Az a bizonyos fehér rózsa

4.rész

Ha rágondolok mindig jobban érzem magam.

Amikor azt mondtam neki kedvelem, komolyan gondoltam. Senkivel sem volt eddig komolyabb, vagy hosszútávú kapcsolatom. Voltak ilyen kis párnapos fellángolásaim de nem értek sokat. De amikor az ő szemébe nézek valahogy megnyugszom. S az idő ami eddig oly gyorsan szaladt valahogy megállította. Abban a szent pillanatban jöttem rá szerelmes vagyok. 

Másnap van. Éppen munkába indultam amikor megint  belebotlottam a lányba, akinek még a nevét sem tudtam. Ezért vettem a bátorságot és megkérdeztem.

- Megkérdezhetem hogy hívnak?- néztem egyenesen a szemébe.

- Larissa vagyok és te?

- Elanor.

- Nagyon szép neved van.- mondta egy barátságos mosollyal.

- Nálad nem szebb.- mondtam miközben a szemét néztem és amikor rájöttem mit mondtam teljesen elpirultam.

- Tessék?

- Vagyis a te szemeidnél nem szebb.

- Á értem már, hát akkor köszönem és majd találkozunk de most mennem kell. Szia.- mondta majd intett és el is ment. Visszaintettem majd elindultam én is dolgozni. 

Egy kis kávézó tulajdonosa vagyok. Nagyon szeretek ott lenni és amikor időm engedi én is besegítek az ott dolgozóknak. Vagyis inkább a barátaimnak, mert olyanok vagyunk már mint egy nagy család. 

A mai is egy ilyen nap volt. Éppen kávét főztem amikor Larissa egyszer csak besétált. Leült egy asztalhoz és elővette a laptopját. Gondolom dolgozott. Mondom oda megyek hozzá megkérdezni, hogy nem szeretne e valamit.

- Szia! Nem kérsz valamit?

- Szia, nem is tudtam, hogy itt dolgozol. Egy kávé most jól esne köszönöm.

- Enyém a hely. Milyen kávét hozhatok?

- Feketét. 

- Tessék itt van.- mondtam miután letettem az asztalra a korom fekete kávéját.

- Köszönöm.- mondta majd dolgozott tovább. Zárásig ott volt aztán amikor mondtam neki, hogy záróra felajánlotta, hogy hazavisz. Természetesen elfogadtam az ajánlatát.