Az a bizonyos fehér rózsa

19.rész

Amikor hazaértünk az ajtónk előtt egy kosarat találtunk rajta egy üzenettel: "Fogadj be kérlek". Összenéztünk és a kosár mélyén egy apró fehér kismacskát véltünk felfedezni.

- Milyen aranyos!!- kiált fel Elanor majd lehajol hozzá és az kezébe veszi.

- Igen, nagyon édes. Megtartjuk?

- Persze, hogy megtartjuk.- ezzel a mondattal kinyitottam a bejárati ajtót és köszöntöttük az új családtagunkat. 

Másnap elmentünk beszerezni egy pár dolgot a kis cukiságnak. 

- Szerinted rózsaszín legyen vagy lila? 

- Nekem mindegy.- néztem a kisállathordozóra.- A lila jobban illene hozzá. 

- Mit keres a fiatal pár?- nézett ránk mosolyogva egy eladó.

- Éppen a kiscicánknak szeretnénk hordozót venni de nem tudjuk mekkorát és hogy milyen színűt.

- Értem. Nem tudom mekkora a cica de szerintem a legmegfelelőbb ha egy középméretet vesznek és szerintem a lila jobb. 

- Igaza van. Akkor ezt vesszük meg.

- Rendben.- mondta az eladó. Kifizettük a hordozót és egy pár más dolgot a cicának és már éppen távozni szerettünk volna amikor utánunk kiabált.- Nagyon szép pár vagytok.

- Köszönjük szépen.- mondta Elanor. Én lányos zavaromban nem tudtam mit mondani csak bólintottam egyet és kimentünk az üzletből.

- Komolyan gondoltad azt, hogy mi....?

- Egy pár vagyunk? Ha szeretnéd akkor igen.- mondta, én pedig éreztem, hogy vörösödöm.

- Nem is olyan rossz ötlet.