Véletlen találkozás

64. rész - Narancssárga és a kétharmad

Cowboy Bræd levetette kenyér testét a lépcsőkön, és kisurrant Rostás Szabika lábai között, ahogy az benyitott a lépcsőházba. Az utcán Cowboy Bræd két választás elé nézett. Először is, rá kellett jönnie, hogy juthat feltűnés nélkül vissza Soros György bázisára. Másodszor, ki kellett választania milyen feltétet viseljen az alkalomhoz. (kecskesajt)

~~~

Ferenc lakásán Viktor két sírógörcs között próbálta párjának elmagyarázni, hogy mégis mi történt, Ferenc viszont nem hallotta, mert Viktor taknya bedugította a fülét. Így hát Viktornak össze kellett kaparnia magát, és megindult a Rossmanba fültisztító pálcikát venni.

A háztól a boltig vezető út mintha végig lett volna szórva kenyérmorzsával, amitől Viktornak összeszorult a szíve (és a gyomra). Úgy gondolta, hogy mivel megéhezett, és már 20 perce nem evett és éhezik, megáll egy Fornettisnél.
Viktor vett egy fél kiló pizzás Fornettit és fél kiló pogácsát. Az utcán leült egy padra elfogyasztani zsákmányát és nézni az elhaladó autókat. Az emberek elkerülték őt. De a galambok nem. Azok kilopták a kezéből a fél kiló pizzás Fornettit. Viktor lenézett a maradék fél kilónyi pogácsára. A fél kiló pogácsa visszanézett rá. Viktor ezen nagyon meglepődött volna, ha nem olyan lenne az élete az elmúlt években, mint amilyen.

- Védj meg minket Viktor! – mondta az egyik felül lévő pogácsa. – Jön Mészáros Lőrinc!
- Mi?

Viktor felnézett a beszélő pogácsáiról, és látta, hogy Mészáros négykézlábra ereszkedve csörtetett Viktor és az étel felé. Viktor ijedten felpattant a padról és elkezdett futni, Mészáros a nyomába. 4 lépés után Viktor lábai kezdték feladni, úgyhogy a miniszterelnök is négykézlábra ereszkedett és a szájába vette a zacskót. Úgy csúszott át Budapest járókelőinek lábai között, mintha az EU korrupciós vádjait kerülgetné.
Mészáros röfögve üldözte Viktort, aki egy számára ismeretlen sarkon befordult, remélve, hogy le tudja rázni üldözőjét. Viszont egy zsákutcába lépett, és Mészáros sarokba szorította.

Viktor rémülten fordult a habzó szájú Mészáros irányába, aki befordította pupilláit és csak a szeme fehérjét szegezte a rettegő miniszterelnök felé. A nagyra nyílt orrlyukaiból kiáramló forró levegő felkavarta a földön a port. Viktor sima agyában kavargott egy darab gondolat, és meglehetősen gyorsan el is döntötte, hogy lerántja a nadrágját, és feldugja a fél kilónyi pogácsát a seggébe. Mészáros teljesen megfagyva, döbbenten bámulta a lezajló jelenetet. Viszont Viktor terve bevált. Amint Mészáros már nem érezte a finom pogácsák szagát, visszanyerte az emberségét (már amennyire egy politikus teheti) és felegyenesedett (nem annyira, mint a modern ember, csak annyira amennyire egy politikus képes).

- Ez fura volt. – állapította meg Viktor, ahogy odasétált barátjához.
- Bocs Viki, – mondta Mészáros – de ha megérzem az isteni fornettis pogácsa illatát, elvesztem az uralmat az emberi formám felett, és vérdisznóvá változok.
- Nem baj Lóci, teljesen érthető.
- Uhh, akkor oké Viki. – ezzel Mészáros vállon veregette Viktort – De mond, hogy tudtál fél kiló pékárut ilyen könnyedén feldugni a lyukadba?
- Oh, - Viktor elpirult és szégyellősen kuncogott – tudod, Ferenc sparos virslis rácsosa ennél sokkal nagyobb.

Mészáros egy további szó nélkül eleresztette Viktort, és elsétált.