Kettőnk titka (Gojo x reader) - Befejezett

Prológus

Gyerünk! Meg tudom csinálni! Meg kell csinálnom ha ki akarok jutni erről az átkozott helyről.

Hasonló gondolatok jártak a fejembe, amikor éppenséggel a szobám ajtajába álltam. Egy zseblámpa volt a kezembe, hátamon pedig egyetlen egy hátizsákom foglalt helyet, amibe volt némi nasi és egy váltó ruha. Add Istenem, hogy legalább egy napra tudjak egyedül szétnézni a városba, nézelődni a boltokba szép új ruha után. Annyira be vagyok ide zárva. Az van amit a dolgozók mondanak, fekvés elég korán van, szar a kaja magyarán itt minden borzasztó. És sajnos annyi év után is idegennek érzem magam itt. Én mondom, nagyon szerencsés vagy ha normális családba nősz fel. Becsüld meg a szüleid és tölts velük sok értékes pillanatot.

Lassan nyitottam ki a szobaajtómat, nehogy valaki meghallja jellegzetes nyikorgását. A sötét emeleten óvatosan, halkan lépkedve, lámpám felkapcsolva indultam el lefelé a lépcsőn. Eddig sikerült, leértem. Viszont egy valamiről megfeledkeztem. A kamerák. De mivel felkutattam minden szobát sehol nem láttam, hogy figyelnének rajta keresztül. Valószínüleg csak ijezgetés képp vannak feltéve. Továbbra is csendesen lopakodtam, amikor kiértem a nagykapunk is. Volt az árvaháznak egy kertje, de nem volt magas a kerítése, így könnyedén átmásztam rajta. Este van. Muszáj vagyok valamivel elütni az időt. Most nem sokra mennék a városnézéssel. Én egyszerűen nem birok korán reggel kelni, emiatt is kénytelen vagyok este kiszökni, ugyanis ez az egyetlen időpont még a kora reggelen kívül amikor senki nem vehet észre, mert alszik. Hirtelen gondolat gyanánt elindultam az egyik kialakított úton. Mellette, két oldalán egy-egy fasor található ami egészen jól mutat. Az út mentén előfordult néhány pad az elfáradt emberkéknek szolgálatára, vagy akár azoknak, akik csak nézelődni szeretnének.
Néztem jobbra, néztem balra, de most a sötétbe nem igen láttam túlzottan sokmindent. Pár szúnyogot hessegettem el mellőlem, miközbe a tücskök ciripelését és a fák lombjainak rázkódását hallgattam. Kicsit reszkettem, az októberi idő hatására. Csak egy vékony cicanadrág, egy fehér, egyszínű póló volt rajtam. Táskámból előkaptam a szürke vékony pulcsimat amit azonnal magamra is kaptam. Megigazítottam magamon amikor egyszer csak annyit vettem észre hogy nekimegyek valaminek és ennek örömére hanyatt esek. Felnéztem balesetem okozójára és egy magas, fehér hajú férfit véltem felfedezni.

-Ö-öhm. Elnézést. - pattantam gyorsan fel.

-Mit keres itt kint hajnali negyed egykor, kisasszony? - hajolt le vészesen közel hozzám a fehér hajú férfi.

-É-én csak. - húzodtam el, majd folytattam. - Én csak sétálgatni szerettem volna. - suttogtam magam elé.

-Ilyenkor? - vonta fel egyik szemöldökét az első külvilági "ismerősöm", akit képes voltam nagamtól megismerni. Eddig senkivel se álltam annyira szóba, mindig elvoltam magamnak. Úgy kellett rámeröltetni embereket, hogy legyek velük is végre.

-Igen. Ilyenkor. - mondtam magabiztosan. - Tán zavar? Megsértettem a lelkecskéjét amiért sétálni mertem? - vontam kérdőre.

-Ohoho. Dehogy is. És amúgy is, csak meglepődtem. Nem gyakran látok tizenéves kislányokat hajnali negyed egykor sétálgatni látni.

-Én is kérdezhetném hogy te mit keresel itt?

-Nos, sétálgatni volt kedvem. - kacsintott. -De eléggé vacogsz. Figyelj. - vakarta meg tarkóját. - Tudom alig ismersz de otthon tudok neked adni forró teát és melegebb ruhát.

-Úgy sincs hova mennem. Semmi értelme az életemnek. Teljesen mindegy mit csinálok. - suttogtam magam elé. - Szóval...elfogadom az ajánlatod.
-mondtam ki, rejtve a mosolyom.

Itt kezdődött el kettőnk története. Nem tudom, hülyeség volt-e belevágni, de mit tehettem volna? Ülni és fagyoskodni egy padon az éjszaka kellős közepén, vagy elfogadni egy ajnálatot, ami most baromi jól jött. És így kezdődött el, a titkos, árvaházon kívüli életem. Ami sokkal bonyolultabbra sikerült, mint terveztem.

__________________________________
Sziasztok. Ez lenne a legújabb könyvem. Így is alig tudok haladni a mostaniakkal, de nagyon imádom Gojot és már egy hete kitaláltam ezt a storyt és nem bírtam tovább várni, muszáj kitennem. Remélem elnyeri tetszéseteket! <33