Szemeimet kinyitottam, és tudjátok mit pillantottam meg először? Jeon Jungkook-ot ahogyan a fegyverét nézegeti, forgatja vaslapát tenyerével. Gondosan ügyelt rá, hogy jól lássam mit tart a kezében.
-Azzal mit akarsz csinálni?- ültem feljebb a kórházi ágyon.
Rám nézett, azzal a gyilkos tekintetével, szerintem elgondolkozott megölésem minden lehetséges módján.
-Pöttyös labdát csinálok belőled. Szerinted?-egy pillanatra felém tartotta, és a reakciómat figyelte hátha menekülőre fogom, azzal szerintem még mindig nem volt tisztában, hogy hozzá vagyok szokva, egyszer Yoongi rám fogta a fegyverét mert nem akartam megenni azt a mindenféle sültet amit nekem kotyvasztott. Régi szép emlékek.
Amint csalódnia kellett, felsóhajtott.
-Hoztam neked kaját, egyél.-vágta hozzám az alufóliába csomagolt szendvicset.
Mit is vártam tőle, hogy majd tálcán kínálja nekem mosolyogva.
-Kösz.
Csendben ettem, ekkor a szobában tartózkodó másik személy letette a telefonját, enyhén szólva nem igazán tűnt vidámnak.
-Tudsz járni?
-Nem.-kapkodtam a tekintetem a föld és ő közte.
Eltört lábbal mégis hogyan tudnék ráálni?
-Jól van, akkor most arra kérlek, hogy csússz az ágy szélére és gyere a hátamra, el kell tűnni innen minél hamarabb.- kapkodta idegesen össze a ruháimat.
-De miért, bajban vagyunk?-tettem ahogy kérte az ágy szélére ültem, miközben őt faggattam.
Megragadta két vas markával a combom és a hátára emelet.
-Fején találtad a szöget, talán mégsem vagy olyan hülye mint gondoltam.- a táskát, de még engem is cipelt kifelé.
-Még hogy talán.- ciccegtem a nyakába.
Egész kellemes vele utazni, ha nem tesz megjegyzéseket, és full csendben van, a halk zene is rátesz a kellemes hangulatra, az idő nem is lehetne szebb, végtelenül gyorsul az autója, miközben fél kézzel markolja a kormányt.
A műszerfal nagyon gyéren világít így az nem zavarja a szememet.
Ekkor rám pillant Jungkook, sajnálatot látok a tekintetében.
-Mi az? kérdem.
-Ne ijedj meg, ne sikíts, és hirtelen mozdulatot se tégy.-zsebébe nyúlt.
-Mi van?-ekkor kattanást hallottam, mi a szar.
-Hajolj!- kiáltott Jungkook.
Egy fekete autó szaladt egyenesen a szakadékba mert a sofőrt Jungkook lőtte le, abban a pillanatban amikor én térdemig hajtottam a fejemet.
-Meg akart ölni az a csávó, egész végig követett minket ahogy elnézem.-belenézett a tükörbe majd megigazította azt.
-És ezt miért nem mondtad eddig!
-Elkezdtél volna pánikolni mint ahogy most is.-mutatott rám.
-Nem hiszlek el!-háborodva ütöttem rá a combomra.
-Sajnálom.-sóhajtott.
-Ugyan mit? -ráncolva a szemöldököm fordítottam a fejem, feléje.
-Azt hiszed hogy normális életed van, pedig nincs, ez nem az, neked barátnő kell és iskolába járni ahol sok barátod lehetne, ehelyett minden percben az életed múlhat apró dolgokon.-szorította erősen a kormányt.
-Nem ismersz egyáltalán, nem tudod mi jó nekem.-forgattam szemet.
-El kell utaznod, innen messzire...hidd el jobban jársz...lehet hogy nem ismerlek téged, de ezt látom a legjobbnak. -mondta.
-Nem parancsolhatsz nekem!- akadtam ki másodpercek alatt.
-Ezt Yoongi...javasolta.- mondta hirtelen.
Megállt bennem az ütő, ő mondta?
Beleunt, hogy folyton meg kell védenie, ez a baja...
Pazar.
Végül csak ennyit mondtam.
-Ölj meg, de én nem megyek sehova sem.
