betonra de már különösebben ez sem érdekelt.
Ennek a fasz fejnek 5 percében tellett míg rájött hogy tényleg nem színészkedek, és tényleg komoly fájdalmaim vannak, emellett mindjárt elájulok.
-Yoongi ki fog herélni engem.-suttogta közel a fülemhez.
Ezen nevettem mert tökre kétségbeesett hangja volt, miközben felemelt a földről én behunytam a szemem, remélem Yoongi tényleg ki fogja herélni.
