Reggel zsongó, zsibbadó fejjel ébredtem.
Igen, mindig csodálatos sírás után elaludni. Fájdalmasat nyögve tornáztam magam ülő helyzetbe, majd fejemből kifele nézve, gondoltam újra az életem és az univerzum keletkezését, majd miután úgy gondoltam, hogy elég, hagytam hogy fejem oldalra bicsaklodjék, s immár ebben a testhelyzetben bámultam tovább a szekrényt.
Nyögésekkel és sóhajokkal tarkítva álltam talpra és indultam meg szekrényem felé. Ott levetkőztem és néztem meztelen testem. A ronda szó volt, ami elsőnek eszembe jutott. A bordáim, helyenként kilátszottak, a kulcscsontom szintúgy. Egy-két, kék-zöld foltot is láttam magamon, sőt még egy lilát is találtam hasamnál. Fel nem foghatom Naruto mit lát bennem. Egy ronda depresszív manó vagyok.
Apropó Naruto, megígértem neki, hogy órák előtt még elmegyek a termébe.
Lehet valamit tennem kéne, hogy szebben nézek ki, -fogtam meg a hajam-, mondjuk gravitálhatnám.
"Úgy viselkedsz mint egy idióta tini lány" igazad van Madara. Ja igen ő itt Madara, a hang, már egy ideje itt tanyázik a fejemben. Utálom, de sajnos nem olyan egyszerű kilakoltatni. Csodálkozom is, hogy eddig nem találkoztatok vele. Néha, nagyritkán, tudd jó társaság is lenni.
Madara észrevétele egyébként helyes, kezdek megbolondulni ettől a Narutotól.
"Eddig is az voltál" Kösz Mad.
A konyhába letotyogva az asztalon egy cetlit találtam amiben anyu elnézést kér, mert el kellet rohannia, és bocsánatot kért a tegnapiért is.
Jaj anya! Nem kell bocsánatot kérned, én keserítem meg a te életed nem fordítva.
A bentot eltéve, kabátom felvéve kiléptem az ajtón ismételten a hidegbe. Hideg mint az érzéseim, hideg mint a gondolkodásom, hideg mint, én.
Az iskola felé vettem utam, miközben a befagyott pocsolyákat kerülgettem és ismét elfogott a nyugtalanság szörnyű érzése.
Mennem kell, súgta.
Mentem hát az iskolába, bár van egy olyan érzésem, hogy nem erre utalt.
A meleg épületbe belépve szembe találtam magam ezer és ezer teintettel melyek egy emberként tapadtak rám, majd a kezdeti lelkesedés oly hamar tűnt el, mint ahogy jött.
Utamat a magabiztosan, kiszámított léptekkel tettem meg. Ugyan ez jellemezte kopogásom is, majd mikor kiszólt egy érdes mégis gyönyörű hang minden eddigi bátorságom inába szállt, de azért az ajtót kinyitva bekukkantottam.
Naruto keményen nézett az ajtóra, majd mikor rájött, hogy én vagyok elmosolyodott és kitárta a karját, mire én beléptem és gondolkodás nélkül karjaiba süppedtem.
Igen, ezt az érzést szeretem, oly felemelő, mégis puha és megnyugtató. Hasonlít az "otthon" vagyis a "haza" érzésre. Szeretem.
Fejemet belefúrva mellkasába bújtam el minden és mindenki elől. Csak férfias, illatát lélegeztem ki és be, mint a könyveimben a főszereplő.
Ha belegondolok akkor ez az egész történetem bele illik egy könyvbe, lehet majd később megírom, addig is viszont élvezem az ölelést.
- Jaj, de bújósak vagyunk ma reggel.
-Talán baj?- kérdezem durcás arccal miközben felnéztem rá.
- Ugyan dehogy.- mondta szórakozottan, majd homlokomra nyomott egy csókot, egy halk sóhajtással pedig visszatolta fejem mellkasára. Saját fejét ráhajtotta enyémre, így pihentünk, felkészülve ezzel a mai napra és az azzal járó gyötrelmekre. Finoman elkezdte simogatni tarkóm, ami annyira jól esett, mintha mindig is ezt csinálta volna.
Az idő mintha teljesen megállt volna, az érzéseim, a gondolataim megolvadtak a közelében, mintha én magam, tea volnék. Felmelegít, meg kavar és cukor add nekem, édes cukrot melytől sokkal finomabb leszek.
- Mit csinálsz délután Sasu?- vette tenyere közé fejem. Bódultan kezére pillantottam, majd ajkaira végül pedig szemeire.
- Semmit.- mondtam egyszerűen.
- És nincs kedved velem tölteni?- Oh, hát, hogy ne lenne. Én veled lennék min- De.- vágtam rá talán kicsit gyorsan is mivel felnevetett, mibe belepirultam és elkaptam fejem. Két kezét tarkómra tette úgy húzott magához és csókolta meg fejtetőm.
- Örülök neki. Akkor a termed elé megyek mikor végeztél, rendben?- kérdezte, mire zavartan bólintottam.
Lágyan megcsókolta fültövem, mire remegni kezdtek térdeim. Jobb kezével végig simított még egyszer arcomon és ujjával simogatta tovább. Halkan szuszogtam, homlokon csókolt és eltávolodott amit először nem tudtam mire vélni, majd rájöttem, hogy tulajdon képen iskolában vagyok és be kéne mennem órákra.
Említettem már, hogy Naruto milyen aranyos? Na mindegy masnit és szivecskét kommetben elfogadok. Aki vorte-ol személyes rabszolgája leszek a túlvilágon.(Szarkazmus, ezt nem próbálnám be azért).
Következő rész tartalmából
A következő részben megfigyelhetjük, Sasuke egy átlagos napját, majd délután a híres-neves randit.
ВЫ ЧИТАЕТЕ
Megint Emberek (Átírás alatt)
ФанфикA történetünk Főszereplője a középiskolás Uchiha Sasuke. Magán életében van pár nem meg szokott dolog, bár kívülről csak egy félénk eminens tanulót látunk. Sasuke szenved, családja, tanárai és önmaga által. Az első igazai reménysugarat bátya Itachi...
