Kettőnk titka (Gojo x reader) - Befejezett

6. rész

Mióta Nobara elmondta hogy eléggé bejön neki egy bizonyos fehér hajú férfi, mindig azon kattog az agyam, hogy mi lesz ha tényleg elkezd vele egyszer a kerítésen keresztül beszélgetni, Gojo ezután engem pedig elhanyagolna. Mintha féltékeny lennék. Tudom, hülyeség ez az egész, mert miért is történne meg, de mintha zavarna hogy más lány is Gojoval összefüggésbe lehet. Ez a bizonyos beszélgetés Nobaraval 2 napja lehetett. 2 napig nem találkoztam Gojoval, és rendesen is aludtam. Időben lefeküdtem aludni, így kipihent is lehettem.

Szerda van. Szokásosan mivel itt is folyik az oktatás, akárcsak a rendes sulikban, korán kellett kelnem, ámde kicsit elaludtam. Késésbe voltam, mert a reggeli sincs ott bármeddig. Gyorsan átöltöztem, mosakodtam satöbbi. Miután elvégeztem a már megszokott reggeli rutinom, lefutottam a közös étkezőbe, és a reggelimet kivéve, Nobarához terveztem ülni, de amikor megláttam hogy Megumival beszélget azonnal elvetettem az ötletet. Hátha túl jóba lesznek egymással és akkor Gojo már szóba se jöhet nála. Egyedül ültem és lassan rágtam meg és nyeltem le minden falatot. Megint egyedül voltam, és rájöttem hogy sokkal jobb ha az embernek vannak barátai, társai akikre mindig számíthat, akivel autómatikusan keresik egymást szümetekbe, a nap kezdetekor és minden szabadidejükbe mert náluk alap hogy együtt vannak. Mindezekre nem jöttem rá amíg részese nem lehettem egy ilyen esetnek. Nobarával elég közel kerültünk egymáshoz, Megumival, Itadorival is beszélgettem úgy ahogy. És ott van még ő. Gojo satoru.

Amint végeztem a reggelivel a helyiségből kilépve az árvaház vezetőjével találtam szembe magam. Nagy meglepettségemre pont engem keresett.

-(név). Gyere be kérlek velem az irodmába. - mondta, majd egyre távolodva az étkezőtől az első emeletre mentünk. Itt balra az első ajtónál volt az irodája. Szótlanul követtem őt mindvégig, sejtésem sem volt miért hivatott. Időközbe eszembe jutott, hogy lehet lebuktam az esténkénti kimenőmmel.

-(Név)! Egy jó hírrel szólgálhatok! Tegnap keresett egy férfi engem, hogy szeretne a párjával örökbefogadni innen egy gyermeket. Nagyon nagy meglepetésemre nem kisgyereket választottak, pedig általában piciket szoktak örökbefogadni. Azonban vannak akik itt nőnek fel és nagyként kevesebb az esélyük 18 éves koruk után pedig el kell hagyniuk ezt a helyet és nem feltétlenül van hova menniük. - nézett mélyen a szemembe.

Ó ne. Gojo előtt valaki örökbefogadt. Gojonak nincs párja, vagyis nem tudok róla...
Torkom teljesen kiszáradt, majd egy nagy sóhajtást vettem mire a nő folytatta a mondókáját már egy kis bújkláó mosollyal az arcán.

-Nagy örömmel osztom meg a hírt, hogy sikeresen örökbefogadnak téged (név). - küldött felém egy kedves mosolyt.

-És szabad kérdeznem hogy ki? - nyeltem nagyot.

-Az illető neve aki felhívott, Gojo Satoru. 28 éves, tehát nem valami idősebb fazonhoz kerülsz. És igen, csodálkoztam hogy ha ilyen fiatal szülők lennének miért nem pici babát választanak, de az ő döntésük. Hamar meg is lesz minden papírod, minden el lesz intézve és akkor szombaton oda is költözhetsz, ami azt jelenti hogy innen el kell búcsúznod.

Próbáltam nem felsikítani örömömben. Ámde valami mégis  nyomta a szívemet. Ki lehet a párja akivel örökbefogad? Miért nem tudok róla? Nekem azt mondta egyedül él, és még saját szememmel is láttam. Hogy senkivel nem is alakított ki kaocsolatot a nagyszülei óta. Hazudott volna? Nem tudom. De ma elmegyek, tuti elmegyek és beszélni fogok vele.

*este*

És sikerült. Megint sikerült sikeresen kiszöknöm. Itt állok Gojo háza előtt és nem tudom mit tegyek. Csengessek be? De lehet már elment és valahol engem keres. Lehet ma úgy döntött nem jön, és elaludt.
Erőt vettem magamon és végül becsöngettem, hátha. Semmi válasz, így újra próblákoztam mire már kinyílt az ajtó. Egy álmos fejű kócos Gojot véltem magam előtt felfedezni.

-Halika. Azt hittem már sose jössz. - nézett le rám mosolyogva, majd beinvitált lakásába.

-Szia. 2 napig most tényleg nem voltam, de innentől amíg nem itt fogok veled lakni mindig jönni fogok. De egy kérdés. Ki a párod vagy feleséged vagy akárkid? Azt mondta a vezető hogy a pároddal fogadtok örökbe. - vontam fel egyik szemöldököm.

-A válasz egyszerű. Mivel csak olyanok fogadhatnak örökbe, ahol van anya, apa..így kolleganőm megkértem hogy játsza el hogy együtt vagyunk. Megnézték a lakást hogy el tudnánk-e tartani téged és arra jutottak hogy nagyon is. - vigyorgott. - Papirok lassan lerendezve, de még utána lesz egy két dolog, és megszabadulsz onnan. De várj...csak nem féltékeny vagy? - hajolt lejjebb hozzám széles mosolyra húzva ajkait. Akaratom ellenére is elpirultam majd ruhám szélét kezdtem el birizgálni.

-Én n-nem.

-Ahaaa. - húzta el a szót. - Ezzel nincs gond...buknak rám a csajok. - vonta meg a vállát.
-Egyik nap is elsétáltam az árvaház előtt és egy rövid barna hajú csak csak úgy priulgatott és vigyorgott ahogy ránéztem.

-Ühm. Tudom ki volt az. - húztam a szám.

-(név). Annyira boldog vagyok.

-Miért? - néztem fel kékségeibe melyek a lelkemig hatoltak.

-Mert hamarosan itt fogsz élni. Lesz társaságom. Nem is akármilyen. - lépett egyet közelebb felém.

-És ez olyan jó dolog? - vigyorogtam, ugyanis nagyon jól tudtam mire akar kilyukadni.

-A szerelmeddel élni jó dolog, nem? - mondta ki egyszerűen. Teljesen sokkot kaptam. Mindig is valahol tetszett nekem Gojo, de hogy ez fordítva is így legyen, azt nem gondoltam volna.

-Amióta megláttalak, hallottam a hangod, láttalak mosolyogni, képzeld, még aludni is láttalak mikor itt voltál először...azóta beléd szerettem. Sajnláom, de ez van. Megértem ha te nem szere-

-De! - vágtam szavába mire én magam is meglepődtem. - Tudod, tetszettél nekem körülbelül a kezdetek óta. - mondtam zavartan.

-Akkor mire várunk? Ismerjük meg egymást minél jobban. (Név), szeretnél ha az első nap amikor már itt leszel, azaz szombaton, eljönnél velem egy randevúra.

Most álmodom? Vagy Gojo tényleg randira hívott? Ennél meglepettebb és vörösebb már nem is lehettem volna. Kisebb sokk állapot után hamar választ is adtam neki, és elmontam hogy köszönöm, szívesen elmegyek vele randizni.

Az éjszaka további részében apróságokról beszélgettünk, tervezgettünk arról, hogy milyen lesz ha már itt leszek. És itt kezd helyreállni az életem. Van még esély a szebb jövőért. Van egy biztos pont az életembe. Megtaláltam amire szükségem volt. Rá volt szükségem. Vele valahogy mindig sikerül megtalálni a közös hangot melynek kifejezetten örültem. Azt hittem még pár hete, hogyha betöltöm a 18. életévemet, mehetek a híd alá, de sosincs véletlen. Minden okkal történik. Mindennek oka van. Ha tallákozol egy személlyel, mindennek de tényleg. Lehet történik valami rossz, de lehet hogy pont emiatt lesz valaminek a következménye jó. Sose lehet tudni mit hoz az élet, de mindig van számunkra meglepetése.