No Manners ¦|SuperM ff.|¦

Másnapos Döntés

Dal: Michael Jackson - Man in the Mirror

Mark pov

"Elég volt abból, hogy adom a szépet és a jót, önmagam akarok lenni!"

Ebben senki más nem segíthet csak én. Azt hittem, hogy ha nem mutatom meg az embereknek, hogy milyen is vagyok valójában akkor igazi biztosnágot élvezhetek. Védve leszek minden olyan embertől akiben sosem bízhatok majd meg. De ha nem bízok meg senkiben, akkor senki nem fog segíteni nekem. Furcsa dolgok kavarogtak, a fejemben, hiszen egyszer bíztam meg valakiben, de ő csak azt nézte, hogy neki, hogyan lehet haszna a kapcsolatunkból. És milyen érdekes a sors? Jelen pillanatban is vele szemezem. Már egy ideje nem is szólalt meg egyikünk sem. Mindhárman kértünk magunknak egy-egy piát, viszont senki sem kortyolt bele. Kellemetlen csend telepedett ránk, de nem csak ránk. A választott kocsmán is hasonló csend ült. Körülölelt minket a feszültség. Három év semmi után nem gondoltam volna, hogy pont így fogjuk újra látni egymást. Valamiért azt hittem, hogy sosem fogom már hyungomat látni, pontosabban ebben reménykedtem, mert képtelen vagyok már most megszólalni, elmondani neki azt amit valójában érzek. Lelkemet ketté osztotta a gyűlölet és a szeretet amelyet egyetlen egy férfi váltott ki belőlem. Rég éreztem már ezt a furcsa kettősséget. Senki más nem tud belőlem ilyen érzést kicsalni csak ez a férfi.

A szívem hevesen kalapált, de magam sem tudom miért is. Már rég nem érzek semmit iránta, már nagyon rég kihúnyt a szerelem apró szikrája is amit lángra lobbantott bennem. Furcsa most itt ülni, főleg, egy ilyen esemény sor után. Talán nem is verekedtem még soha, eddigi életem során, azzal meg, hogy erre pont Baekhyunnal fogok sort keríteni pláne nem számoltam.

Körbe pillantottam az üres kocsmában. Igazán hangulatos lenne, ha nem pont egy ilyen megbeszélésen kellene ülnöm talán még tetszene is. Talán még randira is hívnék ide embereket. A fények, a falon lévő képek összhatása annyira tetszett, hogy csak ámulva néztem. Nem mondanám egy tömeg helynek, ez inkább egy barátságos kis kocsma.

Lassan előre hajoltam, kissé megtörve a merev hangulatot. Mindketten rám pillantottak, de igyekeztem nem elnyomva érezni magam. Megfogtam a poharat, melyben a jég már csak mutatóba úszkált és lassan bele kortyoltam az alkoholba. Éreztem, hogy az erős ital végigmarja a nyelőcsövem. Összeszorítottam a szemeimet, majd sóhajtottam egyet. Igazából nem akartam tovább csendben ülni, de azt sem tudtam mit mondhatnék.

Lassan végigvezettem a tekintem Hyungomon. Szokásom volt mindig körültekintően felmérni mindent, és mindenkit, ezzel most sem voltam máshogy. Baekhyun egy öltönyt viselt, egy kék nyakkendővel. Igazán visszafogottnak tudnám mondani, ezt az öltözekét. Pedig ennél sokkal kirívóbb darabokban is láthattam már őt, korábban. Korábban volt már, világos kék, illetve vörös öltöny is rajta. Talán a vilagos kék volt a kedvencem mind közül. Az annyira passzolt Baekhez, mint amennyire ez sosem fog. Az igazán ő volt. De ez elég rossz...

- Minek jöttél vissza? - törte meg a csendet végül a legidősebb, azaz Baekhyun. Arcán látni lehetett a szomorúság és a düh jeleit egyszerre. Van is oka zabosnak lenni rám. Hiszen a belépőm meglepő volt és borzalmas egyszerre. Azt sem tudom, hogy gondolhattam ezt komolyan. Hirtelen jött, hülye ötlet volt. Nyeltem egyet majd lassan benedvesítettem ajkaimat. Száraznak éreztem a torkom is és a válaszon gondolkodtam. Mikor vele beszélek sokszor nem találom a megfelelő szavakat a válaszhoz, pedig kgazán egyszerű is lehetne a felelet, én pedig csak túlbonyolítok mindent a hülye gondolataimmal, melyeknek sokszor nem igazán van értelme sem.

- Bizonyítani akarok. - feleltem magabiztosan majd lassan hátradőltem egy percre sem bontva a kialakult szemkontaktust.
- Nekem nem kell. Haza is mehetsz. - legyintett majd bele kortyolt a poharába. Ha nem Baekhyun lenne még azt is mertem volna kívánni, hogy fulladjon meg azon a kortyon, de halált nem illik kívánni így csak elhesegettem a gondolatot. Néha úgy érzem magam ilyenek miatt minta Pszichopata lennék.
- Tudod Hyung.. kibaszottul nem rólad szól minden. Amúgyis magamnak akarok bizonyítani, a te neved itt fel sem merült. - feleltem. Ennyire zavart talán még sosem voltam, mint most. Hadartam, ugyanakkor néha meg is akadtam a mondandómban. Fel akartam piszkálni őt, és tudtam, hogy erre azonnal harapni fog. Igaz rég láttam már, de kívül belül ismerem, mondhatni nyitott könyv számomra.