Az a bizonyos fehér rózsa

15. rész

Nagyon mókás volt vele rendet rakni. 

Gyorsan végeztünk a dolgok rendbe rakásával és azt is megbeszéltük, hogy amíg nem alakítjuk ki azt a szobát amiben majd dolgozni fogok addig majd a nappaliban csinálunk egy kis "dolgozó sarkot", ahol csak én és a munkám lesz majd.

- Nagyon örülök, hogy itt vagy. 

- Én is.- mondtam  majd adtam egy puszit a fejére és lefeküdtünk aludni. 

Amikor felkeltem a szokásos napsugarak sütöttek be az ablakon. Óvatosan ki szálltam az ágyból, hogy kávét csináljak. 

- Jó reggelt.- hallottam meg reggeli, rekedtes hangját. 

- Jó reggelt!- mondtam mosolyogva és megindultam a kávéjával az ágy felé.

- Köszönöm.

- Nincs mit.- mondtam majd adtam az arcára egy puszit. Én leültem az asztalomhoz amíg ő elkészült és maikor végzett elindultunk a kávézóba. Amikor odaértünk még senki nem volt ott. Csak mi ketten. 

- Szeretnék segíteni.- jelentettem ki.

- Tessék?- mondta kérdő pillantást vetve rám.

- A szabadidőmben szívesen segítenék a kávézóban. 

- Rendben. Ez egy jó ötletnek hangzik. Viszont van egy probléma.

- Micsoda? 

- Az, hogy rosszul vetted fel a kötényt.- mondta nevetve majd oda lépett hozzám. Levette rólam a kötényt majd megigazította, hogy rendesen álljon rajtam.