Nagyon mókás volt vele rendet rakni.
Gyorsan végeztünk a dolgok rendbe rakásával és azt is megbeszéltük, hogy amíg nem alakítjuk ki azt a szobát amiben majd dolgozni fogok addig majd a nappaliban csinálunk egy kis "dolgozó sarkot", ahol csak én és a munkám lesz majd.
- Nagyon örülök, hogy itt vagy.
- Én is.- mondtam majd adtam egy puszit a fejére és lefeküdtünk aludni.
Amikor felkeltem a szokásos napsugarak sütöttek be az ablakon. Óvatosan ki szálltam az ágyból, hogy kávét csináljak.
- Jó reggelt.- hallottam meg reggeli, rekedtes hangját.
- Jó reggelt!- mondtam mosolyogva és megindultam a kávéjával az ágy felé.
- Köszönöm.
- Nincs mit.- mondtam majd adtam az arcára egy puszit. Én leültem az asztalomhoz amíg ő elkészült és maikor végzett elindultunk a kávézóba. Amikor odaértünk még senki nem volt ott. Csak mi ketten.
- Szeretnék segíteni.- jelentettem ki.
- Tessék?- mondta kérdő pillantást vetve rám.
- A szabadidőmben szívesen segítenék a kávézóban.
- Rendben. Ez egy jó ötletnek hangzik. Viszont van egy probléma.
- Micsoda?
- Az, hogy rosszul vetted fel a kötényt.- mondta nevetve majd oda lépett hozzám. Levette rólam a kötényt majd megigazította, hogy rendesen álljon rajtam.
ŞİMDİ OKUDUĞUN
Az a bizonyos fehér rózsa
RomantizmEgy szerelmi történet két lányról akik első látásra egymásba szerettek.