Véletlen találkozás

44. rész - tutant meenage neetle teetles

Viktor az űrlények nyomába eredt, azonban amikor azok befordultak a sarkon, az út ketté ágazott, és Viktor nem tudta merre menjen tovább. Így hát jobbra ment. Mert a j közelebb van az f-hez mint a b. És mi kezdődik f-fel? (Ferenc) Fehér. És Fidesz. A folyosón folytatódott a fehérség folyamatosan. Előtte sorban fehér ajtók sora. Bement  az egyiken, pontosabban a tizenegyediken. Odabent fehérség (meglepi), és a szoba közepén egy darab vörös lepedővel letakart ágy, körülötte vörös rózsaszirmok és néhány égő rózsaillatú gyertya, frissítőnek pedig egy kis rózsavíz rózsaszín pohárban. Viktor közelebb lépett megvizsgálni, de ekkor az ajtó becsapódott mögötte.

~~~

Ferenc elkeseredetten kutatta a hajót Viktor után. Úgy érezte, az ő hibája, hogy a másiknak nyoma veszett. Megpróbált átváltozni, de valamiért nem ment neki. Örült, hogy legalább nem találkozott még az alienekkel, és nem került sor harcra, mert biztos, hogy elvesztené az ereje nélkül.
Talált a plafonon egy szellőzőbejáratot, és mivel ő nem állva szopik, így simán felugrott és felhúzta magát. Ahogy kúszott a szellőzőben, halk pusmogást hallott. Közelebb vonszolta magát a hang forrásához, és egy másik szellőzőbejáratot talált, ez alkalommal ráccsal befedve. Lekukucskált a szobába és egy teljesen fehér szobát látott egy vörös ággyal a közepén. Az ágy körül rózsaszirmok hevertek, rózsaillatú gyertyák szaga terjengett levegőben, a földön egy üres rózsaszín pohár hevert. Az ágyon egy Orbán Viktor fetrengett, és hangosan horkolt. Ferenc szeme felcsillant.
- Psszt, Viki- suttogta hangosan. Nem jött válasz, Viktor tovább aludt. Ferenc megpróbálta két horkolás közé illeszteni mondandóját.
- Psszt, pöcs!- Viktor felhorkant, mint aki ébredezik.

~~~

Pöcs... Viktor a régi beceneve hallatára felébredt. Körülnézett a szobában, de nem látott semmit. Úgy döntött visszadől és várja az éhhalált, amikor újabb hangot hallott.
- Halló négyestoka, nem hallasz?
- Ki van ott?- Viktor kapkodta a fejét, nem tudta a hang honnan jött.
- Én, te szarfaszú- szólt Ferenc a szellőzőből hangosabban.
- Ferenc?!
- Váó, kitaláltad. Gyere, nyisd ki a szellőzőt.
- Oké, de te akkor engedd le a hajad.
- Ez nem volt vicces.
- Tudom. Én sose vagyok az- hisztizett be Viktor. Megpróbált lábujjhegyre állni, de épphogy nem érte el a szellőzőrácsot.
- Csak ugorj fel Viki.
- És ha elhibázom?
- Oszt mi van akkor?
- Nem akarod tudni.
- Ugorj már!- sürgette Ferenc.
Viktor ugrott. Elhibázta. Ahogy leérkezett a földre, hatalmas rengés rázta meg az egész épületet. Hosszú repedés futott végig a padlón, úgy tűnt az emelet bármikor összeomolhat.
- Ugorj még egyszer Viktor! - kiáltotta Ferenc.
Viktor ugrott. Ezúttal nem hibázta el. Megkapaszkodott a rácsba, ami a súlya alatt kiszakadt, és Ferenc fel tudta húzni. Gyorsan beljebb csúsztak a csőben, hogy ne legyenek annyira szem előtt.
- Ne bámuld már a seggem- pirult el Viktor, de ezt Ferenc hátulról nem látta.
- De ha egyszer csak azt lehet látni.
- Csak haza akarok menni:(
- Mássz tovább- Ferencnek fogyott a türelme (és a hely a nadrágjában).
Viktor látott egy nyílást, ahonnan mindketten lepottyantak a fehér padlóra. Az épület egyik fala hiányzott, a földön hosszas, vastag repedés futott át.
- Sosem gondoltam volna, hogy egyszer a dagadt segged fog megmenteni minket.
És ketten elindultak a szabadság felé.