Kettőnk titka (Gojo x reader) - Befejezett

3. rész

-Ki gondolta volna, hogy újra itt futunk össze. - kacsintott rám a fehér hajkorona tulajdonosa, Gojo Satoru

-Sz-szia. - dadogtam, ugyanis eléggé meglepett, hogy újra itt találhatom, de valahol örültem is neki.

-Egyébkéént.. - húzta el a szót.

-Igen?

-Mennyi idős vagy? Szoktál egyáltalán aludni, hogy ezek szerint minden éjszaka itt csavarogsz kint?

Kérdése igen meglepett, de kénytelen voltam valamit kitalálni.

-16. És igen, szoktam aludni elég sokat csak mostanába kezdtem el kijárni. Tegnap óta. - halkultam el a végére. - Kicsit körbe szeretném járni a várost.

-Ilyenkor? - nézett rám gyanakvóan miközben én mélyen a szemébe néztem, akár csak azt üzenve ezzel neki, hogy "gyere velem".

-De én is kérdezhetném hogy te mit keresel itt ilyenkor?

-Nem szeretnék róla beszélni. - vált komolyabbá a hangja.

-Oh, értem. Elnézést ha...

-Ne kérj elnézést. - vágott szavamba. - Nem tudhattad.

-Én is így vagyok az én ügyemmel. Nem nagy cucc, még sem akarom elmondani. Mert tudom hogy mi lenne a reakciód ha megtudnád.

-Ha nem akarod ne mondd el. Megértem. Én se beszélek az én okomról. Majd...valamikor talán.

Én erre csak megértően bólintottam egyet, majd elindultam tovább egyenesen, ahová eddig is tartottam. Éreztem ahogy Gojo követ engem és megmondom őszintén örültem ennek.

-Tehát...meddig is van "kimenőd"? - érdeklődött a fehér hajú.

-Ameddig akarok. Vagyis nem egészen. Reggelre vissza kell érnem. De hogy ne legyen feltünő hogy alig birok felkelni, kénytelen vagyok úgy 3-ra visszaérni és akkor tudok úgy 6 órát aludni...

-És a suli?

-Öhm.. Hát fel tudok kelni korán így is és oda is érek elég nekem bőven ennyi alvás. - mondtam zavartan. Az igazság az volt, hogy ott kapunk tanítást az árvaházban. Nem kell külön iskolába eljárnunk, ott kapunk megfelelő oktatást.

-Értem. - nézett rám gyanakvóan.

*Gojo szemszöge*

Miután megbeszéltük ezt is kis dolgot, szótlanul sétáltunk egymás mellett. Gyanús volt kicsit nekem ez a lány, az elejétől fogva. Igazából nyomozó vagyok, tehát könnyen észreveszem ha hazudnak nekem. És a reakciójából ítélve nem a teljes igazságot mondta. Az arckifezejése hirtelen megváltozott egy kicsit ijedtté, mintha nem tudná mit is mondjon, de gyorsan ki tudott találni valami más storyt.
És eldöntöttem, hogy ki fogom deríteni, hogy mi valójában a története.

-Nézd, nézd! - hallottam meg hirtelen az ugrándozó (név) hangját, mire azonnal felé vezettem a tekintetem.

-Mikor fog kinyitni ez a bolt? - kérdezte izgatottan, amikor már felértünk a főtérre és az egyik kirakatot nézte. - Ez a ruha nagyon gyönyörű. - nézte gyermeki boldogsággal az arcán.

-Valóban. - mosolyogtam meg viselkedését. Mint egy kisgyerek, aki most kapta meg álmai játékat, vagy valami újat vél felfedezni.

-Na, ezt megjegyzem. Hátha egyszereg tudom venni magamnak.

-Szüleid nem vennék meg neked? - húztam fel egyik szemöldököm.

-Ja dee. Csak tudod...nem a legjobb a fizetésük és ez túl drága ahhoz.

-Aha. Értem...

Az éjszaka további része azzal telt el, hogy vidáman sétáltunk össze-vissza a városba. Megnéztünk minden lehető dolgot. Felszabadultnak, boldognak tűnt (név). Mintha mindig is erre vágyott volna. Ismerte a környéket, nem volt annyira idegem neki minden, de mégis örült annak hogy ilyen felszabadult lehet. Talán...otthon bántalmazzák azért éjszaka jár ki? De az nem lehet. Akkor nem merné ezt megtenni, mert félne ha kiderül nagyon megverik, tehát ez nem valószínű. De elhatároztam, most, ebben a pillanatban, hogy ki fogom deríteni mi az igazság.

-Lassan mennem kell...haza. - indult meg a lány a visszavezető úton.

-Hazakísérlek. - ajánlottam föl neki, nem véletlenül.

-Hazatalálok. Menj haza te is nyugodtan pihenni. Késő van már. Sőt, nemsokára reggel. Negyed 3 van. Hamar eltelik reggelig az a pár óra. Tehát köszönöm szépen, de nem szükséges.

-Nem vagyok fáradt, és holnap nem lesz dolgom.

-Hát, túl sokat kéne sétálni. Ne fáraszd miattam magam.

-Hát jó. - adtam meg magamat. Amíg el nem jutottunk az én házamhoz egészen addig beszélgettünk, teljesen hétköznapi dolgokról. Utána elbúcsúztunk, és amikor (név) azt hitte már felmentem a lakásba, elbújtam egy fa mögé. Tisztes távolságból kezdtem el őt követni. Eléggé sietett, de tudtam tartani a tempót úgy, hogy ne hagyjam le, de ne is vegyen észre. Majd ekkor megállt egy épület előtt és a kerítésen bemászott. Amikor úgy véltem már teljesen bent van a házba is, közelebb sétáltam és jobban szemügyre vettem a nagy épületet amely mint kiderült, egy árvaház volt. Tehát árva. De egy dologra, nem gondolt. De majd én cselekszem.