Megint Emberek (Átírás alatt)

17.fejezet

Reggel egy lágyan simogató kézre ébredtem fejemnél, az én kezem pedig valami megmagyarázhatatlanul puha dolgot érintett. 

Halványan elmosolyodtam és kinyitottam pilláim, felpillantottam és szemem találkozott egy reggeli álmos Naruval aki a laptopját nézte komoly tekintettel. 

Halk sóhaj után lenéztem kezemre...és olyan dolgot láttam ott amit soha...de soha nem akartam...

 Az a bestia...a kezem alatt aludt. 

Elég intenzíven nézhettem mivel felnyitotta szemit és rám nézett. 

Felvisított ez a dög és ráugrott a fejemre s mint egy mániákus megszállottsággal kezdte el nyalogatni az arcom.

- Kurama ne!

Naruto leszedte a fejemről azt a dögöt és arrébb tette.

- Jól vagy...Sasuke?

Üveges tekintetem felé fordítottam, majd válaszra nyitottam szám, de egy hang sem jött ki rajta.   Kezét rá tette vállamra miközben fürkészte arcom. Fejemet végül lejtettem felkarjára, jelezve ezzel remény vesztettségem.

- Esküszöm elvigyorodott az a nyomorult...

Nagyot sóhajtva tette le laptopját majd szorosan mellém ült. Átkarolta derekam, és ide hívta azt a dögöt.

- Vidd innen! 

- Nyugalom semmi baj...gyere Kurama semmi baj, ülj le.

Az a fúria előttünk ült az ágyon és bámult azokkal a nagy szemivel. 

Naruto megfogta a csuklóm és úgy tolta egyre közelebb hozzá.  

Felém nyújtotta a vörös szörnyeteg nagy vizes orrát, majd mikor hozzá értem fújt egyet. Áh!

- Oké, semmi baj Sasu, nagyon jól csinálod.- Elhúzta onnan a kezem, intett a fejével, mire bele ült az ölembe. 

Élesen szívtam be a levegőt, ismét megragadta kezem és rátette Kurama fejére, aki belesimult érintésembe.

- Na látod nem is olyan rossz.- mondta miközben kéz a kézben simogattuk Kuramát. - Miért utálod a rókákat.

- Egyszer, mikor még kicsi voltam elmentünk a bátyám születés napján egy állatkertbe és...kiszökött egy róka...megkergetett. Még kártérítést is fizetek, pedig semmi bajom nem lett, csak megijedtem. Nagy butaság, ezért félni tőlük, mi? 

- Nem, nem butaság, de hé, látod most már egyedül simogatod. - Lenéztem a kezemre és, tényleg elengedte a kezem.- Ügyes vagy, ezt is legyőzted.- Lágyan elmosolyodtam és felnéztem rá.

- Tudod, ha eltekintünk attól, hogy egy róka akkor egész aranyos.

- Na látod!- puszilta meg arcom.- Mit szólnátok ahhoz hogyha reggeliznétek és megnéznétek egy filmet, hm?

- Miért beszélsz harmadik személyben magadról?

- Nem beszélek, rólad és Kuramáról beszéltem én már ettem, meg dolgoznom is kell.

- Rendben.

Ez egy ilyen kis töltelék részecske lett, de legalább megtudtunk még egy kis szeletett Sasukeról. Pompás, nemdebár.

Következő rész tartalmából