No Manners ¦|SuperM ff.|¦

Démonok

Jacob Lee - Demons (philosophical ver.)

Ten pov

"Hidd el, könyörögni fognak márcsak azért is, hogy nézhessenek téged!„

A hazugságok melyeket alkottam kezdenek óriásivá hízni a fejemben.

Nem tudom még mindig elhinni, hogyan hazudhattam annak akit mindennél jobban szeretek. Azt érzem, hogy már most bánom azokat az apró füllentéseket melyeket megejtettem szerelmemnek. Kellemetlenül gondolok vissza arra mikor panaszkodott egy fiúra aki szerinte bunkó volt vele...kellemetlen emlék hiszen én voltam az. Csakis én és senki más. Már most bánom, de még ennek ellenére sem merem neki elmondani az igazat. Valójában olyan mintha a bennem lévő igazságérzet folyamatosan duzzadna és várná azt a pillanatot amikor már ki akar szabadulni és utat törve robban egy hatalmasat amint a felszínre kerül. Nem tudom elfogadni a következményeit ennek. Bár őt ismerve megbocsátana...borzalmasnak érzem magam, hogy erre alapozom a kapcsolatomat. Megbocsát mert szeret, ha szeret akkor biztosan megbocsát...mintha nem lenne szankciója ezeknek. Az igazság utat tör magának és akkor leszek majd igazán nagy gázban. Csak tetőz a helyzeten, hogy egyébként kétszer is eljátszottam a bizalmát. Egyszer mikor nem árultam el neki, hogy kihez mennék munkát vállalni, egyszer pedig mikor hallgatóztam utána. A szörnyű az egészben pedig, hogy még csak nem is tud erről az egészről. Bár egész ügyes gyerek, lehet rájönne magától is.

A teám szürcsölgettem nem sokkal az után, hogy meghallottam páromat amint ébredezik és kiszalad a fürdőszobába. Magam elé húztam a friss újságot és lassan fellapoztam. Meg is akart a szemem az első oldalon, ahol Xuxi főnöke feszít. A hosszú fekete hajú férfi szokásosan öltönyt viselt és határozott arcot vágott. Az összefont karjai is arról árulkodtak, hogy ő egy hatalmas ember. Persze nem minden a csillogás, a hírnév, az ismertség. Mindenki tudja legbelül a híresség árát, és azt is, hogy Mr. Lee ezt a tábort erősíti. Az pedig, hogy én is hozzá szegültem, csak az én romlottságomról árulkodik. De mégis szerettem volna egy profitól tanulni, ha már nála jobbat nem ismerek a szakmában...legalábbis olyat aki férfinek született. Ő pedig megtestesít mindent egy személyben amire szükségem van. Tanár és mentor is egyben. Ugyan eddig csak egy foglalkozáson tudtam részt venni, de élveztem minden egyes pillanatot amit a közelében tölthettem. Hiába akkora szörnyeteg, akkor is remek tanár. Szendvedélyesen csinálta a feladatát akkor is amikor csak bemutatta nekünk, hogy ő mire képes.

Csoporttársam meglepetten, szinte tágra nyílt szájjal és szemekkel fürkészte Mr. Leet, de én csak mosolyogva figyeltem őt. Láttam már táncolni, de ettől függetlenül is lenyűgözött. Mintha egy álomba kerültem volna. Maga a hely is egy csoda. A Deja Vu érzés mindig rámtör mikor belépek, de ezt leszámítva imádom. Nem valami hatalmas méretű a terep, ahogy a színpad sem, de ettől függetlenül imádni való a maga nemében.

A vörös függöny amelyet minden egyes fellépésnél felvonnak az egyik kedvenc elememmé vált az ott töltött idő során. Mindezidáig csupán négyszer volt alkalmam meglátogatni, és abból csak egyszer volt lehetőségem a színpadon állva onnan megcsodálni a helyet. Főnököm szerint rengeteg potenciál rejlik bennem amit ki kell használnom. Szerinte látszik rajtam, hogy magamtól nem tudok kibontakozni, ezért felajanlotta, hogy majd ő kihozza belőlem a rossz fiút aki bőr szerkóban elcsavarja bárkinek a fejét. Ígéret, szép ígéret. Majd meglátjuk mit képes kihozni belőlem.

Lucas kócos hajjal ült le mellém és csendben meredt maga elé. Hiába a hideg víz, most az sem tudta felébreszteni őt, ami meglepett, hiszen ez általában működik nála. Lassan végigmért engem majd tekintete megállapodott az előttem heverő újságon. Egy darabig csak nézte majd lassan érte nyúlt. Tekintetében ijedtséget véltem felfedezni és kisebb csalódottságot is. Nem értettem miért volt ennyire furcsa, hiszen csak egy cikk volt. Egy számomra ártatlannak tűnő vallomással, melyben Mr. Lee csak azt ecseteli, hogy annyi pénze van, hogy abból még adakozásra is telik, már ha ilyenre adja a fejét. Felteszem, hogy szeretne egy kis figyelmet kapni, esetleg szimpátiát kíván kiváltani a lakosság nagyrészéből. Ha már híres vagy csináld jól amit csinálsz. Nem nagy parasztvakítás ez a mostani akciója, csupán szeretné megmutatni, hogy mennyire telik neki akár más dolgokra is mint a legdrágabb luxuscikkek.