Kettőnk titka (Gojo x reader) - Befejezett

7. rész

Ma van a napja. Ma van a napja hogy Gojohoz kerülök. Egy bőröndöt kaptam, amit minden gyerek, aki ilyen helyzetekbe kerül, ajándékba kap egy bőröndöt. Elpakoltam bele a ruháimat és egy két fontos könyvemet. Nem volt más fontosabb dolgom, ugyanis itt nem pénzeltek minket hogy tudjak magamnak venni könyveket, ékszereket, ruhákat és ehhez hasonló dolgokat amit átlagában megvesz az ember.
És a mai nap sikeresen, kisebb búcsúzkodást közepette, de új otthonra leltem. Nobara kicsit sírt is, hogy hiányozni fogok neki, de megbeszéltül hogyha erre járok váltunk egy-két szót mindenféleképp.

-Kisasszony, indulhatunk? - Hallottam meg Gojo hangját az előszoba felőle. Már én is elkészültem, bár nem tudom mit hogy kell ilyenkor tenni, ugyanis eddig semmilyen szerelmi életem nem volt. Ott az árvaházban erre lehetőség se lett volna. Mindenesetre vettem egy gyors fürdőtt, és az eddigiek közül a legszebb ruhám vettem fel. Hajamat megmostam, majd egyszerű copfba fogtam.

-Itt vagyok. Kész vagyok. - siettem elé kissé elpirulva a "kisasszony" megszólításától.

-Még valami mielőtt indulnánk. - mért végig. - Ezt a ruhát vedd fel. - nyújtott át nekem nekem a háta mögül egy gyönyörű kabátot. A sajátom nem volt a legszebb, de az eddigi helyemen se volt más ruhám így kénytelen voltam azt hordani. Egy pont megfelelő méretű, fehér kabát, melynek vastagabb, fekete cipzárja volt. (komolyan láttam ilyet a boltba és tökre jó, élőbe jobban néz ki szerintem mint ahogy le írtam)

-Köszönöm. Úristen. Ezt...nekem vetted? - érzékenyültem el.

-Igen. - mosolygott rám. - Majd ha melegebb lesz, bár még most lesz mindjárt tél, kapsz egy csini nyári rucit is. Elmehetünk most is vásárolgatni. Amit szeretnél.

-Köszönöm. - suttogtam elérzékenyülve, és sikerült egy két könnycseppnek is utat törniük. - De...nem kell ennyit rám költened.

-Ugyan. Ez nekem amihez hozzá vagyok szokva, ahhoz képest semmi, és amúgy is. Neked bármit. Csak láthassam a mosolyod. - halkult el a végére.
-Öhm, de induljunk mostmár. - jött hirtelen zavarba amikor realizálta hogy mit is mondott nemrégiben. Az ajtót kinyitva engedett ki maga előtt, majd a lépcsőházbók kiérve a kocsija felé vettük az irányt. Itt is szintén illedelmesen kinyitotta nekem az ajtó, megvárta míg elhelyezkedem majd átment a másik oldalra és ő is helyet foglalt mellettem.

-Hova fogunk menni? - néztem rá érdeklődve.

-Moziba. 14:30 tól kezdődik a műsor. Romantikus film lesz, ennyit elárulok. Utána beülhetünk egy kávézóba beszélgetni, szimplám sétálgathatunk is, amit szeretnél. - indította be a motort, majd el is indultunk a mozi irányába.

-Azta. Ez szuperül hangzik. Ha tudnád most milyen boldog vagyok. Nem is magyon voltam még moziba. - ábrámdoztam.

-Ez volt a cél. - suttogta maga elé a fehér hajú, egy győztes mosoly mellett.

10 perc alatt oda is értünk. A plázán belül volt egy mozi és oda mentünk be. Megvettük a jegyeket, vettünk popcornt és kólát. Pont időbe érkeztünk, így ott már nem kellett várni és egyől bemehettünk a kettes terembe.

-Várj, ez 4D-s? - fogtam fel a helyzetet, amikor már elfoglaltunk a helyünket.

-Igen. De...de ha nem szereted a 4D-et akkor nem muszáj megnéznünk...bocsánat ha olyat választottam..- hadarta kétségbeesetten mire én félbeszakítottam.

-Nem! Pont hogy nagyon örülöl neki, hogy ilyenre hoztál. Mindig is álmodoztam ilyenről, de nem volt rá lehetőségem.

-Huh. - fújta ki magát. - Akkor megnyugodtam. - mosolygott rám, és megsimította arcomat, majd egy kósza hajtincset a fülem mögé tűrt. Kissé felém hajolt, de pont elkezdődött a reklámok sorozata melyek mind tudjuk, hogy baromi hosszúak és már az idő alatt megesszük a rágcsákat. A hirtelen jött hang miatt Gojo ugrott egyet és elhajolt. Én csak vörös fejjel ültem egy helyben, mert nagyon is tudtam mit akart tenni. És nem is lett volna ellenemre.

A film végeztével ha már a plázába vagyunk, vettünk nekem egy két dolgot amire még szükségem lehet. Ruhákat, hajkefét, illatszert.

-Nagyon szépen köszönöm ezeket. Nagyon tetszenek. Úristen a fésüm sose volt ilyen szép. Ahj annyira boldog vagyok. - hálálkodtam.

-Ennek örülök. - nézett le rám fülig érő vigyorral, mivel ő vagy másfél fejjel magasabb volt.

"Nem én vagyok az alacsony, ő a túl magas." - gondoltam magamban, ahogy realizáltam hogy milyen magas, és nekem is ugyan csak felfele kell pillantgatnom ha a szemébe akarok nézni.

-Itt helyben van egy kávézó. Oda beülhetünk beszélgetni. - nézett körül.

-Rendben. - bólintottam rá.

Mivel az úti  célunk egyel fentebb volt található, ezért a mozgólépcsőt vettük használatba majd pár lépés után ott is voltunk. Egy kétszemélyes asztalnál foglaltunk helyet, majd nem sokkal ezután egy pincér jött oda hozzánk. Én szerénykedtem és nem mertem valami extrát választani, nem is voltam jártas benne, tehát ragaszkodtam ahhoz, hogy azt kérek amit Gojo. Mint a kisgyerekek. Ők is mindig azt amit a nagyok.

-Tehát. - kezdett bele Gojo amíg várakoztunk a rendelt italunkra.
-Mit szeretsz csinálni? Mik a hobbijaid? - nézett rám megjátszott komolysággal.

-Hát öhm. Szeretek olvasni, talán írni is, meg egyedül lenni. Bár az utóbbi megváltozott pár emberke miatt.

-Emberke? Mondd csak ki a nevét. A helyes, szívdöglesztő Gojo Satoru, akiért mindenki odáig van. A csodálatos, izmos, jóképű, és szemeivel mindenkit meglágyító Gojo.

-Meglágyító? - kuncogtam.

-Hát akkor enyhítő. Ez itt már teljesen mindegy.

-Jólvan na. - kuncogtam tovább, mivel megjátszott sértődöttséggel szólt hozzám.

-Tehát Gojo Satoru. Aki a szemével embereket lágyít. Mit kéne még tudnom rólad hmm. - gondolkodtam el.

-Idővel ígyis-úgyis valahogy felhozódnak dolgok amivel egyre közelebb kerülhetünk egymáshoz és egyre jobbam megismerhetjük a másikat. De mondd, szeretsz táncolni nem igaz?

-D-de, de ezt ho-

-Láttalak naaagyon ritkán gyakorolni az udvaron. Mikor munkába megyek legtöbbször ott megyek el.

-Értem. Hát igen szeretek, de ott nem volt lehetőség külön eljárni rá.

-De szerencsére már nem ott vagy. Itt tudsz valahol a városba táncstúdióba járni.

-Komolyan? Áh nem. Tudom hogy arra is költeni kell ám dögivel. Tandíj, ha verseny lesz arra a ruha, ha van egy kis plusz arra is.

-Na és honnan tudsz erről ilyeneket?

-1. Google a barátunk.
2. Logikusan hangzik nem?

-Igazad van.

Időközben kihozták a rendelésünk, mi pedig tervezgetni kezdtünk, hogy mihez is fogunk kezdeni a jövőben. Nagyon jól éreztem magam Gojoval, és végtelenül hálás vagyok hogy ennyire foglalkozik velem, és gondoskodik rólam. Mindig próbál a kedvembe járni, nem is értem miért. Talán ez lenne az az érzés? Szerelmes lennék? Szerelmes lennék egy nálam 12 évvel idősebb férfibe? És ez viszonzott lenne?