Valami más

4. Érzések

Alastor szemszöge

-Ez mind a színjáték része. A világ egy hatalmas színház. Úgy tudom "kedvesem" 1933 elõtt is voltak kétszínû emberek... vegyünk csak például TÉGED. A rádiós, akinek a hobbija a vadászat teermészetesen neeem azéért, mert egy szadista állaaat ugyandehogy, ja és másodállásban sorozatgyilkolászással, fekete-és voo-doo mágiával is foglalkozik... azt gondoltam, hogy egy tapasztalt alkukötõként fogsz gondolkodni, de tévedtem... -Lesokkoltam. Ez a leányzó mindent IS tud rólam... Mondjuk ez többé-kevésbé már a találkozásunk elsõ perceiben kiderült.

Talán ezért bízok meg benne. Talán ezért kedveltem meg. Talán ezért ébresztett fel bennem egy már régen tapasztalt érzést, és talán ezért fájt annyira, mikor kiderült, hogy mindez csupán színjáték. De nem adom fel. Meg kell szereznem magamnak. Valószínûleg nem boszorkány, de elvarázsolt.

Észre sem vettem, hogy közben még mindig a csuklóját szorítom. Erõteljesen kirántotta kezét az enyémbõl, ezzel engem is visszarángatva a valóságba. Régen udvaroltam már, de azért megpróbálkoztam vele.

-Vedd úgy, hogy a közös alvás is színjáték édesem!~

-Abban biztos lehetsz! Még ma éjjel ellopom a szomszéd szoba kulcsát, mert egy éjszakát sem akarok veled egy ágyban tölteni!-Ezt sikeresen elrontottam. Annyi zavaros gondolat volt a fejemben, hogy megfájdult. Az ágyra "teremtettem" egy modernebb piros ruhát, remélve, hogy tetszeni fog neki. Felkaptam a kabátomat, és elindultam egy sétára. Amikor kinyitottam az ajtót, Angel Dust esett be rajta.

-MINDENT hallottam stricikém!~ De ne aggódj, nem mondok el senkinek semmit. Szeretem a drámát!- Vállat vont, és átnyújtott egy kulcsot.- Ezt a "szerelmednek" hoztam. De nem költözik messze hitvesétõl! Csak egyel balra.-Mutatott a szomszédos szoba ajtajára.

-Átadom neki.-rövidre fogtam mondandómat, és az azóta már az ajtón kívül álldogáló pókdémonra csaptam az ajtót. Túl sok volt ez nekem mára. Elkezdett velem forogni a világ, minden elsötétült.

Nóra szemszöge

Épp nyitottam az ajtót, mikor hallottam egy nagy puffanást. Alastor kifeküdt. Én pánikba estem. Úgy gondoltam, ideje kamatoztatni a földön tanultakat. Most nem az ilyen emelési technikákra gondolok... neem én is kétszínû voltam életemben... mikor a szüleim azt hitték, hogy valami szórakoztató regényeket olvasok, helyette fekete mágiát tanulgattam. Szóval mostanra talán nagyobb hatalmam is lett, mint a "Nagy Rádió-Démonnak" valaha is volt, de ezt nem akartam fitogtatni... egyenlõre, mert õ is részese volt az én kis tervemnek.

Megidéztem a saját árnyaimat, akik felrakták a démont az ágyra. Kiadtam nekik, hogy ápolgassák, amíg én elrohanok szólni a többieknek.

-CHARLIEEEEEE!!!

-Mi történt Nóra?

-Al elájult!!! Kellene pár dolog az ellátásához. Találok ilyesmit a hotelben?

-Kövess!

Rohantunk le a konyhából nyíló kis raktárhelyiségbe, ami tele volt mindenféle elsõsegély-felszereléssel. Mivel életemben kutattam az orvoslási technikák után, ösztönösen pakoltam fel, és rohantam vissza bajtársamhoz. Mikor sikerült lehagynom a hotelvezetõt, a teleportáláshoz folyamodtam. Nem volt kedvem még 2 emeletet lépcsõzni.

Mire a szõke felért, én már elláttam Alastort, aki békésen szunyókált egy kellemes mosoly kíséretében az ágyban. Én az ágy lehetõ Al-tól legtávolabbi pontján helyezkedtem el. Még mindig kirázott a hideg a démonok közelségének gondolatától.

Az árnyaimat még épp idõben sikerült eltûntetnem, így Charlie nem sejthetett semmit. A lány térdeire támaszkodva állt meg az ajtóban.

-Hu.... Nóra... te... igazán... gyors... vagy...