Egyik délután Jeonguk és Yoongi ivászatot tartottak a nappali kellős közepén. Mindaddig tartott amíg ki nem ütötték magukat teljesen, vagyis ha pontosan akarok fogalmazni akkor azt mondom, hogy teljesen ittas állapotban voltak, attól függetlenül az eszméletük megvolt.
Meguntam az olvasást, így úgy döntöttem leülök tévêzni oda ahol Jungkook és Yoongi heverészik. Csak nem zavarja őket ha ott vagyok.
Amikor odaértem Yoongi félig meddig aludt, Jungkook pedig törökülésben ült a földön, és a tévét nézte, kifejezéstelen arccal.
-Leülhetek?-kérdeztem.
-Felőlem.-felelte ridegen.
Így már közvetlenül mellette foglaltam helyet, direkt bosszantsam őt a közelségemmel. Tudom hogy nem szereti ha valaki nagyon közel van hozzá.
De csalódnom kellett.
Egyáltalán semmit jelét nem adta, hogy tépi az ideg. Sőt...meg sem moccant.
Talán két óra is eltelt, ugyan nem számoltam de körülbelül annyi lehetett amikor Jungkook megkért hogy segítsek neki felkelni mert nem tud, annyira szédül.
Kezemet nyújtottam felé, ő pedig beletette vasmarkát az enyémbe. Bizsergett tőle az egész karom, gondolatban pedig jól fejbe vágtam magamat érte.
Hab a tortán amikor az egész teste nekem préselődött az egyensúlyérzéke elvesztése miatt. Na az... inkább nem részletezem.
Valljuk be, Jungkook testét görök szobrászok is irigyelnék.
-Bírsz jönni?-csöppet aggódtam miatta, meg a lépcső miatt, hogy azon miként fog feljönni az rejtély.
-Megpróbálom tündérem. Gyere egy kicsit ide.-motyogta dülöngélve.
Belém karolt, úgy próbáltam meg felsegíteni a fa lépcsőzeten. Mindegy alapon Yoongi szobájába vittem, az enyémbe nem akartam mert én fogok ott aludni, Yoongi pedig most úgy sem használja az övét.
Nagy nehezen elrendeztem őt az ágyon, bár még így is félig lelógott szerencsétlen csávó.
-Vetkőzz le picinyem, és feküdj ide mellém.-hunyorított rám, én pedig nem hittem a fülemnek.
-Most hogy mondod!-csendültem fel méregtől elvörösödve.
-Gyere.-nyújtotta ki karjait felém, én pedig hátrébb léptem egyet.
-Nem.-vettem egy nagy levegőt, hátam mögötti kezemmel a kilincset kerestem.
-Biztosan startolt már rád férfi. Ne viselkedj így.-nyögve ülő helyzetbe tornázta magát, és készen állt arra, hogy elinduljon felém.
Megtaláltam a kilincset, ki is nyitottam az ajtót tavozás szándékával ám Jungkook finoman visszacsukta azt.
-Jungkook kérlek engedj ki. Részeg vagy, nem tudsz tisztán gondolkodni. Így bántani fogsz.-bár nem sírtam, nagyon is közel voltam hozzá.
-Nem áll szándékomban bántani.-suttogta.-Bele sem merek gondolni milyen képet alkottál rólam a fejecskédben.-keserűen elnevette magát.-De már úgyis a pokolba kerülök, akkor nem mindegy mit csinálok. Már így is gyűlölsz, hát akkor utálj meg még jobban.-hirtelen tette tenyerét az arcomra, összerezzentem mert nem érettem a kifakadását, ám egyhamar választ kaptam rá. Megcsókolt, bennem pedig tornádó keletkezett.
Gyanúsnak találtam volna józan paraszti ésszel, hogy egyáltalán nincs alkohol szaga. Ám én Jungkook miatt megrészegülve egyáltalán nem figyeltem erre, csak a kezeire melyek vadabb útra tévedtek. Bátrabb volt, mert nem löktem el. Pedig az lett volna a helyes tett.
