Egy lépés feléd...Hero Fiennes Tiffin

Első fejezet

Hétfő reggel van...A gyengéd napsugarak fényét érzem arcomon, amikor nagynehezen kinyitom a szemem, majd az éppen felvillanó telefonomra pillantok, ami éppen ébreszteni akar, de megelőzöm és kikapcsolom.

6:00

-Micsoda pontosság! - gondolom magamban, majd kezeimet arcomon végighúzva kimászok az ágyamból.

Legalább is, ha nem akadnék el a takaróban és nem esnék le a földre, ez lenne a terv.
Lemegyek a konyhába, ahol szembesülök vele, hogy én vagyok ma az első koránkelő a családból. Zoénak a kiskutyámnak aki általában mindig velem alszik adok egy kis reggelit, és cserélek neki vizet. Mivel reggelente az én gyomrom kissé instabil nem igazán tudok enni, így csak egy kis pirítóst készítek vajjal, csirkemell sonkával, és paradicsommal, hogy ne legyek rosszul. Csinálok mellé egy kis kávét is, hiszen anélkül számomra nem reggel a reggel.
Miután elfogyasztottam a reggelit, bemegyek a mosdóba megmosni az arcom, illetve a fogaimat.
Ekkora az óra már 6:30-at mutat. Pont időben vagyok ahhoz, hogy még a kinézetemre is elég időt tudjak szánni.
Mivel ma a suli első napja van, így, úgy gondolom, kicsit kivételt teszek és kicsípem magam. Egy fekete, lenge szoknyára, illetve egy fehér, hosszú ujjú haspólóra és a fekete bőrkabátomra esik a választásom. Hajamat kivasalom, elválasztom, majd mind a két oldalról az első tincset a fülem mögé tűröm. Sminkként csak húzok egy tusvonalat, teszek fel egy kis szempillaspirált és már kész is vagyok.
Csak azért nem vettem fel most fekete felsőt, hogy a tanárok ne kötekedjenek már kapásból az első nap. Alapból barátaim sincsenek, kivéve Zsanettet. Ő a legjobb barátnőm, de sajnos ő másik osztályba jár, viszont ott egész jó sora van. Nagyon sokat gondolkodtam a nyáron azon, hogy otthagyjam-e az iskolát de úgy voltam vele, mivel ez az utolsó évem, már maradok. Hála Istennek nem is kell végig itt lennem mivel az érettségi ha minden jól megy már májusban meglesz, ballagás után pedig szeretnék Au Pairkedni, de az még kérdéses, hogy egyáltalán jelentkezek-e annak, és ha igen hova.

7:00

Hátamra veszem a táskám, majd elindulok a suliba, ami innen körülbelül négy utcányira van.
Mikor a suli elé érek Zsanett már ott vár és cigizik az arra kijelölt helyen.
Örömömben megölelem és megdícsérem a kinézetét.

-Úristen Zsani, bomba vagy mint mindig!

-Jaj, dehogyis, na de teee. Kurva jó ez a szoknya! - válaszol vissza nagyhangúan.

A suliban mi vagyunk az a tipikus szőke-barna duó. Néhányan még le is ribancoznak minket. Igaz, hogy én még szűz vagyok és Zsanett sem feküdt össze sok fiúval, de tény, hogy több fiúval is kavartunk már. Az én részemről smárolásnál többről sosem volt szó és ezeknek az embereknek is a száma 5, de hát higyjenek amit akarnak. Emellett abból is ítélnek meg minket, hogy sok buliban voltunk a nyáron.

-Kérsz? -nyújtja felém a cigarettáját Zsanett.

-Nem köszi.

Általában ritkán dohányzom, ha bulizom, vagy társaságban.
Az iskola előtt nem szokásom sosem rágyújtani. Ott mindig visszahúzódóbb voltam valami miatt.

Becsengettek.

Bemegyünk, szokás szerint egy öleléssel elbúcsúzunk egymástól, majd mindketten megkeressük a saját osztálytermünket.
Az osztályomban mindenkinek megvan a saját klikkje, kivéve az enyém.
Vannak a menő lányok, akik tényleg ribik (plázacicák) , vannak a stréberek, akik minden lépésedről beszámolnak a tanárnak, vannak a kockák és a fiúk nagyjából ennyi. Kilenc, tizedikben eléggé széthullott a csapat, sokan otthagyták a sulit vagy megbuktak...Mondjuk nem csodálom tiszta szenny ez az iskola.
Ma csak négy óra volt megtartva szerencsére, ami mind az osztályfőnökkel volt, hogy elmondja az információkat az érettségiről, ballagásról stb.
Minden óra után a szokásos tíz perc szünet meg volt tartva.
Utolsó óra előtt, a szünetben hallom, hogy a lányok az új Miután filmről beszélgetnek, hogy 9.-én jön ki a mozikba és hallom, hogy valami Hardin nevet emlegetnek, majd képeket mutogatnak egymásnak, közben a nyáluk csorog kifele a szájukból.

-Úristen de jó pali, nem mondom, hogy nem ülnék bele neki. - hagyja el Mónika száját egy ilyen mondat.

Azt tudni kell, hogy Mónika régen a legjobb barátnőm volt, de még kilencedikbe mikor ide bekerültünk elkezdett elribancosulni ami számomra már nem fért bele a barátságunkba.
Már nagyon sok helyen hallottam ezt a film címet de sosem vettem rá magam, hogy megnézzem. Nem igazán vagyok oda ezekért a nyálas romantikus filmekért.
11:15-kor szerencsére véglegesen kicsengetnek így első napra.
Mikor megyek ki az osztályból egy kezet érzek a vállamon.

-He-helló Nina! Ni-nincs ke-kedved e-eljön-ni ve-e-lem mo-o-ziba a Mi-i-u-tánra? -kérdezi tőlem dadogva Máté. Az osztály egyik legnagyobb kockája.

Mivel túl jó a szívem és nem tudok kegyetlen lenni az emberekkel így csak szépen, nyugodtan mondom meg neki az igazat.

-Szia Máté! Nagyon kedves vagy, hogy kérdezed, de én még az első kettő részét sem láttam, így nem hinném, hogy egyáltalán ez majd érdekelne.

-Mizu? - hallom meg Zsani hangját már a távolból, ahogy odakiált hozzám.

-Ne haragudj Máté, de nekem most mennem kell! - kissé megsajnálva de otthagyom a fiút.

-Na mi van? Mit akart ez a kocka? - nevet fel hangosan Zsani miközben sétáltunk ki a suli ajtaján.

-Asszem randira hívott. - nevetem el magam kicsit én is.

-Hogy miii?Hova? - tör ki hangosabban a nevetés a drága kedves barátnőmből aki amúgy nagyon bunkó tud lenni, amit irigyelek is tőle.

-Azt akarta menjek el vele moziba megnézni a Miután harmadik részét, de könyörgöm még az első kettőt sem láttam. A lányok meg ott olvadoznak az osztályban már tőle, hogy "jaj így Hardin, úgy Hardin". - mesélem el neki a történteket.

-Jézusom. Pedig az a csávó nem is helyes. -válaszol Zsanett.

-Te láttad már? Kérdezem meglepetten, hiszen tudtommal ő is utálja a romantikus filmeket.

-Úristen, dehogy. Csak az egész Insta meg Tiktok ezzel van tele.

-Hmm.. Érdekes. Én életemben nem láttam róla még egy képet sem - válaszolok. -Tudod mit? Nincs kedved hétvégén nálam aludni? Megnézhetnénk, aztán ha bejön, akkor elmehetnénk rá a moziba is, úgysem voltunk még együtt - ajánlom fel neki az ötletet.

-Felőlem okés, úgysincs más tervem a hétvégére.
-Fasza. Akkor majd még pontosítunk, Szeretlek! - búcsúzok el tőle az utcám sarkán, egy öleléssel.

-Én is Szeretlek! - ölel vissza, majd továbbsétál, a buszmegállóhoz.