Egy kifürkészhetetlen emberrel együtt élni mindenesetre érdekes lehet, csakhogy az egyáltalán nem normális, hogy mindenhol fegyvereket tart, szanaszét hagyja és rendetlen, mármint bizonyos tárgyait illetően.
Bezzeg a ruháit ami csak fekete színű, azokat pontosan úgy kell össze hajtanom mint a lapot, precízen.
Abba bele lehet roskadni ha az ember vált vele pár szót, szarkasztikus pöcsfej. De tényleg, mindenre szarkasztikusan válaszol, kibírhatatlan!
Mellette egy növény nem élne tovább öt percnél.
A kedvenc plüssömnek nyakát pedig átszúrta egy japán extra vékony pengével, mondása szerint így már sokkal jobban illik a bútorokhoz.
Szegénykém azóta csak ott lóg a nappali falán, mit Jézus a kereszten.
-Szia picur.-bukkan fel valahonnan, eddig tartózkodása ismeretlen volt ezidáig.
-Anyád a picur!- vágtam vissza.
-A kutyának mondtam, nem tudom miről beszélsz.-lezseren elsétált előttem majd a nagytestű kutyához ballagott, hogy aztán meg akarja annak füle tövét.
Zsörtölődtem jó sokat mire sikerült annyira lenyugodni hogy eljussak a fürdőig, le kell zuhanyoznom, bűzlök a fertőtlenítő folyadéktól, hipotól és az egyéb vegyszerektől. Nem kellemes a szagló szervemnek.
-Utállak, gyűlöllek Jeon Jungkook!-halknak kellett legyek, nehogy meghallja.
-Jimin, hova tetted a pengéket.
Egyre közelebb hallottam a lépteit, ha nem akarom hogy be jöjjön, akkor mihamarabb választ kell adnom neki.
-A mosogatógépben vannak.- feleltem habozás nélkül.
Csend.
Hosszú csend...
Ez már gyanús volt.
-Mi a fasz?!-az ajtó kivágódott, nekem azt hiszem itt fog véget érni az életem.
-Ké...kérlek ne..bánts!-amennyire tudtam, össze görnyedtem a zuhanyzóban, az sem érdekelt hogy pucér vagyok.
[Bocs, ha a fogalmazás módja nem igazán nagy terjedelmű, de így kényelmesebb írni.]
Jimin nagyon ki fog kapni....
