Az a bizonyos fehér rózsa

11. rész

Már a film közepénél tarthattunk amikor észrevettem, hogy Elanor kezd elbóbiskolni. Nem szerettem volna felébreszteni ezért csak lekapcsoltam a filmet és bevittem a szobájába. Amikor pedig készültem volna ahhoz, hogy hazamenjek meghallottam édeskés hangját.

- Ne menj el... aludj itt mellettem.- hogy őszinte legyek nem hezitáltam olyan sokat és rögtön be pattantam mellé az ágyba. 

Reggel amikor felkeltem a karjaimban feküdt. Az érzéseim megfogalmazhatatlanok voltak. Gyönyörű szőke göndör fürtjei az arcába lógtak. Olyan békésen aludt, meg sem mertem mozdulni, mert féltem hogy majd felkeltem. Ezért csak feküdtem vele a karjaimban. A napsugarak bekukucskáltak az ablakon és a szemebe sütöttek. Ő pedig elkezdett elbújni a fényes sugarak elől, mellkasomba vájva arcát. 

E pillanat azok közé a ritka pillanatok közé tartozott amely elindította az időt, ami egy helyben áll már olyan hosszú ideje. Alig két hete ismerem csak, de úgy érzem nem tudok nélküle élni. Szeretnék minden nap úgy felkelni, hogy a karjaimban tartom és soha nem engedem. Senki nem szakíthatná el tőlem és engem sem tőle. 

Aztán éreztem, hogy elkezd mozgolódni. Amikor meglátta, hogy az én karjaimban ébredt eléggé meg volt lepődve. Nem is csodálom. Olyan gyönyörű volt, nem tudtam róla levenni a szemem.