Véletlen találkozás

37. rész- baby put on heart shaped sunglasses cuz we're gonna take a ride

Az újonnal erőre kapott Viktort Ferenc kirángatta a kocsihoz, ahol már összekészített csomagok várták.
-Ezeket mikor--
-Jaj, ez az írók keze munkája. Nagyon sokat köszönhetünk nekik.
-Értem. És hova megyünk.
-Távol innen, távol a hegyekbe, messze az utakon, a napsütéses ég alatt, a ködön és záporesőn keresztül--
-Szóval a sarki italoshoz?
-Nem! Egy hosszú roadtrip-re megyünk, körbejárjuk Magyarországot. Ez lesz a mi nászutunk!
-Mi
-Izé... szóval ülj csak be, én vezetek.

~~~

Viktor karjára ezerrel sütött a kurva nap (annyira haragudott rá, hogy kisbetűvel írva gondolt rá). Kelletlenül takarta el a szemét a tenyerével, végigsimított az izzadt arcán. Attól függetlenül, hogy tavasz volt és alkonyodott, meglehetősen meleg volt a Skodában. Vagy csak Ferenc miatt lenne?
-Ferenc, te fűtöl?
-Aha-jött a kurta válasz.
-De miért?
-Nézz a hátsó ülésre.
Viktor hátra fordult. A hátsó ülésen egy fémtálcán pár feltört tojás sült, mellette baconszalonna sercegett.
-Ferenc, mi a jó isten megy a hátunk mögött??
-Brekföszt-büfögte Ferenc.
A Nap lassan nyugodott lefelé, az ég meleg narancsból lassan sötétkékre változott. Ferenc leparkolt az árok mellett, mellettünk minden oldalról magas fák és sűrű erdő.
-Keressünk egy jó helyet a sátornak - mondta Ferenc. Kivonaglottak a kicsi autóból, a hosszú út mindkettejüket megviselte testileg és lelkileg. Viktor kinyújtózkodott, Ferenc megropogtatta öreg csontjait. Kivették a sátrat, egy piknikkosarat és a saját táskáikat a csomagtartóból, és nekivágtak a sötét erdőnek. Nem volt még sötétség, de a fák olyan árnyékot vetettek, hogy csak na!
A lépteik hangosak voltak, recsegett a talpuk alatt az avar, néha ráléptek egy-egy gallyra is, ami hangosan reccsent a lábuk alatt. Egy fél órája jó tempóval gyalagolhattak már, amikor egy tűzrakóhelyhez érkeztek. Mindketten elfáradtak, így csak lebaszták a cuccost, oszt leültek a kempingpadra. Viktor kifújta magát, és kicsavarta rövidujjú ingéből az izzadságot és a szalonnazsírt, Ferenc közben elkezdte összeállítani a sátrat. Viktor meg mert volna esküdni, hogy lépteket hallott az erdő mélyéről.
-Te is hallottad?
-A lépteket?- fordult felé Ferenc- Egy túraútvonal mellett vertünk tábort, számíthatsz Csaba bácsira meg a vizslájára, hogy erre jön bokrokat és madarakat fényképezni.
Viktor megkönnyebbült, ugyanis az utóbbi időben túl sokat hallgatta Lazy Masquerade csatornáját, és kicsit ráizgult Ferencre, és arra, hogy valami vagy valaki követi őket az erdőben.
Ferenc hosszas és véres küzdelem után felállította a sátrat, majd azt javasolta, hogy dzsaljanak le a közeli kis tóhoz.
-Honnan ismered ennyire jól ezt a helyet? Azt hittem te minden idődet a munkának szentelve, az irodádban töltöd.
-Gyerekkoromban apám gyakran kihozott engem a természetbe, gyakorlatilag körbekirándultuk az országot. És itt szereztem a legszebb emlékeimet, mielőtt...
Itt elhallgatott. Szeme elhomályosodott, az arca szomorú lett, a földre szegezte tekintetét. Viktor úgy döntött nem csikarja ki belőle mi történt. Pedig kíváncsi lett volna.

~~~

A tó vizén csillogott a telihold fénye, a szél kellemesen langyos volt. Ezt Viktor és Ferenc nem tudhatta, mivel rossz irányba indultak el a tó felé, így eltévedtek.
-Azt mondtad ismered a terepet.
-Rég volt már az, te rohadt kis törpe.
Veszekedésük betöltötte az erdőt körülöttük, felverve minden lehetséges élőlényt. Ahogy mentek, Viktor léptekre lett figyelmes. Ezt szóvá is tette Ferencnek.
-Azok csak mi vagyunk, te csatornapatkány.
De Viktort ez a válasz nem nyugtatta meg. Biztos volt benne, hogy valaki követi őket.
-Mi lenne, ha csinálnánk egy 180-at, és elindulnánk visszafelé?
-Hogy még jobban eltévedjek? Veled? Kizárt.
Így folytatják az útjukat az ismeretlen és sötét erdőbe. Viktor újra hallotta azokat a lépteket. Biztos volt benne, hogy nem a saját lépteik voltak azok.
-Megállnál egy kicsit? Megnézem magamnak ezeket a lépteket- ezzel a kijelentéssel Viktor jobbra fordult, és letért a járt ösvényről. Tett pár lépést a fák között, amikor meglátta.
Egy fa mögött rejtőzött, úgy 30 méterre. Egy férfi volt az. Felfúvódott, mint egy hulla, bőre lilás szürke. Az arca szénné volt égve, nem voltak ajkai, a fogsora kilátszott. A szemei tejfehérek voltak. És Viktor felé tart.
A miniszterelnök teljesen megfagyott, mozdulni se bírt. Az a lény rohamosan közeledett, egyik ingatag lábát rakva a másik után. Aztán négy lábra ereszkedett, és mint egy állat, elkezdett sprintelni Viktor fele. A miniszterelnök ekkor tért magához, sarkon fordult, és a lehető leggyorsabban ő is nekilódult.
Átbotladozott a fák kiálló gyökerén, lábait ügyetlenül szedte. Gyorsan elérte Ferencet, aki az ösvényen várt rá. Megragadta a karját, próbálta maga után húzni. De Ferenc a hirtelen lendülettől előrebukott, és belefejelt a talajba. Viktor válaszút elé ért. Vagy elmenekül és menti a saját életét, vagy segít a szerelmének felállni, és kockáztatja, hogy az a valami beérje őket. Az utóbbit választotta, ugyanis nem tudna Ferenc (pénze) nélkül élni.
Megragadta Ferenc ingét, és megpróbálta felhúzni a földről, de nem sok sikerrel. A lény utólérte őket. Megállt Ferenctől pár lépésre, és egy embertelen sivítás hagyta el a torkát. A két politikus is felsikított. A lény újra két lábra emelkedett, üres szemeit Viktorra szegezte és felemelte az egyik hosszú kezét. A két férfi azt hitte, lecsap rájuk, remegve bújtak össze a vélt utolsó pillanatukban. A lény kinyújtotta az ujjait, de a hüvelyk- és mutatóujját összeérintette.
-Belenéztél 👌👌👌
A páros értelmetlenül bámult a szörnyre, a félelem eltűnt az arcukról, helyét átvette az összezavarodottság.
Ferenc arca hirtelen kitisztult, felkelt magától, és dabelt egyet a lénynek.
-Viktor- mondta -  ez nem egy veszélyes szörny. Ez a Nógrád megyei emberek megtestesítője, a Sinter.
-Mi.
-Minden megye erdeiben él egy megtestesítő-súgta Viktornak - és ha az ő nyelvén értesz és  beszélsz, akkor nem annyira veszélyesek.
-És ha nem kerülünk egy hullámhosszra? Akkor mi van?
-Akkor bizony Viktorkám, átmászik a kerítéseden minden csütörtökön, és a saját kukáddal tolja haza a holmikat, amiket ellopott tőled.
-Értem- Viktor nem értette-Ez olyan szomorú. Lopni büszkeséggel kell, a lopott holmit tisztelni kell. Többet érdemel, minthogy szemetesben tologassák. Stadiont és kerítést kell építeni a tiszteletére.
És felhajtotta az ingét, ami alatt egy "Lopás Is The Only Answer" feliratú trikó tapadt testéhez. Ferenc ott helyben elélvezett. A Sintert teljesen lenyűgözték Viktor tanításai, és ott helyben mesterévé fogadta a politikust.