Az a bizonyos fehér rózsa

3. rész

Amikor felkísért az emeletre nem éreztem mást, mint szívemnek tiszta dobogását.

Amikor felértünk a lakásomba a szatyorral a kezében elkezdte kémlelni a lakásom. Nem tudtam mit csináljak, ezért elkezdtem kipakolni a szatyorból. Oda mentem hozzá, hogy el vegyem a másikat is a kezéből de amikor közelebb hajoltam egyenesen a szemembe nézett. Nem tudom min elmélkedhetett. Pedig szívesen megtudnám mire gondol amikor meglátja a szemeim.

- Figyelj...- mondta nekem.- Hoztam neked egy csokor fehér rózsát. Nem tudtam, hogy szereted e, de olyannak tűntél aki a hasonló virágokat szereti.- amikor ezt kimondta egy kicsit meglepődtem, nem is tudtam mit válaszoljak rá. De most hogy így belegondolok, soha nem volt kedvenc virágom amit ki tudnék emelni. A szobámban vagy a konyha asztalomon sem volt virágcsokor. Ezért annyit mondtam neki:
- Igen, szeretem őket.- és ezt a mondatot egy kedves mosollyal zártam.
- Tényleg? Fhu~ akkor megkönnyebbültem. Őszintén szólva még nem vettem senkinek virágot úgy, hogy nem tudtam mi a kedvencük.- mondta és látszott rajta, hogy tényleg megkönnyebbült.

Nem tudtam mit is mondhatnék, de amikor éppen szóra nyitottam volna a szám azt mondta: "kedvellek". S ezzel az egy szóval magához rántott. Legalábbis szívemet örökre elrabolta. E kedves szó elhangoztával kisétált az ajtón és bement a saját lakásába. Éreztem, szívem oly hevesen dobog mindjárt ki is szakad a mellkasomból. Soha nem volt még komolyabb kapcsolatom senkivel. Mindig csak az egy éjszakás kalandok jutottak nekem, de az igaz szerelem soha. Viszont majd most! Gondoltam magamban. De eközben éreztem, arcom olyan szinten vörössé változott nincs már visszaút.