Megint Emberek (Átírás alatt)

4.fejezett

Magával húzott a saját tantermébe és megkért hogy helyezzem magam kényelembe. Ennek ellenére én továbbra is cövekként álltam a már jól ismert teremben.

Látván hogy én bizony nem fogok megmozdulni megütögette maga mellet a helyet maga mellett. Furcsa kettős érzés kerített hatalmába, mégis mellé telepedtem. 

- Mond csak Sasuke...ez most történt meg először?- Tudtam, hogy fel fogja tenni ezt a kérdést, de reméltem, sikerül odébb tolnom, eme kérdés kört. Még is megadtam neki a választ, akkor is ha magam sem akartam. Nemlegesen ráztam fejem makacsan el nem szakítva tekintettem a fogasokról.- Mióta tart?- Beszéltetni akar...de én nem akarok beszélni

- Körülbelül egy éve...- nyögöm ki, fásultan.

 Miért lábadtak könnybe szemeim? Eddig jól meg voltam  ezzel a tudattal, lehet, hogy a szégyen miatt, mert oly gyenge vagyok, hogy nem tudom meg védeni magam. Éreztem, hogy kezét az én ökölbe szorult kezeimre vezeti, megfogja, majd lassan magabiztosan mégis jólesően simogatni kezdi. Nem értem mi a célja ezzel, de biztosan azt akarja, hogy fejtsem ki.             

- Az első két hónapban csak kóstolgatott, gondolom megnézte mennyit mondok el és kinek, majd mikor rájött hogy senkinek semmit - hangom elfúlt. Ennek ellenére úgy érzem el kell mondanom valakinek vagy különben felrobbanok.-Az után h-három hónapig mind...minden egyes tanításinapon- sírtam el magam ismételten.

Derekam fölött és a térdeimnél fogva felemelt és belehelyezett az ölébe, nyomott egy apró csókot halántékomra, s várta a folytatást. Ez az apró meglepetés kizökkentett annyira, hogy folytatni tudjam.

- Azután csökkentette, heti egyszeri alkalomra. A-akkor nagyon boldog voltam.- Hallottam, hogy mögöttem élesen szívja be a levegőt. - Lehet nem kellet volna örülnöm neki, de én, mégis boldog voltam akkor. - Erősebben szorított magához, amit megmosolyogtam.- Aztán most két hete nem ért hozzám, aztán ma mégis akcióba lépett és, nos azt hiszem, tudja a folytatást.- Döntöttem fejem mellkasának és hunytam le pilláim.

- Értem. Most pedig, mesélj magadról.- értetlenül tekintettem fel rá. - Miket szeretsz? 

Miket szeretek? Eddig még senki nem kérdezett ilyesmit tőlem, őszinte érdeklődéssel. Így belegondolva... nincsenek is olyan dolgok, amiket igazán szeretek. Vagyis...van egy...

- Szeretem a bazsalikomot. - mondtam ki egyszerűen ezt a három szót, amely hatalmas nevetést váltott ki Senseiemből. - Mi az?

- A bazsalikomot?- bólintottam.- a fűszernövényt?- ismételten bólintottam, mire hangosabban nevetett. Ha nem veszem figyelembe, hogy éppen rajtam nevet, akkor egészen aranyosan nevet. - Ez vagy te Sasuke? A bazsalikom ember? - Összehúztam szemeim.

- Miért ön Sensei mit szeret?- kérdeztem felháborodva.

- Először is tegezz kérlek. Másodszor pedig, én a rament szeretem, kedves Sasuke.

- A levest? - kérdeztem zavartam. - És az mégis mitől jobb, mint a bazsalikomom?!

- Mitől jobb?! Miben nem?! Ahogy az ízek harmonizálnak egymással az már-már az Isteneket idézi, és akkor te összehasonlítod a bazsalikommal.- Felhúztam az orrom, megvédvén kedvenc ételem, vagyis növényem.

A következő pillanatban a kezem fejem két oldalára szorult miközben testem összerezzent a hirtelen mozdulattól és az emlékek áradatától. Mégis mikor egymás szemébe néztünk óráknak tűnő percekig, mi alatt felfedeztem, hogy Naruto kék szeme örvénylik. Halványan elmosolyodott, mit én viszonoztam.

- Naruto?

- Hm? - kérdezett vissza szemeit el nem szakítva ajkaimról. 

- Miért mentettél meg?

Köszönöm a megtekintést és a szavazást. Kommentben Elfogadok békát és bárányt.

Következő rész tartalmából

Naruto válaszol a kérdésre, amely nem feltétlenül tetszik Sasukenek. Utána megtudjuk, hogy egyetlen főszereplőnk nincs tisztában minden érzés jelentésével.