Kettőnk titka (Gojo x reader) - Befejezett

5. rész

Miközben öleltük egymást, az eső is eleredt, de egyikőnket se tudott érdekelni. Szorosan kapaszkodtunk egymásba, és engedtük ki forró könnyeinket. Egy idő után Gojoval mindketten hátrébb léptünk egyet. Én a földet pásztáztam mikor felfigyeltem az előttem álló hangjára.

-Gyere, menjünk fel hozzám. Megfázol. - ezzel hátat fordított nekem, én pedig bólintva vettem tudomásul az előbb elhangzottakat és kezdtem el követni őt.

Fent a lakásába cipőnket levéve indultunk a nappali felé.

-Hozok takarót, rágcsát és töltsük el valahogy az időt.

-Rendben. - leültem a kanapé szélére, majd figyeltem ahogy előszed a szekrényből egy nagyobb plédet amit mellém helyezett, majd kiment egy kis chipsért.

-Film vagy sorozatnézés jó lesz? - kérdezte ahogy visszatért.

-Tökéletes. - mosolyogtam.

A kanapét kihúztuk, majd egymás mellé helyezkedve, betakarózva a sötét szobába inditottunk el egy számomra még ismeretlen sorozatot netflixen.

-Egyébként.. - kezdett bele Gojo, mire egyből rá kaptam a tekintetemet.

-Igen? - néztem rá érdeklődően.

-Ha szeretnél, egyszer eljöhetsz velem a nagyszüleim sírjához. - mondta alig hallhatóan.

-Rendben. Élnék a lehetőséggel. - küldtem felé egy bíztató mosolyt, hogy tudja vele vagyok és nincs egyedül. Valószínüleg érezhette, hogy egy ideje őt fürkészem és felém pillantott és mélyen a szemembe nézett. Percekig tartottuk a szemkontaktus, majd kézfejével arcomra símított.

-Aludj egy kicsit. Majd felébresztelek ha ideje visszamenned.

-Oke. Köszönöm. - nem kellett kétszer mondnai, vállának dölve nyomott el percek múlva az álom.

*Nobara szemszöge*

Rosszat álmodtam, így akaratom ellenére is, de felkeltem hajnali negyed 4 körül. Akárhogy próbáltam, nem tudtam visszaaludni. Miután meguntam a forgolódást és a próbálkozást, lassan a lehető leghalkabban osontam át (név) szobájába. Remélem nem fog haragudni, ha egyszer felébresztem ez ügyben. Kopogtam, de semmi. Majd újra megismételtem előbbi tettemet, de csak úgy mint az előbb, nem jött válasz. Bátorkodtam benyitni a szobába és miután ezt megtettem sehol nem láttam (név) - et. Elmentem a mosdóba, hátha pont most ment ki, de ott sem találtam. Amikor éppen a folyosón a szobája felé tartottam, akkor láttam meg ahogy (név) gyorsan beoson a szobájába és becsapja maga mögött az ajtót.
Egyből utána siettem és kopogni kezdtem.

*(név) szemszöge*

Valaki kopogott. Tudtam hogy ez lesz. Lebuktam. Észrevettek. Levegőt alig kapva bújtam a takaró alá, hátha beveszi ha benyit, hogy csak vécére mentem és már alszok is.

-Bemehetek? Nobara vagyok. - hallottam meg az ismerős hangot. Ekkor hatalmas megkönnyebbülés kerített hatalmába és siettem barátnőmnek ajtót nyitni.

-Gyere, gyere. - hívtam be. - Gond van?

-Csak rosszat álmodtam, át akartam jönni hozzád, de nem volt itt, megnéztelek a wc-be, ott se voltál és megláttalak ide berohanni és onnantól tudod. - hadarta el zavartan.

-Oh értem. Tehát láttál beosonni. - nyomtam meg a "beosonni" szót.

-Hol voltál? - érdeklődött, kicsit komorabb hangnemben.

-Könyörgöm, ígérd meg hogy senkinek nem mondod el.

-Tehát...ha jól értem te tényleg...kiszöktél? - kerekedett el a szeme. - Ez nagyoon menő (név). - kezdett el ugrálni. - Viszel kövinek engem iis?