Az a bizonyos fehér rózsa

1. rész

Larissa vagyok. Átlagos életem van. A dolgok amik pedig történtek velem? Nos ez egy hosszú történet.

Egy újabb szombat, s a reggeli nap fénye apró sugarakat vet be szobámba a függönyön keresztül. Szeretnék még aludni, de már képtelenség. Kikelek az ágyból és egyenesen a konyhába veszem az irányt. A reggeli kávém nélkül egy nap sem kezdődhet el. A kávéfőző hangja magával ragad majd egyszer csak megcsapja orrom a friss kávé illata. Kiülök az erkélyre és elmerülök gondoltaimban. El kéne mennem vásárolni, de semmi kedvem most ehhez.

A napjaim mostmár nem érzem másnak mint egy unalmas ismétlésnek amit nem lehet megállítani. Nincs már visszaút, s magadon sem tudsz segíteni. Ezek a gondolatok árasztják el a fejemet, mintha semmi más nem létezne ezen a földön. De jobb ha most felöltözök és veszek valamit a kisboltban mert a végén éhen halok. Gondoltam, majd elindultam a hálószobámba, ahol felkaptam egy melegítőt és egy pulcsit. Felvettem a papucsom majd szépen leslattyogtam a földszintre. Kulcsaim úgy csörögtek mintha üres lenne az épület s csak én lennék itt, egyes egyedül. Örökre.

Éppen indultam volna ki amikor egyszer csak egy édes illat kerített hatalmába. Rég nem éreztem már így, mintha valaki vagy valami elvarázsolt volna. Egy lány szállt ki a mellettem lévő liftből. Szőke haja fénylett az ablakon beszivárgó fénytől. Barna szemei, rejtélyesek és magával ragadóak voltak. Soha nem láttam még ehhez foghatót. Édeskés, virág illata betöltötte a teret. Öltözéke egy fehér ing és egy farmer kombinációja. Egyszerű, de még így is oly gyönyörű. Viszont egy pillanat sem kellett és már el is tűnt. Mire feleszmélltem csodálatomból már sehol sem láttam őt. De amit éreztem valami olyasmi volt amit egy nagyon hosszú ideje nem éreztem már.

Miután rájöttem, hogy el kéne mennem vásárolni azonnal az autómhoz igyekeztem.
Lementem a kisboltba majd két teli szatyorral értem haza. Nem sok minden csak a legszükségesebbek. Amikor viszont a szatyraimmal szenvedtem egy kedves hang szólt hozzám.
- Szia!
-Szia.- köszöntem vissza neki és elmélkedtem, hogy egy hozzá hasonló gyönyörű lány miért jött ide pont hozzám. Megkérdezte, hogy segíthet e de mielőtt még válaszolhattam volna kikapta az egyik szatyrot a kezemből és elindult a lépcsőház felé.   

Larissa vagyok, 30 éves, divattervező. A hétvégéim szabadok. A nevem pedig azért kaptam mert a szüleim megszállottai a holdnak, csillagászatnak és ez ilyeneknek. Ezért kaptam a Larissa nevet. Latin jelentése vidám és a Neptun egyik holdja. A szüleim ennyit mondtak csak a nevemmel kapcsolatosan. A szakmám pedig egy régi álmom volt. Nagyon szerettem volna ruhákat tervezni és ez végre teljesült. Sokat utazom, de most kivételesen itthon vagyok. Ritka alkalmak egyike.

Viszont egy dolog nem hagy nyugodni. Az a lány aki kiszállt a liftből.