Megint Emberek (Átírás alatt)

10.fejezet

- Jó nagy házatok van.- szólt elismerően Naru, de én csak bólintottam.

- Köszönöm, a mai napot.- néztem szemébe egy kis féloldalas mosollyal. 

- Én köszönöm Sasu.- ismét egy apró szájra puszit kaptam, de ezúttal nem hajolt el.

A következő csókért már én hajoltam.

 Nem tartott soká mire felfogta a helyzetet mid a két kezét tarkómra tette, és így tartotta a fejem. Néha néha pár röpke pillanatra elváltunk egymástól, de azok nem tartottak sokáig. Az előzőektől eltérve ez már egy sokkal hosszabb és szenvedélyesebb csók volt. 

Nyelvével az ajkaimat nyalogatta bejutást kérve párnácskáim közé, amit én meg is adtam neki pár pillanat múlva. Mikor forró nyelvét ténylegesen szájüregemben érezhettem, aprót nyögtem a kellemes érzéstől. 

Olyan volt minta egy már rég elveszett részemet újra megtaláltam volna. Csodálatos volt.

Az egyik keze elkezdte finomat cirógatni nyakam, míg a másik még mindig tarkómon pihent. Az eddig nyakamat simogató keze ismét vissza tért tarkómra, de csak annyi időre míg, fejem oldalra nem döntötte, ezzel helyet adva saját fejének nyakhajlatomnál.

Finoman csókolgatta a vékony bőrréteget, sóhajokat kicsalva ezzel tőlem. Egyre lentebb férkőzött feje nyakamon. Csókolta, nyalogatta és szívta bőröm amit én hátra bicsaklott fejjel élveztem.

A forróság amit minden négyzetcentiméteremen éreztem, ahol hozzám ért szinte elviselhetetlen volt.

Ölemben-eddig- ismeretlen furcsa érzés tört utat magának. 

Akartam Narutot, mindennél jobban, egyre jobban zavart a ruha ami rajtunk volt. Hirtelen feleslegesnek és kellemetlennek érzetem jelenlétüket. Frusztrál, hogy nem érhetek, hozzá bőréhez.

Tétlenségem meg elégelve én is elkezdtem tapogatni Narut, ott ahol értem. 

Kezem hajába vezettem, tarkóját megmarkoltam egy erősebb szívásnál. Nyögtem és még hangosabban nyögtem. Még,  jobban érinteni akartam.

Úgy fest az Istenek ezúttal meghallhatták gondolataim, mivel Naru kicsatolta saját és az én biztonsági övem és ölébe ültetett. Amennyire a hely engedte lábaim dereka köré kulcsoltam ezzel még jobban összenyomva öleinket, így hát megérezhettem, hogy neki is problémái adódtak ott lent.

És te Szentséges gomba, hogy mekkora neki,-legalább tizenöt centi- észrevétlenül nyeltem egyet és eltoltam fejét nyakamtól és szemibe néztem.

A kék égbolt ezúttal sötétebb, borongósabb volt, de még mindig örvénylett. Szemeitől egyenesen ajkaihoz pillantottam, majd ismét megcsókoltam, de ez már kevésbe szenvedélyesre sikerült.

Ez a csók inkább érzelmesebb, puhatolózóbb volt.

Éreztem benne a szeretetét az aggódását és egy kis birtoklási vágyat. Minden benne volt.

Miután végetért még pár apró búcsúzójellegű puszi is elcsattant köztünk.

Fejem vállára hajtottam úgy pihegtem, miközben ő hátam simogatta.

- Szeretlek kicsim.- csókolt bele tarkómba. 

- Mhm én is téged...- motyogtam vállába. 

Valamit matatott a zsebünknél ami csörgött, de úgy döntöttem, hogy nem foglalkozok vele.

Igen, ennél a pontnál veszítettem el a pénz párbajt.

- Holnap mit csinálsz pötty?

- Dolgozom.- doromboltam vállába.

- Hol?- hallatszott meglepődött hangja.

- Van egy kis teázó innen nem messze. Shiro Ocha a neve. Ott.

- Értem. - simított végig ismét tarkómon.

Egy kis idő múlva -khm harminc perc khm...- egy utolsó csókot váltva és egy utolsó simogatást kapva kiszálltam a meleg kocsiból.  

Mikor beléptem a házba csak egy kicsivel volt melegebb, mint kint. 

- Anya - fogtam meg vállait - mekkora a baj?

- Nem nagy kicsim ne aggódj - simogatta felkarom. 

- Kérlek anya had menjek el, kérlek...had segítsek.

- Csak egy órával többet, jó?

- Rendben.