A szobámba feküdtem lihegve az ágyamban a takaró alatt. Még pont időben érkeztem vissza, és még senki nem ébredt fel, így még csak nem is sejtettek semmit. Mivel nem aludtam túlzottan sokat 5 perc alatt sikeresen bealudtam.
-(NÉV)!! Dél elmúlt ideje már kelni. Hogy lehet ennyit aludni? - keltegetett az egyik itteni gyerek.
Nem nagyon beszéltem itt senkivel, mindig elvoltam magamba. El tudtam mindig foglalni magam rajzolással, telózással, egy két itteni programon, olvasással vagy csak szimplán az álmodozással. Mindig volt valami, ami lekötött engem.
-Lent várnak már. Ebédelünk. - rázta továbbra is a vállam.
-O-oh. Tényleg. Kicsit elaludtam hoppá. - nevettem kínomban.
Elindultam a kislány felé aki éppen feljött értem hogy hol maradok már, majd az ebédlőbe beérve láttam, már a legtöbben itt vannak. Miután kikaptam az ebédet egy magányosan ülő barna hajú lányhoz ültem le. Nem árt a társaság és tökre szimpi, szóval lehet ideje kicsit barátkozni is már ennyi év után.
-Jó étvágyat. - nézett rám kedvesen.
-Ó, köszi. Neked is. - erőltettem magamra egy mosolyt.
-Egyébként, Nobara vagyok. Kugisaki Nobara. Téged hogy hívnak? Veled nem is beszélgettem még annyira sokat. - hunyorgott rám. - Sőt, veled sose beszéltem. Mikor kerültél ide?
-Hát szóval először is (név) vagyok, és eléggé régóta már nem is számolom az éveket. Semmi értelme itt lennem. Csak úgy vagyok. Mindig is elvoltam egyedül, nem keresrem mások társaságát, ezért nem beszéltünk még.
-Oh, értem. Tehát én vagyok a legelső barátod?
-Barátom? - kérdeztem vissza, ugyanis új volt ez még nekem. Sose volt még barátom és nem is tudom hogyan is viselkedjek egy barátságba. Idegen nekem ez az egész.
-Persze ha szeretnéd. Én azért szeretnék a barátnőd lenni.
-Ez esetben igen, te vagy a legelső barátnőm.
Még egy 10 percet elbeszélgettünk Nobarával, akit kezdek megkedvelni. Talán tényleg ideje kapcsolatokat kialkítanom emberekkel, és éppen jó úton haladok. Még azon is meglepődtem, hogy csak úgy felmentem Gojo házába, ugynais nem tudok róla semmit csak a nevét. Lehet meggondolatlanság volt mert nem ismerem és nem tudhatom mit akar. De nem volt más választásom. Azt hogy visszamegyek, egyből ki akartam zárni. Úgy voltam vele ha már belekezdtem, be is fejezem. Mindig is kalandvágyó voltam és nem érdekelt hogy mennyire veszélyes az adott dolog vagy cselekedet amit éppen tenni akarok. Szokásosan elvonultam a szobámba és a kedvenc könyvem kezdtem el újraolvasni. Délután még összefutottunk Nobaraval és az udvaron sétálgattunk és apróságokról kezdtünk el beszélgetni. Jól éreztem magamat vele, és nem bánom hogy lett egy barátom.
Döntöttem. Ma is kimegyek. Pontosabban szökök. Kíváncsi vagyok, hogy megint ott lesz e Gojo. Meg szeretném jobban ismerni őt, de ennek az a hátránya, hogy akkor ő is kérdezni fog rólam én pedig nem akarom hogy megtudja hogy egy árva gyerek vagyok aki éppen kiszökik az "otthonából". Hazudni nem szeretek. Fáj látni, ahogyan a másik lelkesen figyeli a beszédem és mennyire elhiszi közbe teljesen más valójában. Egyszerűen fáj látni hogy valójában ilyenkor átverek másokat. Vannak helyzetek ahol akár saját védelmünkből muszáj hazudni, de az más kicsit. Megint megvártam amíg az összes itt dolgozó emberke és gyerkőc elalszik, majd csak úgy mint előzőleg kiosontam. Most hoztam magammal egy véknyabb kabátot, és egy szintén nem túk vastag sapkát. Már így legalább nem fagytam meg és nyugodtabban el tudtam menni a városba szétnézni. Nagyon szívesen mennék én inkább nappal, de igencsak hiányolnának. Szoktunk az árvaházzal menni kisebb csoportokba, de ott nem engednek mindenhova és én nem is tudok úgy felszabadulni. Főleg hogy ránk is szólnak, és nem teljesíthetik minden egyes gyerek kérését. Mindenki mást akar megnézni vagy kipróbálni erre pedig időnk sincs és senki nem akar a kisebbek után futkosni hogy nehogy kiszakadjon egy autó elé vagy elkóboroljon.
De vissza a jelenbe. Még mindig itt állok egy helybe a fasornál és padoknál ahol tegnap. Kis hezitálás után elindultam balra egészen a főút irányába. Vagyis indultam volna ha valaki nem húz vissza a vállamnál fogva mire én ijedten nézek az illetőre.
-Ki gondolta volna, hogy újra itt futunk össze. - kacsintott rám a fehér hajkorona tulajdonosa, Gojo Satoru.
KAMU SEDANG MEMBACA
Kettőnk titka (Gojo x reader) - Befejezett
Fiksi Penggemar(Név) egy árvaházba él, de elege van az ottani életből. Világot akar látni, szabad akar lenni és úgy szeretne élni mint egy átlagos ember. Szerető családba, a vérszerinti szüleivel. Sokadig próblákozásra sikerül megszöknie, ami régóta a terve. Ám de...
