No Manners ¦|SuperM ff.|¦

Három Muskétás

Dal: Lana Del Ray - Young and Beautiful

BaekHyun pov

Érezted már magad megtörve? Mikor nem tudod, hogy hogyan kezd újra, ahogy azt sem, hogy mivel érdemes egyáltalán elkezdeni? A fejemet kapkodva akartam mindent egyszerre elintézni, de rá kellett jönnöm, hogy egyszerre csak egy problémát tudok elhárítani. Rengeteg hibát vétettem életem során, de tanultam belőlük. A konklúzió pedig az, hogy nem szabad forró fejjel cselekednem. Le kell csillapodnom és miután teljesen önmagam vagyok, nem pedig egy felforrósodott énem akkor már tisztán tudom meghozni a döntéseimet.
Rengetegszer hallottam, hogy kevés leszek, nem lesz elég amit nyújtani tudok, sőt emiatt el is fogok bukni. Ezek a szavak csak abban erősítettek meg engem, hogy e szavak alkotóinak megmutassam, hogy téved. Mindig volt bennem egy bizonyítási kényszer aminek eleget akartam tenni. Sosem hagytam elvarratlan szálat, mindig megtettem minden tőlem telhetőt.

Lassan húztam ki a fiókom ajtaját és kutakodni kezdtem benne, nesztelenül. Pár rágóspapír, pénzérmék illetve tűzőgép kapocs lapult odabent, na meg persze por, de az rengeteg mennyiségben. Tapogatózni kezdtem és igyekeztem minél gyorsabban megtalálni amit kerestem odabent. Ahogy a kezem ügyébe került, elő is húztam a hőn áhított eszközt. Nagyon régi emlékek fűznek hozzá és mindig abban reménykedtem, hogy többet nem kell hozzá sem érnem, de sajnos a történések mást követelnek tőlem, nekem pedig eleget kell tennem mindennek a teljesség ígénye végett. Hátra dőlve vettem jobban szemügyre a kis piszolyt. Régi darab volt már, édasapám hagyatéka. Mikor a kezembe fogom mindig ő jut eszembe és ahogy érdes hangján szinte süvölti a fülembe, hogy: „csináld, ne legyél nyuszi!" Könnyű lehetett ilyeneket mondani, persze úgy, hogy a vér nem az ő kezéhez tapad és nem az ő lelkén szárad az az élet. Legyen az bármennyire is "jelentéktelen".

Apám rengeteg megkérdőjelezhető dolgot tett élete során, amikkel nem feltétlenül értettem egyet. Erős kezű ember volt aki mindig kézben akart tartani mindent, inkább maga ment és tette a dolgokat, de a piszkos munkát mindig mással végeztette, sosem volt hajlandó megtenni azokat amiket elvárt...akár tőlem is. Emlékeim egyre halványodtak, de a kételyeim sosem fognak eltűnni. Biztos vagyok benne, hogy még a túlvilágról is kísért engem és miatta vannak most furcsa érzéseim. Még a levegő sűrűségének a változását is észrevettem, pedig nem is figyeltem oda rá. Minden egyes apróság szemet szúr nekem és még zavar is. Reggel még az ágyamat is bevetettem úgy, hogy egy gyűrődés sem maradhatott rajta...

Lassan tettem zsebre a fegyvert amihez a legkevesebb lelki erőm sem volt. Sóhajtva nyugtáztam, hogy bizony az ott van, és ott is fog maradni, addig ameddig nincs rá szükségem.

Remegő kézzel nyúltam a kávém után amit Ten készített nekem már vagy egy órája. A bögre tartalma, hideg volt és nem találtam elég édesnek sem. Erőt véve magamon, a bögrével a kezemben indultam a konyha felé, hogy valamennyire helyre hozhassan Ten hibáit is.

Egy kanál segítségével tettem cukrot a bögrébe majd a mikróba rakva elkezdtem felmelegíteni. Összefűztem az ujjaimat és türelmetlenül vártam, hogy az italom megmelegedjen annyira, hogy ne égessem meg vele a szám. Lehunytam a szemeimet és igyekeztem kiüríteni a fejem. Tele volt mindenféle problémával, pedig nem akartam egyre sem gondolni. Zsongott az agyam, úgy éreztem magam mintha az utcán sétálnék fülhellgató nélkül. Olyankor érzem csak igazán, hogy milyen kicsi vagyok, egy a millióból, milliárdból. Rám senki sem figyel, én nem vagyok érdekes, én is csak egy ember vagyok a sok közül. Aztán eszembe jutnak Ten szavai: "Minden ember más, más gondokkal, örömökkel küzdünk. Senki sem ugyan olyan, mindenki más személyiség és egyedi. Összetéveszthetetlen vagy."

Ez a fiú olyan bölcs tud lenni néha mintha valami élet tanácsadó lenne. Biztos vagyok benne, hogy anyjától örökölte ezeket a dolgait. Ten édesanyja masszőrként dolgozik és igazán ért a lélek megtisztításához, nem csak a test kényeztetéséhez. Csak párszor voltam nála, hiszen nagyon messze lakik, de minden találkozás élmény volt, és ebből az élményből Ten is magával hozott pár dolgot. Rá ragadtak azok a dolgok amiket anyukája mondott vagy csinált, és bár nem tanulta de igazán ért hozzá, még így is.