Valami más

3.Kedves Fogadtatás

Odaértünk a hotelhez, és bekopogtunk. Charlie nyitott ajtót.

-Hel-Kezdte volna a kísérõm, de ránk csapták az ajtót. 3 másodperc múlva újra kinyitotta az ajtót a pokol trónvárományosa- ló!- folytatta a Rádió Démon, de ismét félbeszakította az ajtó záródása.

Felmértem a helyzetet, és szembe álltam a vöröskével, megigazítottam a zakóját.

-Hagyd, hogy én beszéljek kedves! Tõled túlságosan félnek. És amíg nem mernek veled beszélni, nem fogsz tudni a bizalmukba férkõzni, és amíg nem férkõzöl a bizalmukba, nem fogod tudni megkötni az alkut.- egy kedves szelíd mosoly kíséretében rákacsintottam.- Ha Charlie ki fogja még valaha nyitni az ajtót, elrendezem, hogy bemehessünk erõszak vagy tolakodás nélkül. Az alkut pedig ne hamarkodd el, mert még hidat kell építeni a rezgõ lécre.- pártfogóm csak bólintott, tudtomra adva, hogy benne van a tervben. Épp elfordultam a démontól, és az ajtóhoz emeltem a kezem, hogy még egyszer kopogjak, de Charlie újból kinyitotta az ajtót. Felnézett Alastorra, de feltûnt neki, hogy hátrébb áll, mint az elõbb.

Igaz, 2 fejjel alacsonyabb voltam a rádióstól, de a szöszitõl magasabbról láttam át a helyzetet. Volt pár másodperc kínos csend, amit a szõkeség tört meg.

-Üdvözlöm a Happy Hotelemben kegyedet... és a nagy Rádió Démont!- a mondandója végére egy kínos mosolyt biggyesztett.

-Köszönjük kedves... Charlotte Magne ha nem tévedek, ugye?- magabiztos, de kedves mosollyal kérdeztem, a lány csak bólintott.-Láttuk a tévés szereplésed! Az ötlet magával ragadott bennünket, úgyhogy úgy döntöttünk, hogy felkeressük a helyet! Kedvesem, az énekkel nagyon jól ki tudod fejezni magad! 🎵Inside Of Every Demon Is A Rainbow🎵 Szerény személyemet a megváltás érdekelné, Alastor, azaz a Rádió Démon pedig azért jött, hogy kicsit feldobja a helyet. Ne érts félre! Így is varázslatos hely, de elkellhet 1-2 segítõ kéz egy ekkora épületben, fõleg ha beindul a mûködése! - Miután ezt elhadartam, végre Charlie is szóhoz jutott.

-Ez esetben fáradjatok beljebb!- nyitotta ki jobban az ajtót számunkra.

-Köszönjük!- Szólaltam fel, és beléptem piroskával karöltve. Léptem kettõt, hogy egy kicsit jobban elférjünk, de ekkor egy angyaldárda szegezõdött a nyakamhoz.

-MEGÁLL! NEM MOZDUL! *spanyol káromkodások*-Eltoltam a torkomtól a fegyvert.

-Ugyan Vagatha! Békés szándékkal érkeztünk. Nem akarunk senkit sem bántani. Nem hiszem, hogy szükséges lenne rögtön az ELSÕ találkozásunkkor merénylettel próbálkozni!- Mániákus vigyorral fordultam a lány felé, de amint Charlie bekerült a látószögembe, kedvesen fordultam felé.

-Jut eszembe! Milyen udvariatlan vagyok! Nóra a nevem!-nyújtottam a kezemet egy kézfogásra, de Vaggie olyan morcosan nézett rám, hogy inkább letettem magam mellé azt. -khm.. nos Charlie kedves, megbeszélhetjük a részleteket?

-Persze! Menjünk oda a portához!- a portánál volt egy magas bárszék szerû ülõhely, amire felültem, így szemmagasságba kerülve a rádióssal.

-Véleményem szerint, ha mindannyian takarítanánk egész nap, akkor sem tudnánk az egész épületet "tisztába tenni", ha hetekig csak azt csinálnánk SE. Tudok egy nagyon ügyes kezû, szorgos, gyors lányt, aki szívesen vállalna itt munkát...- odahajoltam Al füléhez, hogy csak õ hallja amit mondok.- Nifftyre van szükségünk kedvesem.

Alastor a semmibõl teremtette elõ a pöttöm leányzót, aki rögtön bezsongva elkezdett takarítani.

-Heló! Én Niffty vagyok! Milyen koszos itt mindeeen!!! Ami érdekes, hisz itt mindenki nõ.-Angel szemét forgatva ült közelebb hozzánk.

-Illetveee-szólaltam meg ismételten-lenne egy szórakoztató emberkénk is...-megint Alastor fülébe súgtam-Husk a hasznunkra vállhat édes.~- Meg kellett nyugtatnom a dührohamban kitörni készülõ Vaggiet, mert tudtam, ha õ nem bízik bennünk, az egész tervnek annyi, mivel Charlie közel sem annyira elõvigyázatos.- Természetesen a terápián résztvevõknek nem szolgál fel alkoholos italt. Ez rád is vonatkozik Angie!-Fordultam a pókdémonhoz egy gonosz mosollyal.

A szõkeség le volt nyûgözve! A terv eddig jó úton halad.

-Még a szobákra szeretnék kitérni... Elkaphatnánk a szobakulcsainkat?-szakítottam félbe a Husk szõrében matató hercegnõt.

-Természetesen! Külön, vagy közös szobát szeretnétek?

-Kül-kezdtem volna mondani, de Alastor közbeszólt. Mivel végig csak én beszéltem, el is feledkeztem róla, így mikor megszólalt, kirázott a hideg.

-Közös szobát szeretnénk a kedvesemmel. Ha már jó útra akar térni, legalább a maradék idõt vele akarom tölteni. - húzódott szélesre a vigyora, de én gyilkos szemekkel néztem vissza rá. Mikor visszanéztem Charliera, már egy kevésbé õszinte mosolyomat villantottam felé, de bólintottam, mert nem akartam elcseszni az egészet.

-Mivel Vagatha nem igazán kedvel minket, lehet akár arról is szó, hogy egy messzebbi szobában szállunk meg. Nem vágyunk a vitákra. - legalább ott nem fogják hallani, ha leordítom ennek az idióta piroskának a fejét, amikor felérünk...

Megkaptuk a kulcsot, és elindultunk felfelé, mondván nagyon fárasztó napunk volt, és szeretnénk kicsit pihenni...

A szoba tágas volt, egy gardróbszoba és egy fürdõszoba nyílt belõle. A helyiség közepén helyezkedett el egy nagy vörös baldachinos francia ágy és annak a végében egy íróasztal és egy szék. Már említettem, hogy nem szeretem az érintéseket... Szerintem nem kell részleteznem, hogy mennyire féltem az egy ágyban alvástól egy sorozatgyilkossal, aki egyben a pokol legveszélyesebb embere.

Leültem az ágy szélére, térdemre könyököltem, és az arcomat a tenyereimbe temettem.

Az õz démon leült mellém, de én jobbnak találtam, ha hallgatok. Alastor a fülemhez hajolt.

-Ördögien gonosz és eszes vagy édesem. Nem is csodálom most már, hogy a pokolba kerültél. -kacér mosollyal nézett rám mikor felemeltem a tenyerembõl a kezem.

Még közelebb hajolt, pedig már így is túl közel volt. Gyorsan felálltam, elmentem a szemben lévõ falhoz, háttal nekidûltem, de mivel hirtelen nem számítottam arra, hogy vannak szárnyaim, térdre rogytam. Az agancsos felpattant az ágyról, hogy a segítségemre siessen, de amint hozzám akart érni, a szárnyaimmal eltoltam.

-Tartsuk be az 5 lépés szabályt kérlek. - mondtam, és feltápászkodtam. - kellene pár ruhanemû... fel akarom magam frissíteni, úgyhogy elmegyek letussolok.- Lenézõen és gyilkos szemekkel néztem a szemeibe, amivel tökéletesen meg tudtam értetni vele, hogy mi a problémám.

A gardróbban volt pár ruha, illetve pár törölközõ, amiket felkapva már indultam is volna a fürdõbe, de az "ágyasom" megfogta a csuklómat.

-Ha nem tettszik a közös szoba, akkor miért beszéltél rólunk úgy, mint a szerelmesekrõl?

-Ez mind a színjáték része. A világ egy hatalmas színház. Úgy tudom "kedvesem" 1933 elõtt is voltak kétszínû emberek... vegyünk csak például TÉGED. A rádiós, akinek a hobbija a vadászat teermészetesen neeem azéért, mert egy szadista állaaat ugyandehogy, ja és másodállásban sorozatgyilkolászással, fekete-és voo-doo mágiával is foglalkozik... azt gondoltam, hogy egy tapasztalt alkukötõként fogsz gondolkodni, de tévedtem...

Alastor a sokktól, hogy egy lány, akit csupán pár órája ismert meg, az életét elmesélte neki, úgy, hogy még csak aznap érkezet az alvilágba, elfelejtett mosolyogni, és leesett az álla, de még mindig fogta a csuklómat, ezért kirántottam a kezébõl, ér elrobogtam a fürdõig. Mikor beléptem utánam szólt.

-Vedd úgy, hogy a közös alvás is színjáték édesem!~

-Abban biztos lehetsz! Még ma éjjel ellopom a szomszéd szoba kulcsát, mert egy éjszakát sem akarok veled egy ágyban tölteni!-becsaptam az ajtót, és rögtön be is zártam. Tudtam, hogyha akar, az árnyakkal úgy is meg tud figyelni, de ez egyfajta biztonságérzetet adott.