Megint Emberek (Átírás alatt)

1.fejezett

Sasuke.- Édesanyám apró csókja keltett fel az édes álmok tengere közül. Éreztem egy kis nedvességet az orcámon amely reggeli "ébresztőjéből" maradt hátra. 

Megsimította a vállam és kilépett a szobámból. Hatalmas kínok közepette kikászálódtam meleg ágyamból és a tükör elé álltam. Nem láttam semmi mást csak egy halom szerencsétlenséget. Végig néztem magamon és bevillant hogy más is vagyok a szerencsétlenen kívül. Mocskos. 

 -Sasuke! Elfogsz késni.-Nyitott be anyám. Az én tündéri édesanyám akit nem érdemlek meg. A puszta létezésemmel is megsértem. Bólintottam neki válsz képen és elkezdtem felvenni a tegnap kikészített egyenruhát. 

 Leballagtam és megöleltem édesanyám aki egy bentos dobozt nyomott a kezembe eltettem, majd megkérdeztem hol van Fugaku alias drága nemzőm. Diplomatikusan és egyszerűen válaszolt. "Nem tudom". Ez a két szó jellemezte legjobban Uchiha Fugakut. 

 Kiléptem a hideg télbe. Kifújtam a tüdőmből a szén-dioxidot, mely fehér, meleg pára formájában távozott. A hideg oxigén ezernyi tűt utánozva tépte légzőszervem. Fáj. Ez is...mint minden más. 

 Jobb ötletem nem lévén elindultam az iskolába. A poklok poklába, egy legális kínzó kamrába, ahol nem fizikailag hanem lelkileg és szellemileg törik meg az embereket. 

 Beléptem a sárga épület kapuján. Már csak pár lépés és körül vessz a megnyugtató melegség. Körülfon, elhitetni hogy minden rendben van, megadod magad neki, hagyod hogy elcsavarja a fejed, majd kegyetlenül, váratlanul csap arcon a rideg valóság.

 Jelen esetben ez Tsunade-sensei képében jelent meg, aki kedves reggeli arccal köszöntött. Képmutató hiába a kedves mosoly ha egyszer hamis. Hamis mint a boldogságom. 

Már el sem kellet gondolkodnom, melyik arcomat mutassam, szinte rutinból jött. Visszaköszöntem hát én is neki, jól begyakorolt üdvözlésemmel.

 - Jó reggelt Tsunade-sensei, hogy tetszik lenni? 

 - Fáradtan Sasuke-kun, fáradtan. Ha minden igaz veletek lesz az első órám, nemdebár? 

 - Igen velünk lesz Sensei. Hagyom is menni, én is felkészülök az órára.- Küldtem felé még egy utolsó, megnyerő mosolyt, majd elfordultam. 

 Be léptem a terembe majd elfoglalva egy padot, amely ezzel hivatalosan is az én helyem lett a mai napra. Fokozatosan szállingóztak be diáktársaim. Szinte észrevétlenül alakultak ki újra, az évben már sokadjára a kisebb és a nagyobb csoportok. Körém senki nem ült nem is szerettem volna. Megtanultak már hogy nem szeretem a társaságot. 

 Tsunade-sensei a szokásos pontatlanságával érkezett meg a hét első órájára, nevezetesen biológiára. A jókedv biztosításának érdekében hozott magával egy lapot amelyen kérdések vannak, ugyanis röpdolgozattal kezdünk. 

 Semmi érdekfeszítő nem történt egy bizonyos óráig. Harmadik óra, angol nyelvtan mindenki kedvenc tanárával Hatake Kakashival, életem első számú megnyomorítójával. Amint belépet a terembe elfogott a rosszullét. Bármit meg tetem volna annak érdekében, hogy eltűnjek az óráról, vagy egyszerűen csak láthatatlan legyek.