Valami más

5. Varázslatos Szakácsnő

-Jövööök sráácook! - Épp megindultam volna a lépcsõn, de Bambi megfogta a vállamat. Az illatáról tudtam, hogy õ az. Belecsókolt a nyakamba, és belesúgott a fülembe.

-Tettszik a tetoválásod!- felkapott menyasszony pózba, és levitt a lépcsõn.

Amint a többiek meglátták kuncogó párosunkat, csend lett az étkezõben.

-Menjetek szobára!- Szólalt fel Husk és Angel kórusban.

-Micsoda összhang!- szólaltunk meg Al-lal egyszerre. Mindenki nevetésben tört ki. Már vártam volna, hogy a "võlegény" lerakjon, de inkább az ölébe ültetett. A többiek mosolyogva néztek ránk, nem is sejtve, hogy belül haldoklok.

-Cukorpofi! Te Varázslatos szakácsnõ vagy!~- Szólalt fel Angel, mire a többiek helyeslõen bólogattak, én meg csak egy hatalmas mosollyal bólintottam feléjük.

Alastor elkezdett etetni, mint egy kisbabát. Nagyon megalázó volt. Nem is tudom, hegy miért tûrtem. Mikor befejeztük, a derekamnál átkarolt, amitõl kirázott a hideg. A társaság csak annyit láthatott, hogy fülig elpirulok egyik pillanatról a másikra, de közben én azt éreztem, hogy valami megkeményedik alattam. Elegem volt. A Telepátiához folyamodtam.

-Menjünk fel.-Mivel már mindenki befejezte az evést, Alastor egy csettintéssel eltakarított utánunk. Szintén menyasszony pózba felkapott, és megindult.

-Nem is gondoltam volna rólad, hogy ilyen jártas vagy a mágiában kedvesem.

-Jó éjt!-Mondtuk ismét egyszerre Alastorral, és ezzel a lendülettel felteleportált a (volt) szobánkba. Lefektetett az ágyba, és vetkõzni kezdett. Én megrémülve teleportáltam át a saját ágyamra, magamra húztam a takarót, és zokogni kezdtem.

Egyszer csak odaballagott hozzám Fat Nuggets. Nem tudtam, hogy mit keres ott, de nem is érdekelt. Odabújt hozzám, én pedig betakartam a szárnyaimmal. Kb. 5 percig dajkáltam, de aztán rájöttem, hogy nem én vagyok a gazdija, ezért megindultam Angelt megkeresni. Elõször a szobájába mentem, ami jó döntés volt. Már messzirõl hallottam, hogy a kis malacot keresgeti. Bekopogtam.

-KI AZ PONT MOST?!- Ordított fel. Én még mindig a szárnyaim takarásában tartottam a kis aranyos jószágot. Angel kinyitotta ( inkább "kirántotta") az ajtót. -MI VAN?

-Azt hiszem, õt keresed...-szétnyitottam a szárnyaimat a kezem elõtt, ahol békésen aludt a kis Fat Nuggets.

-NUGGS! Úgy meg volt ijedve anyuci! Már mindenhol kerestelek icipici bogarantyúm. Köszönöm szépen Nóra!- Majd megölelt, ami most kivételesen jól esett, és rögtön viszonoztam.

-Nagyon szívesen Angie. Viszont szükségem lenne pár baráti tanácsra.

-Gyere beljebb!

Rózsaszín volt a szoba, néhány hangulatos rózsaszín LED-lámpával megspékelve. Leesett az állam, mikor beléptem.

-Azta! Nagyon szépen berendezted a szobádat!

-A véremben van!-mosolyodott el.- Na mesélj! Mirõl van szó?

-Alastorról.

-Ajjaj... bõvebben?

-Nem tudom magamról lekaparni. Kedvelem meg minden, de az amit mûvel, az túl sok.

-Mit csinált veled az a rohadék? Ha bántott, letöröm a szarvait, és feldugom az elegáns sej hajába. -felkacagtam.

-Romantikus, ami tettszik, de túl sok az érintés. És túl kellemetlen helyeken.

-Figyelj. Szerintem beszéld meg vele. Alapvetõen úriember, szóval lehet vele beszélni. De ha nem hagyja abba, akkor a szarvai...

-Oké-oké! Értettem. És szólok, ha baj van. Nem követem el azt a hibát, mint még életemben. Köszönöm Angel. És ha van valami amiben tudok segíteni, rögtön szólj!

-Semmiség! Ja és köszönöm hõs megmentõm!- Mindketten röhögtünk, megöleltük egymást, majd elköszöntem.

A következõ utam Alastorhoz fog vinni.

Alastor szemszöge

     Nem hiszem el. Ezt is el tudtam rontani. Mielõtt még találkoztam volna vele, azt hittem, hogy aszexuális vagyok. De ez a tünemény felébresztett bennem valamit. Elõször csak annyit láttam, hogy gyönyörû, a hangja pedig angyali. Aztán kiderült, hogy mindent tud rólam, amivel elnyerte a bizalmamat, mivel megígérte, hogy nem jár el a szája. Aztán kiderült, hogy jobban szereti azt a divatot, amiben én is éltem, ami még jobban imponálóvá tette õt. És most itt ülök, csalódást okozva neki.

Kopogtak az ajtón. Kivételesen nem volt erõm mosolyogni, de azért illedelmesen ajtót nyitottam. Nóra volt az.

-Üdv. Beszélnünk kell. -mondta.

-Igen. Szerintem is. Gyere beljebb.

-Mosolyogj Al! Sose vagy teljes egy mosoly nélkül!- Elpirultam, és felvettem a mosolyomat. - Szerintem én kezdem. Én kedvellek téged, már egy hooosszú ideje... ugye azt már tudod, hogy a földi életem során is utánad tudtam olvasni, amit kihasználtam. De az van, hogy nem szeretem, ha hozzámérnek, akkor sem, ha kedves gesztust akarnak végrehajtani, mivel sok bántalmazást éltem át életeben, és kellemetlen érzés, ha valaki hozzám ér. De ha készen állok, azt tudni fogod.

-Ebbe bele sem gondoltam. Sajnálom, hogy ezzel kellemetlenséget okoztam. Igyekszem türtõztetni magam...

-Köszönöm, hogy megértesz. Viszont már nagyon késõre jár az idõ... ideje aludni.- Reménykedtem, hogy itt szeretne velem maradni, de õ az ajtó irányába vette az irányt.

-Remélem tudod, hogy van még egy pár tisztázatlan megbeszélnivalónk édes!~-mondtam telepatikusan, utalva a mágiára.

Nóra visszafordult, elém teleportált, és szenvedélyesen megcsókolt. Belefúrta a fejét a mellkasomba, és átölelt. Én a fejemet az övére hajtottam, És beleszagoltam hajába, aminek nagyon finom levendula illata volt. Egyszer csak azon kaptam magam, hogy a levegõt ölelgetem. Most már értem, hogy miért mondták már páran, hogy idegesítõ a teleportálásom.