Kettőnk titka (Gojo x reader) - Befejezett

1. rész

Egy idegen lakásba találtam magamat. Rendezett volt és tiszta. Csupa modern bútorok vettek körül. Alaposan szétnéztem a nagy lakásban, ahogy követtem az idegent egészen a konyháig.

-Szóval. - kezdett bele. - Csinálok neked teát. Nagyon kihültél.

-Hát igen. Egy kicsit. - nevettem fel kínosan. - Egyébként...mi a neved? - kérdeztem meg félve.

-Gojo Satoru. - nézett hátra válla felett egyenesen rám. Kicsit zavarba jöttem amikor még mosolyát is megmutatta cselekedete közbe, ezért egy hajtincset fülem mögé tűrtem.

-Na és neked? Neked mi a neved?

-(Teljes név).

-Gyönyörű neved van. És amúgy nem félsz hogy a szüleidtől ki fogsz kapni ha megtudják hogy kiszöktél?

-Nem. Nem tudják meg. - suttogtam magam elé. Nem akartam egyből beleavatni a magánéletembe aztán magyarázkdoni mi miért történt vagy miért dobtak el maguktól a szüleim. Ezt még én sem értem a mai napig. Miért nem kellettem nekik? Miért nem voltam jó számukra? Miért pont velem történik mindez?

-Jól vagy? - zökkentett ki egy hang a gondolataimból. Fejemet megrázba vezettem érdeklődő tekintetem Gojora. - Kész a tea. - mosolygott rám kedvesen.

-Köszönöm. És hálás vagyok. Hálás vagyok mindezért. Hogy nem hagytál figyelmen kívül és hogy itt lehetek. Sokat jelent ez számomra, hogy valaki egy kicsit is foglalkozik velem. - halkultam el a végére. Láttam hogy Gojo nem tudott erre mit mondani, de nem is kellett. Lassan kezdtem el kortyolgatni a teát ami nagyon finomra sikeredett. Kicsit felszisszentem, ugyanis túl forró volt de nem volt vészes.

Gojo velem szembe foglalt helyet az asztalnál majd engem kezdett fürkészni. Kicsit zabarba ejtő volt és mivel a csend is kezdett egyre kínosabb lenni felhoztam egy témát ami nagyon is érdekelt, miután megittam a teámat.

-Miért hordasz napszemüveget sötétbe? De egyébként már nappal sincs olyan tűző nap.

-Lényegtelen. - vont vállat, majd egy mozdulattal levette magáról és egyszerűen lesokkolódtam. Sose láttam ilyen gyönyörű tengerkék szemeket.

-Mi-miért takarod őket? Egyszerűen...gyönyörűek. - motyogtam.

-Hm..tetszik a szemem ezek szerint? - kezdett el vigyorogni.

-I-igen. Különlegesek. - tűrtem újból egy hajtincset a fülem mögé.

-Na gyere. Adok takarót. - állt fel az asztaltól és indult el az egyik szoba irányába. Ahogy elnéztem ez volt az ő szobája vagy akár egy vendégszoba.

-Nézd, itt a takaró, fogdd. - nyújtotta át. - Gyere a vendégszobába van egy nagyon kényelmes tök jó ágy. Ott majd tudsz aludni.

-Értem. Köszönöm.

-Párnát meg itt találsz. - mutatott rá az ágyra amikor megérkeztünk a szobába.

-Egyvalamire megkérhetlek? - néztem fel rá. Körülbelül másfél fejjel magasabb volt tőlem.

-Mondd csak, mi lenne az?

-Hogy reggel, hajnali 5 kor felébresztesz. Muszáj vagyok legkésőbb fél 6-ra visszaérni.

-Értem. Rendben. De akkor nem sokat aludhatsz. Most van 2:53

-Huh, mindegy, nem baj. De köszi hogy itt aludhatok. Kedves tőled. Azt hittem ott fogok megfagyni reggelre egy padon.

-Szívesen jöhetsz bármikor. Szívesen látlak és örömmel beszélgetek veled. Viszont most menj aludni. Jó éjt. - integetett felém, majd elvonult a saját szobájába.

-Jó éjt. - szóltam utána.

Bele fordulva, mosolyogva léptem át az álmok világába. Régen csak álmodoztam róla, hogy kijutok onnan, most meg tessék. Egy idegen pasas lakásába vagyok. Egyszer az álmok csak valóra válnak.

Leizzadva és könnyes szemekkel levegő után kapkodva keltem fel. Rosszat álmodtam. Gojo is benne volt az lámomba. Egy elhagyatott, sötét helyen voltunk és elrabolt. Megkötözött egy titkos, eldugott helyen és ott kínzott. Nagyon rossz volt, és pnáikolni kezdtem, hogy nem is tudom milyen ember és lehet tényleg megtenne ehhez hasonló dolgokat. Megijedtem és el akartam innen menekülni. A szobába felkapcsoltam a lámpát, majd a faliórára néztem, és láttam hogy bizony lassan vissza kéne lopakodnom az árvaházba, mert 6 óra van. Van egy fél órám visszaérni és akkor pont nem vesznek észre.

-Baj van? - lépett be a szobába a fehér hajú idegen, mire ijedtségembe ugrottam egyet. - Csak azért kérdezem mert ég a lámpa meg előzőleg mikor bekukkantottam rugdostál össze vissza álmodba. Rosszat álmodtál?

-Igen. De lémyegtelen. Egyébként szerintem most megyek. Hogy ne bukjak le.

-Szüleid még sose vették észre hogy kiszöksz?

Édes istenem, annyira fáj hogy hazudnom kell. Teljesen elhiszi, azt hiszi így van, közbe teljesen más a helyzet. Annyira lelkiismeretes vagyok...

-Nem, nem vették észre. De mostmár tényleg megyek. - indultam meg a szobából kifelé.

-Rendben. Ki kísérlek.

-Köszönöm.

Az előszobába megállva felé néztem miközbe nyitotta ki az ajtót. Legszívesebben megkértem volna, hogy kísérjen vissza, de akkor kiderül hogy árvaházba tartozom. Kissé hezitálva az ügyön hogy kis ideig ne hívjam magammal, de elvetve az ötletet intettem neki, megköszöntem a "vendéglátást" ha mondhatjuk annak mivel elég váratlanul jött neki és futni kezdtem vissza a nagy épület felé, amit az otthonomnak tekinthetek.